Royal sztorik & királyi krónikák

Miért nehéz elfogadnia Harry-nek, hogy ő csak a második lehet?

2023. január 28. - nofret

Az egész világ Vilmos és Harry viszályáról beszél, amióta megjelent Harry Spare (Tartalék) című memoárja január 10-én. Sokan a leginkább azon döbbentek meg, hogy a könyvben Károly király fiatalabbik fia leírja: egyszer összeverekedett bátyjával. Igazából semmi szokatlan nincs sem abban, ha két fivér egymásnak esik, sem abban, ha ezt két királyi herceg teszi... Hiszen ők is emberek, ráadásul a történelemben több híres "örökös és tartalék", vagyis "heir and spare" között fajult odáig a feszültség, hogy az nem csak családon belüli rossz hangulathoz, hanem polgárháborúhoz és trónviszályhoz is vezetett. De miért is ilyen nehéz elfogadnia a "tartalék" szerepre kárhoztatott királyi sarjaknak helyzetüket, köztük Harry hercegnek?

_127399080_spare_penguinrandomhouse.jpg

A trónöröklési rend tiszteletben tartása mindig is életbevágóan fontos volt az uralkodócsaládok számára, hiszen ez garantálta, hogy ne törjön ki trónviszály és esetleges polgárháború minden egyes uralkodó halála után. Ma már ekkora tétje talán nincs a dolognak, de az a modern időkben is kínos, ha egy ország élén álló, elvileg az ideális értékeket képviselő családról kiderül: óriási konfliktusok feszítik belülről.  

Tény azonban, hogy a rendszer, aminek révén a korábbi évszázadokban többnyire sikerült garantálni egy királyság nyugalmát és stabilitását, sokszor a rendszer részei, vagyis a királyi család tagjai között váltott ki elviselhetetlen feszültségeket. Számos második fiú, vagyis "tartalék" érezte már úgy, hogy alkalmasabb lenne az uralkodásra, mint bátyja, sőt, gyakran előfordult, hogy valóban az is volt. 

A 11. századi bayeaux-i falikárpit a normann hódítás történetét ábrázolja, amikor Hódító Vilmos 1066-ban legyőzte II. Harold angol királyt - állítólag ezért kapta Harry a "Harold" becenevet bátyjától, Vilmostól 

bayeux-tapestry.jpg

 

A második fiú tragédiája az volt a régmúltban, hogy ugyanarra képezték ki, mint idősebbik testvérét, arra az esetre, ha hirtelen bátyja helyébe kéne lépnie. Ennek főként a modern orvoslás megjelenése előtt volt óriási jelentősége, amikor magas volt a gyermekhalálozási arány, sőt, a már felnőtt korú örökösöket is egyik pillanatról a másikra ragadhatta magával egy járvány, egy tüdőgyulladás, meghalhattak vadászbalesetben, vagy elhunyhattak egy lovagi tornán szerzett csúnya sérülés miatt.  

Első csakis egy lehetett, övé volt a hatalmas presztízs, a nagyobb birtokok, a nők figyelme. A férfi primogenitúra a nemesi családok körében - és különösképp Angliában - azt jelentette: az első fiú örököl mindent, hogy ne aprózódjanak el a birtokok. Ez a monarchiák esetében a trónt és az azzal járó javakat, no meg persze a hatalmas felelősséget jelentette. Ez a rendszer gyakorlatilag magában hordozta egy katasztrófa lehetőségét, mert habár praktikus volt, mindenféle érzelmet vagy emberi esendőséget figyelmen kívül hagyott.

Általában jelentkezett is a probléma, ha a fiatalabbik fiútestvér tehetségesebb volt, esetleg vonzóbb személyiség, ezáltal népszerűbb, mint idősebbik fivére. És nyilvánvalóan nehéz volt együtt élni azzal a keserűséggel, hogy ha az idősebbik testvérnek időközben akár több fiú örököse is született, a "tartalékot" egyszerűen félretették, és igyekeztek neki olyan elfoglaltságot találni, ami nem volt megalázó, de azért nem adott teret szárnyaló ambícióknak sem.

