1997. augusztus 31-én hajnali két óra körül Sir Robin Janvrin helyettes személyi titkár kopogtatott a királynő ajtaján a balmorali birtokon. Felébresztették Károly herceget és a miniszterelnököt is a hírrel, hogy Diana wales-i hercegnő súlyos autóbalesetet szenvedett Párizsban. Ekkor azt már tudni lehetett, hogy Dodi al-Fayed, az egyiptomi milliárdos playboy, akivel a hercegnő az autóban ült, meghalt. Az első hírek szerint Diana csupán könnyebb sérüléseket szenvedett.
Voir cette publication sur Instagram
Azt csak hajnali fél négykor közölte a párizsi brit nagykövet a királyi családdal, hogy Diana elhunyt. Ekkorra már mindenki talpon volt - kivéve Vilmost és Harry-t, akikkel csak reggel közölték a lesújtó tényeket - , az összes hírcsatorna élőben számolt be az eseményekről, a királyi család udvaroncai pedig azon veszekedtek, hogyan hozzák haza a hercegnő holttestét Párizsból.
A reggeli híradók sokkolták a brit társadalmat és emberek millióit világszerte. Rengeteg cikk született már erről az időszakról, a hatalmas össznemzeti gyászról, arról, hogy az emberek napokon át nem tértek magukhoz. Sokan elemezték már Diana életét, boldogtalanságát, halálának körülményeit és okát, személyisége jelentőségét, romantikus kapcsolatait is. De viszonylag kevés szó esett róla, milyennek látták Dianát azok, akik végigkísérték legutolsó napjait, és akiket sokan haláláért okolnak - a fotósok.
Diana halálának bejelentése a BBC-n
A Diana halálához vezető eseménysorozat 1997. július 11-én kezdődött, amikor a hercegnő Saint-Tropez-ba érkezett Vilmossal és Harry-vel a Harrod's tulajdonosa, az egyiptomi milliárdos, Mohamed al-Fayed meghívására. Al-Fayed újgazdagként mindenáron be akart kerülni a brit társadalom legfelsőbb köreibe, ezért már évek óta próbált jó kapcsolatot kialakítani a hercegnővel. A fiatal nő éppen ekkor - válása után egy évvel - került olyan helyzetbe, hogy elfogadta invitálását, mert mindenképpen el akarta vinni nyaralni a fiait, és biztonsági okokból nem utazhattak bárhová. Az al-Fayed család mérhetetlen vagyona, testőrei, jól őrzött villája és jachtja biztos menedéknek tűnt. Mohamed pedig odarendelte fiát, a 42 éves Dodit, hogy szórakoztassa a hercegnőt...
Voir cette publication sur Instagram
A sajtó megneszelte, hogy Diana Mohamed al-Fayed hivalkodó, 63 méteres jachtján, a Jonikalon van, és onnantól, hogy a Harrod's szóvivője megerősítette egy újságírónak: valóban a hercegnő a titokzatos vendég, akit egy fotósnak a messzeségből sikerült lefényképeznie, a nyaralóknak nem volt nyugtuk.
Dianát azóta üldözték a paparazzók, amióta bejelentették, hogy különköltöznek Károly herceggel. A 'Les Derniers Jours de Diana', vagyis a Diana utolsó napjai című dokumentumfilmben megszólaló fotósok elmondása szerint a világ összes paparazzója arra várt, mikor tűnik fel mellette egy új férfi - ez a kép ugyanis többmillió dollárt ért volna. És ért is végül.
Egy olasz paparazzónak, Mario Brennának sikerült a fényképet lőnie Korzikáról a jachton egymást átölelő szerelmespárról. A Csók című képpel a fotós összesen hárommillió fontot keresett a Sun munkatársa, Ken Lennox szerint. Ez mai árfolyamon átszámítva több mint egymilliárd-nyolcvanhétmillió forint.
