Royal sztorik & királyi krónikák

Exkluzív fotók a bálok báljáról, amelyen egy magyar herceg és hercegnő is részt vett

2023. november 29. - nofret

Egy magyar királyi herceg, Habsburg Károly Konstantin és egy magyar királyi hercegnő, Habsburg Ildikó is részt vett idén a rendkívül elegáns párizsi debütánsbálon szombaton, amelyet minden év novemberében rendeznek meg Párizsban. A Le Bal des Débutantes, más néven a "Le Bal" exkluzív esemény, amelyre nem lehet pénzért meghívót szerezni, csakis a szervezők invitálása alapján lehet rá bejutni.

Habsburg Ildikó egy csodálatos, egyedi Alexis Mabille ruhában mutatkozott be, amelyhez a századfordulós Orléans-tiarát viselte

Fotó: Habsburg Zsófia - a kép használatát a főhercegnő engedélyezte számomra 

1701272445454_1.jpg

A Habsburg hercegeknek és hercegnőknek ez nem jelent nehézséget - a bál szervezője, Ophélie Renouard ugyanis köztudomásúan főleg az arisztokrácia, az üzleti élet, a politika és a hollywoodi elit gyermekeinek köréből állítja össze a meghívottak listáját. A "Le Bal"-on évente mindössze 20-25 elsőbálozót mutatnak be, 16 és 22 év közötti fiatal hölgyeket, akiket szintén jó családokból való lovagok kísérnek. 

Ugyanakkor Renouard több interjúban is hangsúlyozta: fontos, hogy a debütánsok és kísérőik jó megjelenésű, intelligens fiatalok legyenek, akik sikeres felmenőik nyomdokában járnak. A párizsi magyar nagykövetként szolgáló Habsburg György gyermekei pedig megfelelnek ezeknek a kritériumoknak. 

A 19 éves Károly és a 21 éves Ildikó tavaly még nővérük, az idén 22 éves Habsburg Zsófia hercegnő debütálását nézhették meghívott vendégként, idén már ők maguk is élvezhették a fényűző eseményt.   

Ildikó, édesanyja, Habsburg Eilika hercegnő, Habsburg György párizsi magyar nagykövet, Zsófia és öccse, Károly Konstantin a tavalyi bálon. Zsófia egy gyönyörű Franck Sorbier Haute Couture ruhát viselt az eseményen      

(Ha esetleg az Instagram-posztok nem töltődnek be, kérlek, frissítsd a cikket, ez a legtöbbször segít.)

 

Ildikó lovagja Constantin d'Orléans herceg volt, aki a Chartres-i herceg, Charles-Louis fia.

 

Károly pedig Lara-Cosima Henckel von Donnersmack grófnőt kísérte,  egy Oscar-díjas filmrendező, Florian Donnersmack gróf lányát, aki arról vált ismertté az instagramon és TikTokon, hogy luxus életviteléről tesz ki videókat, miközben a híres New York-i divatiskolába, a Parsons-ra jár.  

 

A bálon több királyi ház is képviseltette magát: a fentebb említett Habsburg-Lotharingiai mellett a francia Orléans-ház, valamint az etióp császári ház, a Szelasszié is. Már ebből a listából is látszódik, hogy a bál nemzetközi, a szervezők igyekeznek évente legfeljebb két francia elsőbálozót meghívni rá. A helyszín idén is a híres Shangri-La Paris luxusszálloda bálterme volt, amelyből pazar kilátás nyílik a Szajnára és az Eiffel-toronyra.

 

Ma már nem férjet találni mennek a bálokra a fiatal nők 

 

A debütánsbálok valaha arra szolgáltak, hogy az arisztokrácia bemutassa házasulandó korba lépő lánygyermekeit az uralkodópárnak és az úri társaságnak, mindenekelőtt pedig a potenciális kérőknek. A legfelsőbb körökhöz tartozó fiatal lányok (sőt, a nagypolgárság tagjai) addig nem is fogadhattak el meghívást népes eseményekre, koncertekre, más bálokra, amíg be nem mutatták őket az udvarnál egy debütánsbálon.

A hasonló eseményeken aztán árgus szemekkel figyelte mindenki, ki kivel táncol egynél - vagyis a kötelezőnél - többször, és hogy ki kivel beszélget az elvárhatónál hosszabban, hiszen ez alapján tudták megtippelni a társasági matrónák, ki kivel lép majd frigyre. Márpedig akkoriban sok forgott kockán: nem ritkán uralkodóházak jövője múlott egy-egy házasságon.  

Bemutatás az udvarnál Viktória királynőnek 1860-ban a Buckingham-palotában 

drawingroom-ceremony-of-presentations-31-mar-1860.jpg

A Le Bal-ról szóló újságcikkekből egyértelmű, hogy ma már nem ez a célja az eseménynek, hanem inkább az, hogy platformot nyújtson az ott megjelenő fiataloknak az ismerkedésre, a kapcsolatépítésre és természetesen a felhőtlen szórakozásra.   