Nem csak az angol történelemben feszült ellentét az örökösök és tartalékaik között - közismert a XIV. Lajos francia király (jobbra) és öccse, Fülöp orléans-i herceg közötti viszálykodás, ami végül nem vezetett végzetes válsághoz a korona szempontjából 

heirs-6.jpg

Ez a helyzet pedig egy életen át tartó dekadencia, elkeseredés vagy kiábrándultság forrásává válhat. Harry herceg Spare című könyvéből is kiérződik ennek a létnek a keserűsége. Sokszor utal rá, hogy úgy érzi: méltatlanul mellőzték Vilmossal szemben - kisebb szobát kapott gyerekként nagymamája, II. Erzsébet skóciai birtokán, a balmorali kastélyban, feláldozták a sajtónak annak érdekében, hogy a többi családtag PR-ja jobb legyen, felnőtt korukban "csak" egy alacsony plafonú, Ikeás bútorokkal berendezett Nottingham Cottage nevezetű épületet lakhatott a Kensington-palotához tartozó birtok területén, miközben Vilmosnak és Katalinnak fényűző lakosztályt alakítottak ki rengeteg pénzért a főépületben. Harry szerint mielőtt megházasodott, az édesapja, Károly herceg kifejezte, hogy nem szívesen finanszírozza még Meghant is, mondván, hogy Vilmos és Katalin már eleve rengeteg pénzébe kerül. Arról is ír Sussex hercege a könyvében, hogy bátyjával közös jótékonysági alapítványában az ő tervei mindig háttérbe szorultak, sokszor kellett veszekednie, hogy azok megvalósulhassanak, és jusson rájuk pénz, mert az első a sorban mindig Vilmos volt és az ő ötletei, ő élvezett prioritást minden szempontból. Harry azt is állítja, hogy miután elvette Meghant, és rengeteg gyűlölködő komment érkezett  a közösségi média oldalakon, valamint negatív, rasszista felhangú cikkek születtek feleségéről, a Buckingham-palotától több személyzetet és pénzt kért arra, hogy tudja kezelni a helyzetet, de nem vették figyelembe kéréseit. 

Harry példája döbbenetesen hasonlít ahhoz, amit az előző évszázadokban feljegyeztek a második fiúkról.  A Vanity Fairnek azt nyilatkozta erről a helyzetről Heather Cocks, az Örökös ügy (The Heir Affair) és a Királyi többes (The Royal We) szerzője, valamint a popkulturális weboldal, a GoFugYourself.com társalapítója, hogy a második fiúk "híresek születésüktől fogva, akarják vagy sem. Az örökös és tartalék dinamika lényege, hogy van egy gyermek, aki a legmagasabb rangú munkára született, és van a második, aki valószínűleg úgy nő fel, hogy azt érzi: ő a beugró színész. Tanuld meg a szerepedet, tudd, mit kell tenned, de azt is értsd meg, hogy valószínűleg soha nem fognak behívni. Ha pedig a személyiséged olyan, hogy szereted a rivaldafényt, ez valóban nehéz lehet egy "tartalék" számára" - tette hozzá.  

Sok "örökös" elvesztette népszerűségét, miután fellázadt bátyja ellen

 

Amint azt fentebb írom is, a modern orvoslás megjelenése előtt nem volt semmi szokatlan abban, ha egy trónörökös hirtelen elhunyt. A brit-angol monarchia történetében több ismert király is második fiúgyermekként született, például VIII. Henrik vagy I. Károly, sőt, II. Erzsébet nagyapja, V. György is, akinek bátyja, Albert Viktor tüdőgyulladásban halt meg már felnőtt korában. Ráadásul V. György hasonlóan cselekedett, mint hírhedt felmenője, VIII. Henrik: feleségül vette elhunyt bátyja jegyesét, Tecki Máriát. (Henrik elhunyt bátyja, Artúr wales-i herceg özvegyét, Aragóniai Katalint vette el.)

A primogenitúra elvét a 12. századtól kezdték alkalmazni, előtte a király minden egyes fiát potenciális örökösnek tekintették. Azt várták tőlük, hogy mutassák meg, ki a legalkalmasabb közülük az uralkodásra, főleg azáltal, hogy területeket kellett meghódítaniuk egy hadsereg élén.