"Nyílt vadászszezon"
Diana többmillió dolláros üzlet volt, a legnagyobb bulvártéma, ami valaha létezett - ezt Phil Hall mondta, aki 1997-ben az azóta már megszűnt News of The World főszerkesztőjeként dolgozott. Amikor a sajtó rájött, hogy a magazinokat, amelyeknek a címlapján Diana van, valósággal elkapkodják, mindenki őt akarta, és a verseny azért zajlott, hogy ki tudja a legjobb, legexkluzívabb fotót készíteni a hercegnőről. Pedig akkoriban még nem is léteztek olyan mobilok, amelyekben kamera lett volna.
Voir cette publication sur Instagram
"Nyílt vadászszezon volt, bárki becsatlakozhatott, még a járókelők is készítettek fotókat Dianáról." Ken Lennox, Sun
Ahogy azt a már említett dokumentumfilmben Darryn Lyons, egy fotóügynökség igazgatója megosztja, a hercegnő ráadásul mindenkit érdekelt, nem csupán a bulvársajtót. Az olyan hírhedt pletykalapok paparazzói mellett, mint a Sun vagy a News of the World, éppen úgy odatámasztották létráikat a Kensington-palotától vezető út melletti falhoz az olyan mértékadó médiumok fotósai is, mint a Times, a Telegraph, a Financial Times vagy a Time Magazine. Az amerikai CNN jelenléte pedig azt mutatta: a sztori iránti érdeklődés globális.
"A médiában mindenki akart egy szeletet ebből a tortából" Darryn Lyons, a Big Pictures fotóügynökség igazgatója
Mark Saunders paparazzo szerint a Kensington palota előtti út volt a legjobb "vadászterületük". Diana edzőtermének parkolójában is állandóan jelen voltak a fotósok. De magában a konditeremben sem lehetett biztonságban: a tulajdonos kamerát rögzített a plafonra, és azzal készített egy sorozat lesifotót a zavarbaejtő pózokban izzadó hercegnőről. Később őt bocsánatkérésre kötelezte egy bíróság, és peren kívül megegyezett a hercegnő ügyvédeivel.
Idővel a fotósok nagyon elszemtelenedtek, megpróbálták lehallgatni a hercegnőt, és "pinának" meg "picsának" hívták, amivel kiborították Dianát - erről egy barátja, Jasper Conran számolt be.
Diana egy lesifotóssal vitatkozik, egy járókelő pedig a védelmére kel - a vita hevében a férfi a falhoz nyomja a fotóst.
Voir cette publication sur Instagram
Diana azt mondta a BBC Panorama című műsorának adott elhíresült interjújában, hogy egykor létezett közte és a sajtó között egy működőképes kapcsolat. Később ez azonban megváltozott, és tűrhetetlenné vált, "zaklatássá".
A fotósoknak erről egészen más véleményük volt...
A hercegnő és a sajtó románca
"A hercegnő és a sajtó románca volt ez, ami 15 évig tartott."
A fotósok szerint Dianába akkor szerettek bele, amikor a legelső képek megjelentek róla - amikor kiderült, hogy ő Károly herceg kedvese. Ken Lennox, a Sun munkatársa szerint az akkor még "csupán" Lady Diana szenzációs volt, majdhogynem lehetetlen volt róla rossz képet készíteni. Ehhez a véleményéhez az összes őt követő fotós is csatlakozott. Diana volt magántitkára, Patrick Jephson pedig azt mondta: "Dianát szerette a kamera, és ő is szerette a kamerát." Több fotós is egybehangzóan azt nyilatkozta az említett és más dokumentumfilmekben, valamint Diana számos életrajzi könyvében, hogy a hercegnő vágyott a figyelemre, és válási herce-hurcája alatt is megpróbálta saját céljaira felhasználni a sajtót, az ő segítségükkel maga mellé állítani az embereket. Ezért Diana többször értesítette a szerkesztőket, néha közvetlenül magukat a paprazzókat is arról, hogy hová mennek például a fiatal hercegekkel aznap. Arról maga Diana szólt a sajtónak, hogy egy délután elviszi Vilmost és Harry-t a McDonald's-ba.