A Le Balról szóló interjúikban a debütáns hölgyek általában arról beszélnek, hogy a híres dizájnerek által tervezett ruhák viselése milyen csodálatos élmény volt számukra, és többen közülük lelkesen számoltak be arról is, hogy örültek neki: más országból származó hölgyekkel találkozhattak és barátkozhattak össze. 

Habsburg Ildikó bátyja párjával, Lara Cosima Henckel von Donnersmack grófnővel fotózkodott a bálon

Fotó: Habsburg Zsófia - a kép használatát a főhercegnő engedélyezte számomra 

1701272445466.jpg

A főszervező, Ophélie Renouard azt nyilatkozta a Business Insiders magazinnak, hogy a legfontosabb különbség a Le Bal és más, kortárs debütánsbálok között az, hogy habár ezzel az eseménnyel is a 19. századi elsőbálozás hagyományát élesztették újra, sok más hasonló báltól (például a budapesti vagy a bécsi Operabáltól) eltérően itt a hölgyek nem fehér ruhát viselnek, hanem mindenki más-más színben pompázik.  

Ráadásul ide nem lehet csupán vaskos pénztárcával bejutni - csak meghívás alapján. Habár a volt debütánsok javasolhatnak másokat a meghívottak listájára, a végső szót Ophélie Renouard mondja ki. 

Debütánsok és lovagjaik

 

Habár a reflektorfény nyilvánvalóan az ifjú hölgyekre irányul elsősorban, egyre nagyobb figyelmet kapnak a bálon kísérőik, az úgynevezett lovagok (cavaliers) is. Kísérőt választhatnak maguknak a lányok is, van, aki bátyját, unokatestvérét vagy barátját hozza el, de a debütánsok közel fele, különösen a külföldiek inkább egyedül érkeznek, és a szervezők keresnek számukra lovagot. Renouard szerint a kísérőket kor, beszélt nyelv, magasság és családi háttér alapján választják ki, szerinte ez általában ideális párosításokat eredményez.

Barbara Berlingieri márkinő például bátyjával, Albertóval érkezett: 

 

Az elsőbálozókat ABC-sorrendben jelentik be, amikor bevonulnak lovagjuk karján. Ezután vacsora következik, a nyitótáncot követően pedig keringő jön, amit az elsőbálozók édesapjukkal járnak. Ezután kortárs élőzenére bulizhatnak az elsőbálozók - ezt már saját ruháikban teszik, ekkor a milliós értékű tiarák visszakerülnek a páncélszekrénybe. 

A meghívottak többségében az arisztokrácia, az üzleti élet és a hollywoodi elit köréből kerülnek ki 

 

Idén 21 debütáns volt a bálon és összesen 180 meghívott élvezhette a felvonulásukat. Ildikó mellett még egy elsőbálozó hercegnő volt jelen: Lissie Szélasszié, a '70-es években lemondatott etióp császár ükunokája. Amint már fentebb említettem, Habsburg Károly Lara Cosima Henckel von Donnersmack grófnőt kísérte, de jelen volt még Honor d’Andlau-Hombourg grófnő és Barbara Berlingieri márkinő is, mindketten az európai arisztokrácia tagjaiként. 

A bál ugyanakkor rendkívül nemzetközi: idén először mutatkozott be pakisztáni lány, Hannah Husain személyében, de jelen volt Advaitesha Birla is, aki az egyik leggazdagabb indiai család sarja. De idén volt amerikai és kínai debütáns is. 

Lissie Szélasszié kísérője Harper Peck volt, a híres amerikai színész, Gregory Peck unokája

 

Az elsőbálozók kézzel varrott, milliós ruhákat és felbecsülhetetlen értékű ékszereket viselnek  

 

A "Le Bal" azonban nem csak társasági, hanem divatesemény is. Minden hölgy haute couture-ruhában pompázik, amelyet francia tervezők biztosítanak számukra. A fiatal lányok így erre az estére szokásos trendi szereléseiket akár 10 millió forintot érő, kézzel varrott és személyre szabott ruhákra, magassarkú cipőkre és felbecsülhetetlen értékű tiarákra cserélik.  

A főszervező, Renouard elmesélte az Arabian Moda nevű magazinnak, hogyan választják ki a ruhákat: "Egész évben próbáljuk a lányokat a ruhákkal "párosítani". A csapatom nagyon türelmes, nem dizájner alapján választunk, hanem inkább azt vesszük figyelembe, milyen ruha illik az adott lány személyiségéhez. Az a szabály, hogy egy lány - egy dizájner. Alkalmazunk tervezőket a világ összes tájáról - természetesen franciákat, de libanoni, brit, kínai és más országból származó tervezőket is."