A 16. századra azonban rájöttek, hogy ez nem túl jó taktika, ugyanis a fiatalabbik fivérek így valóságos hátországokat hozhattak létre saját támogatói bázissal, ezért a későbbi évszázadokban inkább az udvarban igyekeztek őket tartani. Ezzel azonban a pozíciójuk szinte elviselhetetlenné vált: herceg módjára kellett viselkedniük, mégsem mutatkozhattak túl erősnek, hogy ne tekintsék őket fenyegetésnek. Ez az ellentmondás számos örököst vett rá, hogy nyíltan fellázadjon idősebbik testvére ellen, és sokan közülük életük végére elvesztették népszerűségüket, és tönkrement hírnévvel végezték be. 

Azt még nem tudni, Harry is ezt az utat fogja-e bejárni, de könyve megjelenése után sokan úgy vélik: elvesztette az ázsióját azzal, hogy kiteregette a családi szennyest. A sussexi herceg népszerűsége mindenesetre mélyponton van: az Ipsos felmérése szerint most mindössze 23 százalékon áll Angliában. Legnépszerűbb korszakában Harry 68 százalékos népszerűséget is fel tudott mutatni, így ez 45 pontos zuhanást jelent. 

Azt nem tudni egyelőre, őt és Meghant meghívják-e Károly király májusi koronázására, de még ha meg is hívják őket, és el is mennek, a britek valószínűleg akkor sem fogadják majd őket tárt karokkal, ahogyan azt a Friderikusz Podcastban is kifejtem:

 

Híres örökösök és tartalékaik  a brit-angol monarchia történetében 

 

Oroszlánszívű Richárd és János - 12. század 

Az egyik legkirívóbb szakítás az "örökös és a tartalék" között Oroszlánszívű Richárd király 12. századi uralkodása idején történt. Amikor a király harcolni indult a harmadik keresztes hadjáratban, öccse, János (a leendő János király, akit örökre befeketítettek a Robin Hoodban) megpróbálta magához ragadni a trónt. Amikor Richárdot elfogták az osztrák csapatok, János elsikkasztotta az összeget, amelyet a király váltságdíjának kifizetésére gyűjtöttek össze. Richárd végül visszatért Angliába, és megbocsátott testvérének. 

IV. Eduárd és öccse, György - 15. század 

Nem minden családi viszály végződött ilyen megnyugtatóan. A rózsák háborúja idején, amikor a York-ház (fehér rózsa) és a Lancaster-ház (vörös rózsa) viszálykodott egymással, a York-házból való IV. Eduárd király lépett trónra 1461-ben . Eduárd gondoskodott arról, hogy öccsét, egyben örökösét, Györgyöt, Clarence hercegét javakkal lássa el, megelőzve egy esetleges felkelést. Thomas Penn, a 'York-fivérek: Egy királyi tragédia' című könyv szerzője szerint azért tett így, mert úgy gondolta: ez hűségessé teszi hozzá öccsét. De a karizmatikus és elkényeztetett György nem nyugodott, és „agresszíven neheztelt minden vélt, vele szemben elkövetett csekélység és a mások iránt tanúsított szívesség miatt” – írja Penn. Négyszer kísérelte megszerezni bátyja trónját, kétszer pedig hadsereget is toborzott ennek érdekében. Ráadásul olyan pletykákat is terjesztett, hogy testvére törvénytelen születésű.

george-plantagenet-1st-duke-of-clarence-1st-earl-of-salisbury-1st-earl-of-warwick-kg-21-oct-1449-_-18-feb-1478.jpg

Ezzel végképp átlépett egy határt a királynál, aki felségárulással vádolta meg Györgyöt, és a londoni Towerbe záratta. 1478-ban pedig belefojtották egy kád borba, amely kedvenc nedűjével, a Malmsey-val volt megtöltve. 

 

Rejtély rejtély hátán: III. Richárd és a Tower-beli hercegek - 15. század

A rózsák háborújának legismertebb áldozata természetesen III. Richárd, IV. Eduárd öccse. Miután elesett a bosworthi csatában, a Tudor-dinasztia került trónra. Richárd szülei negyedik fia volt azok közül, akik megélték a felnőttkort, és mire elfoglalta a trónt, az első, a második és a harmadik bátyja is meghalt.