A később végzetesnek bizonyuló nyaraláson a leghíresebb képet készítő paparazzo tippjét a hercegnőtől kapta arról, hol keresse a jachtjukat a tengeren. Diana tartotta tehát életben a gépezetet a lépéseivel, de igen csalódott volt, amikor nem tudta kedve szerint leállítani, amikor éppen magányra vágyott volna. Több szakértő szerint sem bizonyult bölcs döntésnek az, hogy a hercegnő éppen a bulvármédia fellendülésének időszakában, egy 1993-as jótékonysági eseményen jelentette be visszavonulását. Innentől a róla készült fotók ára 25 százalékkal emelkedett Diana életrajzírója, Antonio Caprarica szerint. Így méginkább rátapadtak a fotósok. Ráadásul a jövendőbeli angol király anyja, aki ugyan az HRH, vagyis az "Őkirályi fennsége" címet elvesztette, de hercegnői címét megtarthatta, visszautasította a rendőri védelmet is - kivéve, amikor a fiaival volt, akiknek hivatalból járt az. De térjünk vissza a Riviérára!
Helikopterrel a negatívokért
A nyilvánosság figyelme iránti áhítozás és a magánélet iránti vágy közötti feszültségből fakadó ellentmondás egyik szemléletes példája az, ami 1997. július 14-én történt a Földközi-tengeren. Három nappal azután, hogy megérkeztek a Riviérára, és már számtalan kép készült Dianáról - aki minden nap más szabású és színű fürdőruhában parádézott - , Mohamed és Dodi Fayedről, valamint a hercegekről, Dianának elege lett abból, hogy követik őket. Érthető módon: a fotósok többen összeálltak, és béreltek egy elég nagy motorcsónakot kapitányostul, így lerázhatatlanul mindig ott voltak a Jonikal nyomában.
Voir cette publication sur Instagram
Egyikük Arthur Edwards volt, a Sun bulvárlap királyi tudósítója. Ő számolt be róla, hogy július 14-én egyszer csak megjelent mellettük Diana egy motorcsónakon, és kérdőre vonta őket, miért vannak ott. A fényképezőgépeket ekkor félre kellett tenniük. Edwards válaszolt, azt mondta, hogy azért, mert Ön itt van, asszonyom. A fotós megsajnálta Dianát, mert látta, hogy könnyek ültek a szemében, sőt, azt is hozzátette, hogy elgondolkodott azon, amit Vilmos herceg javasolt neki: költözzön el valahová külföldre, ahol nem zaklatják ennyire. Edwards ettől saját bevallása szerint rosszul érezte magát, mert arra gondolt: nem szeretné, hogy miattuk száműzetésbe kényszerüljön. Miután a hercegnő otthagyta a tenger közepén lehorgonyzott fotósokat, mindenki azt gondolta, hogy visszamegy a Fayed- villába, magára csukja az ajtót, és egész nap nem látják többet.
Azonban ekkor jött a meglepetés: nem sokkal később Diana Vilmossal és Harry-vel együtt jetskiken jelentek meg a fotósokhoz közel. A száguldozás közben Diana valóságos show-t produkált: pózolt, a lábát a magasba emelte.
Más beszámolók szerint Diana július 15-én próbálta jobb belátásra bírni a fotósokat, 14-én este, a franciák nemzeti ünnepén mindössze annyit foglalkoztak a jachtot követő falkával, hogy Dodi megdobálta őket friss gyümölccsel az esti vacsora ideje alatt, amely tevékenységhez a fiatal hercegek, Mohamed al Fayed második házasságából származó gyerekei és végül maga Diana is örömmel csatlakoztak. A paparazzók azonban nem arról híresek, hogy néhány dinnyedarab az arcukba meghátrálásra készteti őket: folytatták az üldözést. Rengeteg pénzt fektettek a felszerelésbe, a szállásba, a csónakbérlésbe, de ezesetben tudták, hogy megtérül minden font. Az egyik francia fotós, Jean-Louis Macault volt, hogy helikopterrel küldte el a negatívokat a szerkesztőségébe - olyan árakat fizettek a felvételekért, hogy megérte külön ezért helikoptert bérelnie.
Voir cette publication sur Instagram
"Diana a modern kor legüldözöttebb nője volt" Charles Spencer, Diana bátyja
Diana és Dodi később visszautaztak Londonba, de augusztusban is visszatértek a Földközi-tengerre: ezúttal Szardínia és Korzika térségébe, rokonok nélkül.