A lányoknak a V Muse Jewelry ékszereit adják kölcsönbe az estére- felbecsülhetetlen értékű, történelmi darabokat. A márkát két kínai ékszergyűjtő alapította, lenyűgöző kollekciójuk van.  

Ildikó a ruhapróbán egy rózsaszín darabot is magára öltött, végül nem erre esett a választás:

 

Habár a bált mindig szombaton tartják, a szervezők már előtte találkoznak a debütánsokkal, lovagjaikal és családjaikkal. Pénteken reggel tartják a smink-és hajpróbát, valamint a ruhapróbát is. Ugyanaznap este pedig az elsőbálozók apukáinak és lovagjainak ad keringőórát két tánctanár. 

Habsburg Ildikó sokat látott tiarája

A Magyarországon nevelkedett, 21 éves Habsburg–Lotharingiai Ildikó osztrák főhercegnő, magyar és cseh királyi hercegnő egy jégkék Alexis Mabille estélyit viselt a bálon, amelyhez egy XIX. századi tiarát párosítottak. A diadém eredetileg Louise Françoise Marie Laure d’Orléans tulajdona volt, aki Bourbon-Szicíliai hercegnő és spanyol infánsnő volt, és valószínűleg rokoni kapcsolatban áll a magyar hercegnővel. Ildikó apai dédnagymamája ugyanis az utolsó magyar királyné, Zita Bourbon-Parmai hercegnő volt házassága előtt, de az európai arisztokrata családok egyébként is ezer rokoni szállal kötődnek egymáshoz. A Habsburg-ház többek között a spanyol trónon ülő Bourbonokkal áll szoros kapcsolatban.  

 

maria.jpg

A "Belle Epoque" korszakból (a 19. és 20. század fordulója) származó tiara története igen kalandos: az eredeti tulajdonostól lánya, Maria de la Esperanza Bourbon-Szicíliai hercegnő örökölte meg az ékszert, aki édesanyja halála utána Brazíliába menekítette a diadémot egy konzervesdobozban. A tiara később az ő lányához, Maria da Glória d'Orléans-Braganza jugoszláviai koronahercegnéhez került, aki 1982-ben eladta egy aukción. Végül az ékszert 2018-ban a Christie's aukciósháztól vásárolta meg mostani tulajdonosa.

tiara.jpg

Ildikó meseszerűen festett az összeállításban, mint egy valódi hercegnő...  

A csoportképen a hátsó sorban látható Ildikó:

Voir cette publication sur Instagram

Une publication partagée par V MUSE (@vmusejewelry)

 

 A "bálok báljának" története 

 

Az első Le Bal társasági eseményt 1958. július 10-én tartották a versailles-i kastély "Orangerie" elnevezésű részében. 1968-ig minden évben megtartották a bált, de az azévi májusi munkásfelkelés miatt néhány évtizedig úgy döntöttek: nem borzolják a kedélyeket az elitista rendezvénnyel. 

A bált 1992-ben élesztették újra, Ophélie Renouard-nak köszönhetően. 11 éven át az Hotel de Crillonban tartották, majd különböző helyszínekre költöztek néhány évente. 2018 óta a Shangri La Hotel ad otthont az eseménynek, amelyet a Forbes a világ 10 legmenőbb bulijai egyikeként aposztrofál. 

Az esemény egyben jótékonysági bál is, számos szervezetnek gyűjtöttek már pénzt: nehéz helyzetben lévő ázsiai gyerekeknek, tinédzser anyukáknak, betegségek kutatására és gyermekkórháznak is. Idén a  Necker gyermekkorház mellett az ARCFA  nevű szervezetnek gyűjtöttek, amely kardiológiai betegségeket kutat, valamint a World Central Kitchen elnevezésű szervezetnek, amely katasztrófa-sújtotta területen élők élelmezését látja el. 

Habsburg Zsófia, Ildikó nővére tavaly egy gyémánttiarát-és fülbevalót viselt, amelyet felmenője, I. Ferenc József császár ajándékozott még 1903-ban Mária Anna tescheni hercegnő és Bourbon-parmai Elias esküvője alkalmából az arának 1903-ban. 

Voir cette publication sur Instagram

Une publication partagée par V MUSE (@vmusejewelry)

  

Bírálatok

Természetesen számos bírálat éri a sokak által elitistának tartott rendezvényt. A kritikákat Renouard elegánsan elutasította: "Ha valaki csinál valamit, azt mindig érik bírálatok. Természetesen kicsit egy elmúlt korszakot idéz az egész, de a résztvevők szeretik ennek a szépségét. A debütánsok szeretnék magukat hercegnőnek érezni egy estére."

Márpedig a mai korban erre még a valódi hercegnőknek sincs mindig lehetőségük... 