V. Eduárd és Richárd yorki herceg - Előbbi 12, öccse, 9-10 éves lehetett, amikor eltűntek. A gyermekkirály a Térdszalagrend jelképét viseli a bal térde alatt - Sir John Everett Millais képe 

princes_1.jpg

Edmundot megölték a lancasteriek, György sorsát pedig feljebb részleteztem már. Richárd azon az alapon foglalta el a trónt IV. Eduárd fiaival (V. Eduárddal és Richárd herceggel) szemben, hogy bátyja házassága érvénytelennek tekinthető. Richárd unokaöccseit a Towerbe záratta, ahol egy ideig még látták a tinédzserkorú hercegeket kardozni és játszani, de egy idő után nyomuk veszett.

A mai napig kutatja a történész társadalom, hogy vajon valóban helyet kell-e adni azoknak a mendemondáknak, miszerint nagybátyjuk bestiális módon megölette őket, vagy más állhat rejtélyes eltűnésük mögött. Angliában a "Tower-beli hercegekként" emlegetik V. Eduárdot és öccsét, őket.

Sorsuk igazoltnak tűnhetett 1674-ben, amikor két gyerekcsontvázat találtak a Towerben egy felújítás közben, és a maradványokat a királyok és fontos emberek nyughelyén, a londoni Westminster-apátságban helyezték örök nyugalomra. Az egyház azonban nem engedi, hogy DNS-vizsgálatokat végezzenek a csontokon, így egyelőre megoldatlan rejtély marad, hogy valóban V. Eduárd és öccse, a yorki herceg földi maradványairól van-e szó.

 

VIII. Henrik és bátyja, Artúr - 16. század

VIII. Henrik hírhedt a világtörténelemben, mint olyan alak, aki lefejeztette két feleségét is, és szakított a katolikus egyházzal. Henrik igazából "spare" volt, a trón várományosa eredetileg bátyja, Artúr volt, aki azonban fiatalon, mindössze 15 évesen, 1502-ben meghalt. 

anglo-flemish_school_arthur_prince_of_wales_granard_portrait_-004.jpg

Wales-i hercegként Artúrt körberajongták, feljegyzések szerint igazi úriemberként nevelkedett és viselkedett, szelíd volt, halk szavú és kedves. Miután meghalt, öccse, Henrik lépett a helyére.

Az új örökös már egészen más természetű volt, mint meghalt bátyja. A valódi konfliktus köztük két évtizeddel a mindenki által kedvelt Artúr halála után kezdődött. Ugyanis Aragóniai Katalint először ő vette feleségül, és csak halála után vette el bátyja özvegyét VIII. Henrik, aki szerelmes lett a spanyol infánsnőbe. Henrik azon az alapon vehette el Katalint, hogy bátyja és ő elvileg nem hálták el a házasságukat. Katalin azonban elmulasztotta legfőbb kötelességét: nem tudott fiút szülni a királynak, így Henrik, aki mindennél jobban vágyott egy fiúörökösre, arra hivatkozva, hogy felesége és bátyja mégis elhálták a házasságot, érvényteleníttette azt, és ennek beláthatatlan következményei lettek az angol történelemre - Henrik összerúgta a port Rómával, az anglikán egyház élére állt, elvette Boleyn Annát, majd lefejeztette, elvetette a jövőbeli viszály magjait törvényes lánya, Mária és a sokak által csak "Fattyúnak" nevezett Erzsébet között. 

I. (Véres) Mária és I. Erzsébet - 16. század

Mária és Erzsébet mindketten VIII. Henrik lányai voltak, Mária első házasságából született, Aragóniai Katalintól, Erzsébet pedig második nejétől, a lefejeztetett Boleyn Annától. Először még nem volt a nővérek között viszálykodás, mivel volt egy öccsük, Eduárd, aki Henrik harmadik feleségétől, Jane Seymourtól született. Ő VI. Eduárd néven uralkodott is egy darabig, gyámja, nagybátyja felügyelete alatt. Eduárd azonban 15 éves korában meghalt, és innentől kezdődtek a problémák. A törvényes örökös ugyanis I. (Véres) Mária volt, akit a bigottan vallásos Aragóniai Katalin  katolikus hitre nevelt. A később I. Erzsébet néven uralkodó húga azonban protestáns volt, az államvallás képviselője. A két nő szembenállása jól megmutatta az akkori hangulatot: az egyházszakadás és az anglikán egyház megalapítása miatt sértett katolikusok dühét és a protestánsok ragaszkodását a hatalomhoz. 