Végzetes párizsi este
Szardíniáról szállt fel magánrepülőgépük augusztus 30-án a francia főváros felé, hogy a tervek szerint egy utolsó romantikus éjszakát ott töltsenek, mielőtt visszatérnek a hétköznapokhoz. És amiatt is, mert Diana volt titkára szerint Párizsban Dodinak üzleti ügyeket kellett intéznie. Más beszámolók arról szóltak, hogy az egyiptomi milliárdos fia akkor és ott szerette volna megkérni Diana kezét. Dodi nagybátyja, a szaúdi üzletember, Hasszán Jasszin némileg vitriolos véleménye szerint azonban amiatt mentek Párizsba, mert "kényszeres mániájuk" volt, hogy lássák őket. Fotósok szerint a párizsi paparazzókat lehetetlen legyőzni. Ahogyan a briteket, úgy a franciákat is megbabonázta Diana eleganciája, embersége, karizmája, a Paris Match címlapján például hatvan alkalommal szerepelt a hercegnő. A fotósok nem mulaszthatták el, hogy Párizsban is készítsenek róla képet, és ezzel óriási pénzeket szakítsanak.
Történelmi kép a Párizsba érkezésről. Előtérben a testőr, Trevor Rees-Jones, a baleset egyetlen túlélője
Trevor Rees-Jones, Dodi egyik testőre szerint ezek voltak a legagresszívabb paparazzók, akikkel a nyáron találkoztak. De Diana és Dodi is hibázott a párizsi úttal: a hercegné sem a párizsi brit követséget nem értesítette érkeztéről, sem a francia hatóságoktól nem kért védelmet. Dodi pedig úgy vélte, elég két testőr számukra.Ezek a testőrök azonban nem voltak hozzászokva a fotósok rohamához, ők addig csak ismeretlen, gazdag embereket védtek. Diana és Dodi is ideges volt, főleg utóbbi, akit megviselt a fotósok örökös ostroma. A hírhedt párizsi paparazzók már a reptéren várták őket, és száguldottak utánuk a belváros felé, ám a párt szállító autónak kivételesen sikerült őket leráznia. Martyn Gregory, a 'Diana the last days' című könyv szerzője szerint a hercegnő megjegyezte az autóban, hogy aggódik a fotósokért, hogy az őrült versengésben egyikük meg ne sérüljön vagy haljon. Miután lerázták a sáskahadat, a Bois de Boulogne-ban lévő Windsor-villát mentek megnézni.
Itt élt VIII. Edward, II. Erzsébet királynő nagybátyja, miután lemondásra kényszerült, feleségével, a válságot előidéző Wallis Simpson amerikai társasági hölggyel. A villát a felsőbb körökbe mindenáron bekerülni vágyó Mohamed al-Fayed vette bérbe, amint ez lehetővé vált, de talán nem ismerte a történelmet eléggé: a ház a Windsorok számára keserű emlékeket idézett. A trónról lemondás ugyanis hatalmas sokkot okozott anno a királyi családnak. De erről majd egy másik posztban lesz szó.Voir cette publication sur Instagram
Ezután a szintén Mohamed al-Fayed tulajdonában lévő Ritzbe hajtottak, ekkor még a paparazzók nélkül, akiket sikerült kijátszaniuk, bár nem sokáig. Az este további történései előtt a pár ismerősei, rokonok és a személyzet is értetlenül állt: ahelyett, hogy Dianáék meghúzták volna magukat Dodi lakásában vagy a Ritzben, egész este ide-oda cikáztak, ezzel kitéve magukat az őket mindenhová követő paparazzóknak. Ráadásul a testőrökkel Dodi nem osztotta meg, hová tartanak, akik emiatt szintén idegesek lettek.
A Ritzből rövid idő múlva Dodi párizsi apartmanjához mentek, itt Diana lepihent és átöltözött. Majd este fél 10-kor innen is elindultak, és elhajtottak egy étterembe, a paparazzókkal a nyomukban. Dodi azonban meggondolta magát, látva a csóvát, ami követte őket, és úgy döntött: a Benoit helyett inkább a Ritzben vacsorázzanak.