 

 

 

 

Újrahasznosított koronát tesznek Camilla királyné fejére májusban

Fontos hírt tett közzé a Buckingham-palota a héten arról, melyik fejéket fogják használni Kamilla királyné megkoronázásához, hiszen Károllyal együtt feleségét is beiktatják majd. Éppen Valentin-napon, február 14-én közölték: nem készítenek új koronát Kamillának, hanem az uralkodó szívéhez oly közel álló fenntarthatóság és környezetvédelem jegyében V. György király hitvese, Teck Mária királyné koronáját fogják használni a májusi szertartáson. A palota ugyan nem közölte, de egyértelmű, hogy a választás azért is erre az ékszerre esett, mert jelenleg nem ezt, hanem az Anyakirályné koronáját díszíti az ellentmondásos érzéseket kiváltó Koh-i-Noor gyémánt, amelyet már több ország is visszakövetelt a királyi kincstártól.

Fotó: The Royal Family Facebook

331021813_564343355715743_1551768220564565430_n.jpg

Ezt a bejegyzést első vendégszerzőm, Török Zoltán Patrik írta, aki történész és a Windsorék- A Brit Királyi Család Facebook-oldal bloggere  

 

86 éve, 1937-ben koronáztak utoljára királyt és királynét egyszerre, akkor II. Erzsébet édesapját, VI. Györgyöt és édesanyját, Erzsébet királynét. Míg az nem is volt kérdés, hogy május 6-án Szent Eduárd koronáját helyezik Károly király fejére, arról már hónapok óta zajlottak a találgatások, hogy a királynét mivel koronázzák majd meg. Ennek a találgatásnak vetett véget a Buckingham-palota közleménye. Az udvar megoldása pedig szerencsés, hiszen egyszerre három igényt is kielégít: elkerülik általa az ellentmondásos Koh-i-Noor-gyémánt körüli bírálatokat, a megélhetési válság közepette nem költenek akár több százezer fontot egy új korona elkészítésére, egyúttal teljesítik Mária királyné azon óhaját is, hogy a következő generációk is viseljék az ő számára készített fejéket. 

Az 1911-ben megkoronázott Mária királyné, II. Erzsébet nagymamája a család ékszerrajongója- és gyűjtője volt. (Egy régebbi bejegyzés arról, ki is volt ő, ide kattintva található) Koronájának elkészítésére saját maga adott megbízást, a Garrard ékszerháztól rendelte meg art deco stílusban. A fejéket mintegy 2200 rózsa-és briliánscsiszolású gyémánt díszíti, és a Brit-szigeteken szokatlannak számít, hogy nyolc íve van, amelyek eltávolíthatóak.

kepernyokep_2023-02-14_143806.jpg

A 17-18. század idején egyetlen koronát használtak a királynék (queen consort) beiktatásához, amelyeket a lefejezett I. Károly kisebbik fia készíttetett. Arra már az idősebbik fivér, II. Károly trónra lépésekor is szükség volt, hogy új koronázási ékszereket rendeljenek, mivel a forradalmárok beolvasztották a régieket, de hitvesi koronát csak II. Károly öccse, II. Jakab készíttetett, miután trónra került 1685-ben. Mivel saját koronája már volt, az újdonsült uralkodó a feleségének készíttetett három, mára már felbecsülhetetlen értékűvé vált fejéket: egy kevésbé díszesnek mondható diadémot, amelyet a bevonulási körmeneten használt Modenai Mária, a koronát, amelyet a szertartáson használtak a királyné beiktatására, illetve az úgynevezett „gazdag”, vagy Modenai Mária-koronát, amelyet 561 gyémánt, 129 gyöngy és keresztek, valamint Anjou-liliomok díszítettek.

Utóbbi fejéket további három alkalommal is használták királyné koronázására: 1689-ben II. Mária királynő, 1702-ben Anna királynő, és 1727-ben Karolina királyné fejére illesztették. A királynék csak 1761 óta vették fel azt a szokást, hogy saját koronát készíttessenek a nagy napra, az általuk kijelölt és felkért ötvösműhelyben. Először az Egyesült Királyság leghosszabb ideig szolgálatban lévő királyi hitvese, Sarolta tett így, aki az „őrült” III. György felesége volt. Az ő példáját követte később IV. Vilmos felesége, Adelaide, VII. Eduárd hitvese, Alexandra, II. Erzsébet nagymamája, Mária királyné, a 30-as években pedig Erzsébet, a későbbi Anyakirályné is.

Közülük Alexandra királyné volt az első újító szellem, hiszen a páratlan értékű ékszer megalkottatásakor figyelembe vette az aktuális divatot is. Különösen ügyelt arra, hogy az elkészült korona íveit, amelyekből a Brit Szigeteken szokatlannak számító nyolc darabot készítettek, később el lehessen távolítani, így egyszerű tiaraként is lehessen viselni a műremeket. Ez a formabontó ötlet később olyan népszerűvé vált, hogy erre a mintára tervezték meg később Teck Mária, sőt, Erzsébet Anyakirályné 1937-es koronáját is. Utóbbi elkészítésénél azonban visszatértek a brit-skót hagyományokhoz, és csupán négy ívet tartalmazott, gyémántberakásokkal (2800 darab) és liliom (fleur-de-lis) díszítésekkel.