Eduárd halála után Mária bebörtönöztette trónjára veszélyt jelentő húgát, apja hagyományait folytatva a Towerbe záratta, később pedig házi őrizetbe helyeztette Erzsébetet egy felkelésben való állítólagos részvétele miatt. Mária népszerűtlen uralkodásának hirtelen és korai halála (42 évesen) vetett véget. Erzsébet kiszabadult a Towerből, és az egyik leghíresebb angol uralkodóvá vált.  

II. Erzsébet és Margit hercegnő  - 20. század 

Királyi szakértők szerint Margit hercegnő, Erzsébet királynő húga már gyerekkorukban is féltékeny volt nővérére, amiért az több figyelmet kapott, mint ő. Sally Bedell Smith, Erzsébet királynő életrajzírója úgy tudja, Margit féltékeny volt arra, hogy Erzsébet az etoni préposthelyettestől kapott leckéket alkotmányosságból, és kérte, hogy ő is csatlakozhasson az órákhoz, de közölték vele, hogy esetében erre semmi szükség.

A karizmatikus, gyönyörű és extrovertált Margit hercegnő ezenkívül úgy gondolta, ő sokkal "királynőszerűbb", mint idősebb testvére, aki valójában sosem vágyott uralkodni, csendes, családi életet élt volna szíve szerint vidéken. Leslie Carroll királyi szakértő szerint Margit gyakran emlékeztette nővérét, hogy ő megfelelőbb királynő lenne, mivel ő szeretett jobban emberek között lenni, és vezéregyéniség volt. Erzsébet pedig nem mondott neki ellent, de emlékeztette arra húgát: a trónöröklési rend nem így működik: "A brit monarchia nem tehetségkutató verseny" - mondogatta feljegyzések szerint. 

A nővérek azonban nagyon szerették egymást, és Margit egykori udvarhölgye, Lady Anne Genconner szerint a fiatalabbik hercegnő Erzsébet trónra lépése után azt mondta: "Elvesztettem az édesapámat és a nővéremet is, aki mostantól nagyon elfoglalt lesz. Az életünk megváltozik majd." 

kepernyokep_2023-01-25_204955.jpg

Miután Erzsébet királynő megtagadta húgától, hogy hozzámehessen elvált szerelméhez, Peter Townsendhez, mondván: az anglikán egyház nem veszi jó néven az elvált emberek újraházasodását, Margit kicsapongó életet kezdett, de viselkedését eltűrték és szó nélkül hagyták, Penny Junor királyi szakértő szerint valószínűleg azért, mert Erzsébet királynőt lelkiismeret-furdalás gyötörte az egész ügy miatt. 

Annak ellenére, hogy Margit egyre lejjebb csúszott a trónöröklési sorban Erzsébet gyerekei érkeztével, kortársai szerint nagyképűen viselkedett, állandóan érzékeltette rangját, és folyamatosan kereste a rivaldafényt. Házassága tönkrement, elvált, és italozása, valamint mértéktelen cigarettázása egészsége megromlásához vezetett.  

Károly wales-i herceg és András yorki herceg - 20. század

A középkor elmúltával és a modern orvoslás beköszöntével a "spare" szerepe egyre kevésbé volt fontos, ez például oda vezetett András herceg egy életrajzírója, Nigel Cawthorne szerint, hogy Károly öccse "felfújt egójú és nagyképű" lett. András II. Erzsébet második fia, harmadik gyermeke, a yorki herceg címet viseli, mint sokan előtte a történelemben - ez a cím ugyanis az uralkodó második fiának jár. 

kepernyokep_2023-01-25_205124.jpg

Cawthorne szerint az 1990-es évek elején András középkori stílusú áskálódásba kezdett bátyja ellen, amely nyomot hagyott a fivérek eleve nem túl kellemes viszonyán. “Amikor Károly kapcsolata megromlott Dianával, András azért küzdött, hogy megtegyék Vilmos herceg gyámjává, félreállítva Károlyt, és régensként uralkodjon, amíg Vilmos el nem éri a nagykorúságot."

Penny Junor azonban úgy gondolja, hogy nem annyira a rájuk osztott szerepek miatt viselkednek így a királyi család különböző tagjai, hanem a körülöttük zajló események, illetve saját természetük miatt. Junor úgy véli, András herceg viselkedése inkább eleve arrogáns természetére vezethető vissza, mint arra, hogy anno ő volt Károly "tartalékja", amíg meg nem született Vilmos és Harry. 