Voir cette publication sur Instagram
Erről értesítették az ottani főpincért, aki sebtében felállíttatott egy asztalt egy eldugott sarokban, hiszen minden helyük foglalt volt szombat este. A három Michelin-csillagos étteremben azonban Diana összeomlott a feszültségtől, és sírva fakadt. Nem elég, hogy idáig üldözték őket, de az étteremben is annyira bámulta a párt a többi vendég, hogy mire vacsorájuk megérkezett, úgy döntöttek, inkább felvitetik lakosztályukba a fogásokat. Ott sem volt azonban nyugtuk: beszűrődött a csukott erkélyajtón keresztül az erkélyük alatt, a Vendôme téren összeverődő fotósok zaja, sőt, akkorra már, este 10 óra körül a párizsiak és a turisták is megneszelték, hogy a világ leghíresebb asszonya városuk vendége, és rengeteg civil is odatódult a szállodához.
A helyzetről folyamatosan értesített Henri Paul, a szálloda biztonsági szolgálatának helyettes vezetője, aki aznap nem is volt szolgálatban, 10 óra körül megjelent a Ritzben: egyesek szerint önszorgalomból, mások szerint Mohamed al-Fayed kérésére. Már sokat ivott aznap, ráadásul két gyógyszert is beszedett, egyet a depressziójára, egyet éppen a túlzott alkoholfohgyasztás ellensúlyozására.Valamiért Dodi, aki megbízott a férfiben, őt jelölte ki sofőrnek, hogy vigye őket vissza Diadalívhoz közeli lakásába. A mai napig érthetetlen, miért döntött úgy, hogy egyáltalán oda vissza kell térni. Ráadásul a testőröket ott akarták hagyni a Ritzben. A két testőr zúgolódott. Meg is mondták a véleményüket Dodinak, ő azonban nem hallgatott rájuk. Trevor Rees-Jones ragaszkodott hozzá, hogy velük menjen - vesztére, mert ő is súlyosan megsérült az autóbalesetben, de legalább túlélte azt...
A fotósok legszégyenteljesebb pillanatai
A tanúk szerint ekkor, miközben az autójukra várakoztak, Diana és Dodi már felszabadult volt, eltűnt belőlük a feszültség, ehhez valószínűleg hozzájárult a vacsorájukhoz elfogyasztott néhány pohár bor is. 0 óra 20 perckor szálltak be a fekete Mercedesbe a hotel hátsó kijáratánál. Henri Paul-on nem látszott, hogy ivott volna, az pedig még kevésbé, hogy a vezetéshez megengedett alkoholszint háromszorosa lett volna a vérében. A kamerafelvételeken az látszik, hogy mozgása cseppet sem bizonytalan. Azzal, hogy a hátsó kijárattól indultak, nem sikerült lóvá tenni a paparazzókat: a kipróbált fotósok közül jónéhányan ott várakoztak a Rue Cambonon, sejtve, hogy innen indulnak tovább. Legalább öt motor - három BMW, egy Honda és egy Yamaha - szegődött azonnal a nyomukba, hátsó ülésükön fotósokkal. A tragédia három perc múlva következett be: Henri Paul 118 és 155 km/óra közötti sebességgel közeledett az Alma alagút bejárata felé, ami az itt megendett 50 km/órának a többszöröse. 0 óra 23 perckor autójuk a 13. pillérnek csapódott.
Diana utolsó útja a Google Maps-en
Henri Paul és Dodi azonnal meghaltak. A testőr ugyan súlyosan megsérült, de életben maradt. A paparazzo-boly élén egy Romuald, the Rat (a Patkány) becenevű francia fotós haladt Honda-motorjával. Amint meglátta, mi történt, azonnal fékezett. Mentő hívása és segítségnyújtás helyett elkezdett a ronccsá tört autó felé rohanni, közben fényképezett. Odaérve kinyitotta az ajtót, és felmérte a helyzetet. Látta, hogy Henri Paul és Dodi már nem élnek, valamint a hercegnő kifacsarodott, padlón fekvő testét, és hallotta a sofőr mellett ülő, súlyosan sérült testőr nyöszörgését. Antonio Caprarica a Diana utolsó nyara című könyvében leírja, hogy a Patkány "azon az éjszakán egyetlen kegyeletes gesztust" tett: egy autószőnyeggel betakarta Dodi meztelen testét, akiről az ütközés ereje miatt leszakadt a farmer. Dianához is odament, kitapintotta a pulzusát, és azt mondta neki, érkezik a segítség. Később, a tárgyaláson arra hivatkozott, hogy azért nem hívott mentőt, mert közben hallotta, hogy egy másik fotós ezt már megtette.