Az Anyakirályné koronája, amelyet a Koh-i-Noor gyémánt díszít 

254162-1330618864.jpg

Az alkotás középpontjában az a közel 105 karátos, nem teljesen vízszínű, sokkal inkább zöldbe hajló gyémánt, a Koh-i-Noor állt, amelyet korábban a néhai Viktória királynő, egyben India császárnője kapott ajándékba, és főként brossba foglalva hordta. A koronák készítésekor szokás volt az egyes, különösen értékes köveket eltávolítható módon rögzíteni, így azokat később különféle ékszerekben, például melltűkben, gyűrűkben, fülbevalókban, sőt, későbbi fejékekben is fel lehetett használni.

Az elátkozott gyémánt, amelyet csak nő viselhet gond nélkül 

 

A gyémántok legellentmondásosabbja, a Koh-i-Noor, anyósától, Alexandra királynétól került az ékszereket rajongásig szerető, sőt, szívesen gyűjtögető Teck Mária királynéhoz, aki, mint a királyi kollekció egyik legértékesebb darabját, koronázási fejékének középpontjába foglaltatta a Cullinan III. és IV., egyenként 94 és 63 karátos, szintén felbecsülhetetlen értékű gyémántokkal együtt. Utóbbiakat később eltávolították, majd melltűbe foglalták (II. Erzsébet gyakran viselte őket jelesebb alkalmakon, most ismét a koronán kapnak majd helyet), a Koh-i-Noort pedig továbbadták Teck Mária menye, Erzsébet Anyakirályné ékszerészeinek, hogy azt 1937-es hitvesi koronájához központi elemként felhasználhassák.

A Koh-i-Noor másolata a mumbai-i Prince of Wales Museumban van kiállítva Fotó: Firebrace (talk | contribs)

replica_of_the_koh-i-noor_cropped.jpg

A tálibok, Pakisztán és India is visszaköveteli a Koh-i-Noort

 

A brit korona legszebb gyémántjának is nevezték Indiát, ahol sokan a mai napig ellenséges érzelmeket táplálnak a britek iránt, amiért országukat a gyarmatosítók véres kézzel irányították. Az ország 1947-ben vált függetlenné, ezáltal nehéz anyagi helyzetbe került, és újdonsült kormánya hamarosan bejelentette igényét a Koh-i-Noorra.

Azóta tulajdonképpen folyamatos és eredménytelen küzdelmet folytatnak visszaszerzéséért, legutóbb 2016-ban nyújtottak be hivatalos kérelmet, amely a tulajdonjog elismerésére és a gyémánt minél hamarabbi visszaszolgáltatásra irányult. Ezt azonban a brit parlament, az „önkéntes” adományozásra hivatkozva egyértelműen elutasította. Az 1970-es évektől kezdődően Pakisztán is magának követelte a Koh-i-Noort, végül 2000-ben az Afganisztánt uraló tálibok is magukénak kiáltották ki a páratlan értékű gyémántot. 

Az ellentmondásos gyémánt II. Erzsébet 2022 szeptemberi halála óta ismét előtérbe került. A legtöbb szakértő szerint India követelései jogosak, így a Koh-i-Noort minél hamarabb vissza kell szolgáltatni a korábbi, immár függetlenné lett államnak. Ami a gyémánt történetét illeti, neve bizonyosan hindi, a „fény hegye” kifejezésből származik. Feltehetőleg a Kollur Mine bánya területén fedezték fel, ennek pontos dátuma azonban egyelőre ismeretlen. Egyes szakértők úgy vélik, hogy a neve már több mint ötezer éves szanszkrit iratokban is feltűnik, amelyekben felhívták arra a figyelmet, hogy „isten vagy nő viselheti csak büntetlenül” a drágakövet.

Mások szerint a XIV. század elején jegyezték fel róla az első szövegeket, a hindu hitvilág egyenesen egy istenség ajándékaként írja le a gyémántot. Annyi bizonyos, hogy első, hitelesnek mondható írásos forrás a drágakövet illetően 1526-ból, az úgynevezett Báburnamekönyvből származik. Bábur császár halála után a gyémántot fia, Humájun örökölte, aki azonban hamarosan elvesztette az uralmat birodalma felett. Jóllehet, ezt később visszaállította, ám 1540-ben, miután szerencsétlenül legurult egy lépcsőről palotájában, meghalt. 1682-ben a kő még bizonyosan a Mogul Birodalom kincstárának részét képezte, egészen 1739-ig ott volt, mint az uralkodó páratlanul értékes pávatrónjának egy darabja. Innen járta be a drágakő többnyire rablás, háború, cselszövés és fosztogatás révén csaknem az egész régiót.