Vilmos herceg és Harry herceg - 21. század 

Ha lehet hinni Harry könyvének, akkor a wales-i és sussexi herceg konfliktusának magjait még a gyerekkorukban kell keresni, és Vilmos, amellett, hogy védelmezte is öccsét, mindig kicsit lekezelően bánt vele társaságban és a sajtó képviselői előtt. Harry szerint bátyja Etonban úgy viselkedett vele, mintha nem is ismerné, volt, hogy rábeszélte valamire, amiből Harry-nek származott kára, és amikor már felesévégel, Katalinnal beköltöztek a palotába, állítólag egyszer sem hívták meg magukhoz Harry-t. A sussexi herceg felrója Vilmosnak, hogy a kezdetektől elutasítóan viselkedett Meghannel, Harry szerelmével, és nem segített nekik megtalálni a helyüket a királyi házban. A hírhedt verekedés is akkor történt, amikor egyszer Vilmos dühösen beállított Harryék otthonába, felróva öccsének, hogy a felesége durván bánik a személyzettel. 

Harry könyvében azt írja: egész életében beskatulyázták, és igyekezték úgy kezelni, mintha buta és csintalan lenne, akit nem kell komolyan venni, szerinte amiatt, mert így nem fenyegette bátyja pozícióját.

kepernyokep_2023-01-06_133513.jpg

Igaz vagy sem, amit Harry állít, Robert Lacey, egy elismert történész mindenesetre azt írja "Testvérek háborúja" (Battle of Brothers) című könyvében, hogy az örökletes feszültségek az örökös, a tartalék és a trón között meg fognak maradni még a modern időkben is: "A királyi családokban az örökös mindig gondolkodni fog azon, hogy vajon a tartalékja nem érzi-e azt titkon, hogy a helyében akar lenni..."

 

 

 

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://everythingaboutthehouseofwindsor.blog.hu/api/trackback/id/tr1818032522

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Fredddy 2023.01.29. 18:54:19

Magyarországról is van ilyen sztori, a Vazul-fiaké, csak ott a későbbi I. Béla még a dukátust is megkapta, szóval messze nem csak egyszerű ,,spare" volt.

Harry meg most már egyre jobban elássa magát, az egyik leghitelesebb és átérezhetőbb dolog az volt benne, hogy vissza akar vonulni a médiafigyelemtől, ami az anyját tönkretette- és most, hogy végre lehetősége volna rá, inkább haknizik folyamatosan a családi szennyessel. Ráadásul még csak nem is nagy leleplezéseket közöl (amennyire nekem átjött) hanem apró-cseprő faszságok vannak világszenzációvá felhabosítva, ki nem verekedett a testvéreivel pl?

nofret 2023.01.29. 19:31:49

@Fredddy: Pontosan, gondolkodtam is, hogy belevegyem-e, de mindent nem zsúfolhattam össze. Pedig az is érdekes, hogy eleinte milyen nehezen fogadták el a szeniorátusról áttérést a primogenitúra elvére. Harry-t szerintem az nem zavarja, ha jót írnak róla :D Csak az, ha rosszat. Azért vannak benne dolgok, amikre rávilágít, és érdekes, sőt, értelmez bizonyos dolgokat. Érdemes elolvasni az egész könyvet, mert a lényeg benne nem is ez, hanem az, hogy mennyire megsínylette az anyja elvesztését, és hogy mennyire magára hagyták ezekkel a rendkívül nehéz érzésekkel.

Fredddy 2023.01.30. 19:08:02

@nofret: a primogenitúra a jól szervezett táradalmak játéka, ahol nem dől össze a rendszer, ha az örökös pár évig még túl fiatal. Hiába volt a magyar társadalom nomád szemmel kifejezetten fegyelmezett és összetartó, ez akkor is alapvető nézőpontváltást igényelt- kiemelten persze attól, aki épp szopóágra került vele :)

Ha Harry meg is magyaráz egy-két dolgot, maga a magyarázkodás (nyilvánosan, sok pénzért) ténye sokkal többet árt most már a hitelességének, mint amennyit bármilyen magyarázattal javítani tud rajta. Pár év múlva meg jön majd Meghan beststellere, le lehét még erről a rókáról húzni pár bőrt :)
süti beállítások módosítása