Serge Arnal volt az, ő felelősebben viselkedett: csak azután hívta fel főnökét a hírrel, hogy a mentőket tárcsázta. Ami ezután történt, szégyenletes: amíg a segítség meg nem érkezett, a paparazzók hét percen át kattogtatták a gépeiket. Dianát is lefotózták haldoklása közben. Szomorú, sőt, elkeserítő érzés belegondolni, hogy az asszonynak, aki olyan sok embernek nyújtott vigaszt szenvedéseiben, és aki több haldokló ágya mellett is virrasztott, egyetlen jóérzésű ember sem fogta a kezét utolsó, ébren tölött pillanataiban.
Egyik pillanatról a másikra már nem értek semmit a képek
A rendőrség 118 felvételt foglalt le aznap éjjelről. Jacques Langevin francia fotós bevallása szerint azóta sem látta a képeit, hiszen a negatív még mindig a párizsi rendőrségnél van. Az eszüket vesztett fotósok egymást lökdösték el az autó nyitott ajtaja elől, hogy tovább "végezhessék a munkájukat". Amikor mindez kitudódott, hatalmas felháborodást váltott ki világszerte. Ráadásul a paparazzók hiába vetkőztek ki emberi mivoltukból: egyetlen újság sem volt hajlandó leközölni az akkor és ott készült felvételeiket.
A Patkánynak még sikerült telefonon 300 ezer fontért eladnia a Sunt képviselő Ken Lennoxnak a képeit, de amikor a szerkesztő meglátta azokat, azonnal megbánta. Töröltette a képeket a rendszerből, és így tett a többi szerkesztő is, akihez képek jutottak. Hajnalra, amikor kiderült, hogy Diana meghalt, minden kép eladhatatlanná vált. De nem csak a negatívokat foglalták le: a fotósokat is őrizetbe vették, bevágták őket egy kisteherautóba.
Az Alma-alagútnál gyülekező tömeg a helyszínre érkező híradósokat, kamerásokat, fotósokat, akiknek semmi közük nem volt a balesethez és az üldözéshez sem, elkezdte gyalázni. Arthur Edwards-ot, aki aznap délután érkezett Párizsba, és fényképezőgépével a nyakában rótta az utcákat, gyilkosnak nevezték. Az csak később derült ki, hogy a sofőr, Henri Paul részegen vezetett. A paparazzók iránti gyűlölet azonban nem csillapodott: Charles Spencer, Diana fivére is azt mondta tévébeszédében, hogy mindigis azt gondolta, a végén a sajtó fogja őt megölni.
"Mindenkinek a kezéhez vér tapad, aki fizetett a felvételekért" Charles Spencer, Diana bátyja
Az önvizsgálat ideje
A közvélekedéssel ellentétben az egész brit sajtó magába szállt ezek után: a nem éppen visszafogottságáról ismert News of The World főszerkesztője szerint ez az önvizsgálat ideje volt. Ugyanakkor nem volt könnyű állniuk a bírálatokat, mert tudták, hogy a hercegnő saját maga is gerjesztette a személye iránti érdeklődést.
Phyllis Springer, a SIPA fotóügynökség vezetője arról vallott, hogy egy darabig a fotósokat úgy kezelték, "mint a pestist". Egy ideig nem is voltak lesifotók a magazinokban, de mára ez visszatért: újból ismert emberek virítanak a címlapokon.
Egy biztos: olyan, mint Diana nem lesz még egyszer. A legjobban talán az foglalja össze a hercegnő jelentőségét, szigorúan csak a médiában betöltött szerepének szempontjából nézve, amelyet Arthur Edwards, a Sun fotósa mondott: "Diana egyszeri és megismételhetetlen volt."
Voir cette publication sur Instagram