Megfordult többek között az Afgán, sőt a Szikh Birodalomban is, nevét is egy perzsa sahtól, Nadírtól kapta, aki 1739-ben, Delhi lerohanásával szerezte meg magának. Az 1845 és 1849 között dúló angol-szikh gyarmati háborúban a britek mindent elsöprő győzelmet arattak, az uralkodót pedig tényleges hatalmától megfosztva, egy szerződés aláírása által arra kényszerítették, hogy más vagyontárgyaival együtt a hatalmas gyémántot – melyet ekkor már közel tíz éve egy szekta papjai őriztek - is átadja a Brit Kelet-indiai Társaságnak, ezen keresztül pedig az angol koronának.

A szikh enciklopédia, a Lahore Darbar ábrázolása az akkor mindössze 11 éves Duleep Singh maharadzsáról, akit a gyémánt átadására kényszerítettek egy megállapodás aláírásával 

a_painting_from_1843_depicting_the_lahore_darbar_of_the_sikh_empire_under_maharaja_duleep_singh.jpg

Viktória királynőnek először 1850-ben mutatták be a „Fény Hegyét”, majd nem sokkal később bemutatták a nagyközönségnek is a londoni világkiállításon: a drágakövet gázlámpákkal megvilágított, fekete bársonyanypárnán állították ki. A követ a most ismert formájára 1852-ben csiszoltatta Albert herceg a kor leghíresebb zsidó ékszerészével, Moses Costlerrel. Felesége, Viktória királynő melltűként viselte a drágakövet, és egyszer azt írta legidősebb lányának, „Vicky”-nek: "Senki sem érez nálam erősebb vonzalmat India iránt. Mennyire elleneztem, hogy elfoglaljuk azokat az országokat! Azt is tudod, mennyire nem szeretem a Koh-i-Noor viselését." Attól tartva, hogy a férfiakra – mint ahogy történetében annyiszor – balszerencsét hoz, végrendeletében meghagyta, hogy csak és kizárólag női ágon öröklődhet tovább a drágakő, így kerülhetett először V. György hitvese, Mária, később pedig VI. György felesége, Erzsébet királyné tulajdonába. Így a Koh-i-Noorral ékesített korona egyelőre a Towerben marad, és a szintén legendás, már létező koronát használják fel Kamilla beiktatásához. Biztos, ami biztos, a Mária királyné-féle koronában még a Koh-i-Noor korábbi foglalatát is átalakítják az elkövetkezendő hónapokban….

Mi várható Károly királytól?

Természetesen nehéz megjósolni, mi várható III. Károlytól, aki édesanyja, II. Erzsébet halálának pillanatában lépett trónra, de az eddigi ténykedése alapján kikövetkeztethető egy s más. Míg a wales-i hercegi címben Károly elődjei közül többen a lehetőséget látták a playboy-életmódra (itt főként a későbbi VII. Edwardra és VIII. Edwardra kell gondolni), addig Károly nem ült a babérjain, és nem csak a kötelezőt hozta ebben a szerepkörben. Igaz, volt is ideje arra, hogy csiszolgassa feladatkörét, hiszen 73 éves korában került trónra. Kérdés, folytatja-e eddigi aktivizmusát vagy felhagy vele királyként. 

 karoly_iii.JPG

Károly wales-i herceg és a "fekete pók" levelek  

 

Amellett, hogy Károly már a '60-as évek végétől a környezetvédelem fontosságáról szónokolt, és organikus gazdasággá alakította highgrove-i birtokát, még fiatalemberként létrehozta jótékonysági alapítványát, a The Prince's Trustot, amely hátrányos helyzetű fiataloknak segített oktatási és álláslehetőségeket találni. Rengeteg vallási vezetővel találkozott élete során, és különösen jó kapcsolatokat alakított ki a muszlim világban. 

Voir cette publication sur Instagram

Une publication partagée par Gil Murray (@ukhawk)

 

Sokszor szólalt fel szenvedélyesen bizonyos témákról, főleg a környezetvédelemről, és ezek inkább hangzottak kampánybeszédnek, mint egy jövőbeli uralkodó megfontolt szavainak. Ráadásul a 2000-es években számos brit miniszternek és parlamenti képviselőnek írt leveleket, amelyekben kifejezte nemtetszését egyes törvényjavaslatokkal kapcsolatban, ez pedig egyenesen felháborodást keltett, mivel a brit királyi család tagjaitól semlegességet várnak el, és azt, hogy politikai ügyekben elfogulatlannak tűnjenek, még ha magánemberként nem is azok.

A leveleket Károly jellegzetes kézírása miatt "fekete pók" leveleknek nevezte el a brit sajtó, és ekkoriban kezdték Károly herceget "the meddling prince", vagyis nagyjából a beleavatkozó herceg néven emlegetni. 

black_spider.JPG

Ekkor felerősödtek azok a hangok, amelyek szerint Károly a monarchia semlegességét és függetlenségét fenyegetné, ha trónra kerülne. Sokaknak szenvedélyes környezetvédelmi beszédei sem tetszettek. Éles ellentétben állt ugyanis ez a bátor kiállás azzal, hogy Erzsébet királynőről sosem lehetett tudni, igazából mit gondol egyes ügyekről, és csak nagy ritkán szivárgott ki bennfentesek révén, hogy miről mi a véleménye. 

Ráadásul Károly függetlensége is megkérdőjeleződött, amikor néhány hete kiderült: a volt katari miniszterelnök tetemes pénzösszeget adományozott alapítványának. 

Mi marad várhatóan ugyanolyan, mint II. Erzsébet idején? 

 

Ugyanakkor így, hogy Károly már trónra lépett, nem eszik olyan forrón a kását. Bizonyos szempontból az ő uralkodása is nagyrészt az alapján a szabálykönyv alapján zajlik majd, mint II. Erzsébet uralkodása, és az alkotmányos korlátokat ugyanúgy tiszteletben kell tartania, hiszen azok a hagyományok, amelyek nem vonatkoztak rá hercegként, most minden cselekedetét szabályozzák királyként. Természetesen ezt Károly is tudja, mint ahogyan az egy 2018-as, a 70. születésnapja alkalmából készített interjújából is kiderül. Akkor azt mondta:  

Nem vagyok ostoba. Tudom, hogy uralkodónak lenni egészen más. Szóval természetesen teljes egészében felfogom, miként kell ennek működnie. Az, hogy ugyanazt fogom tenni, mint eddig, teljesen nonszensz. Hiszen a két helyzet teljesen eltérő.

Lévén alkotmányos monarchia élére került Károly, a törvényhozó hatalom továbbra is a parlament kezében, a végrehajtó hatalom pedig a kormányéban marad. Habár a királynak államfőként alá kell írnia a törvényeket, mielőtt azok hatályba lépnek (ezt hívják  "royal assent"-nek), de ezt manapság formalitásnak tartják csupán, és nem várják, hogy az uralkodó valóban véleményt fűzzön a jogszabályokhoz, vagy hogy bármit visszadobjon a parlamentnek.

 

A rendszer gördülékenységének érdekében a királytól azt várják, hogy ne váljon ellentmondásos alakká, és poltikailag semleges maradjon. Károly előtt figyelmeztetésképpen lebeghet elődje példája, I. Károlyé, akit lefejeztek, miután 1642-ben betört a parlament alsóházába, és árulásért le akart tartóztatni a képviselőket, mivel azok nem egyeztek bele, hogy több hatalmat ragadjon magához. Ezután kitört a forradalom, és egy rövid időre köztársasággá is vált az ország. Egyébként éppen emiatt az erpizód miatt el is gondolkodtam azon, miért nem másik nevet választott magának Károly, hogy elkerüljön mindenféle összehasonlítást híres-hírhedt elődjével.   

 

Mi fog változni Károly uralkodása alatt? 

 

Régóta ismert, hogy Károly szeretné úgymond "karcsúsítani" a monarchiát. Szakértők szerint a királyi család mindössze hét tagjának szánt kiemelt szerepet a jövőben: saját magának és feleségének, Kamillának, Vilmos wales-i hercegnek és feleségének, Katalinnak, öccsének, Eduárd wessexi grófnak és feleségének, Zsófiának, valamint húgának, Anna hercegnőnek. Eredetileg Károly terve az volt, hogy ő és felesége, valamint fiai és családjai legyenek azok, akik a feladatok többségét teljesítik a királyi családból, de ez az elképzelés Harry-ék kiválásával meghiúsult. 

A karcsúsított moanrchiának természetesen pénzügyi előnyei is vannak: minél kevesebb tag lát el közfeladatot, annál kevesebb pénzbe kerülnek, márpedig a 21. században nehéz megindokolni, miért van szükség arra, hogy akár több tucat családtag is közpénzből éljen meg. 

Szakértők úgy vélik, Károly akár a svéd király, XVI. Károly Gusztáv példáját is követheti, aki 2019-ben csaknem minden unokáját megfosztotta a királyi fenség titulustól, kivéve legidősebb lánya, a trónörökös Viktória gyerekeit.  

Károly nem csak az Egyesült Királyságban tölt be államfői szerepet, hanem a Nemzetközösséghez tartozó monarchiákban és egyes köztársaságokban (például Kanadában és Ausztráliában) is.

idnia.JPG

Habár nem tudni, ez meddig marad így, hiszen az utóbbi években sok egykori tag döntött úgy, hogy Erzsébet királynő helyett saját politikusai közül választ államfőt, mindenesetre Károly valószínűleg érzékenyebben reagál majd a tagállamok társadalmi változásaira, mint azt édesanyja tette. Még wales-i hercegként a legutóbbi nemzetközösségi Kormányfői Találkozón (CHOGM) Kigaliban közölte: 

Nem tudom leírni a sokak szenvedése miatti személyes szomorúságom mélységét, miközben tovább mélyítem saját ismereteimet a rabszolgaság tartós hatásáról.

Királyi szakértők úgy vélik, hogy habár alkotmányos keretek között, Károly mégis proaktívabb lesz, mint édesanyja volt, és Liz Truss, az első miniszterelnöke egészen más hangulatú audienciákra számíthat, mint amilyeneken akkor vett volna részt, ha a királynő tovább él. A brit uralkodó heti egyszer fogadja a kormányfőt, II. Erzsébet az utóbbi időben már főleg telefonon tanácskozott a miniszterelnökkel.  

 

Nem fog lemondani

 

Habár ez a bejegyzés nem pont erről a témáról szól, de fontosnak tartom kiemelni, hogy Károly nem fog lemondani fia javára a trónról. Az a széles körben elterjedt elképzelés, hogy átugorják őt a trónöröklési rendben, eleve bizarr. Az Egyesült Királyságban nagyon rossz érzések kapcsolódnak a lemondás fogalmához, tekintettel az 1936-os eseményekre, amikor a későbbi II. Erzsébet nagybátyja, VIII. Eduárd lemondott a trónról, ezzel alkotmányos válságot előidézve. 

 

Károly egész életében arra készült, hogy uralkodjon, számos modern ötlete van, amelyeket nyilván szeretne megvalósítani, ezenkivül tudvalévő, hogy Vilmos és Katalin már azért sem rajongtak, hogy Erzsébet királynő idősödése miatt visszarendelték őket Londonba, és több feladatot kellett vállalniuk, Vilmosnak pedig le kellett mondania mentőhelikopter-vezetői állásáról. A pár (most már a wales-i herceg és hercegné) szeretne valódi modern családként részt venni gyermekeik mindennapos nevelésében, márpedig ezt meghiúsítaná, ha nekik kéne átvenniük az uralkodói feladatokat. 

 

 

 

 

 

 

Egy Habsburg főherceg, aki Ukrajna függetlenségéért harcolt

Élt egy Habsburg a 20. században, akit Ukrajnában nemzeti hősnek és az ukrán függetlenség harcosának tekintenek: Habsburg-Tescheni Vilmos Ferenc József főherceg, József nádor dédunokája. Az egykori osztrák főherceg, magyar és cseh királyi herceg Vaszil Visivanij (Василь Вишиваний) néven az Ukrajna függetlenségért harcoló úgynevezett Szics lövészek ezredeseként szolgált, a két világháború között pedig ausztriai emigrációban a Szabad Ukrajna mozgalmat segítette. Végül Kijevben halt meg, egyes források szerint Sztálin börtönében, mások szerint koncentrációs táborban. 

vyshyvanyi_01.jpg

Úgy került a látóterembe a kevéssé ismert Habsburg Vilmos kalandos és tragikus sorsa, hogy Habsburg György felhívta rá a figyelmemet még tavaly áprilisban. Amikor 2021 tavaszán a magyar sajtó arról cikkezett, hogy egy titokzatos ukrán Habsburg is megjelent a Dunaferr-ügy körül, aki  Franz Vladimir Habsburg-Lothringen néven mutatkozott be, és hamis meghatalmazásokkal próbálta átvenni az irányítást a cég felett, utánanéztem, vajon létezik-e ilyen személy, hiszen több mint gyanúsnak éreztem, hogy egy valódi Habsburg ilyen simlis ügyekbe keveredjen. Kutatásaimról ez a bejegyzés született, és miután Habsburg György megerősítette nekem, hogy az illető közönséges csaló és semmi köze a családhoz, megemlítette, hogy egyetlen olyan Habsburgról tud, aki szoros szálakkal kötődött Ukrajnához, méghozzá Habsburg Vilmosról, József nádor dédunokájáról. Akkor utánanéztem a történetének, de úgy érzem, most vált igazán aktuálissá, hogy felidézzem az emlékét, hiszen Vilmos főherceg is egy független Ukrajnáért harcolt még a 20. század elején, ami végül csak 1991-ben valósult meg - és éppen ezekben a napokban dől el a sorsa. De hogyan került egy Habsburg főherceg Ukrajnába, és miért érezte a magáénak az ukránok függetlenségének ügyét?    

Vilmos kamaszkorában fellázadt lengyelmániás apja ellen

 

Vilmos az isztriai (ma Horvátország) Pulában született 1895-ben. Édesapja, Károly István a császári és királyi haditengerészet főfelügyelője volt. Vilmos főherceg szülei voltak az első Habsburgok, akik a lengyelek által lakott Galíciába költöztek, így Vilmos és testvérei anyanyelvükként beszélték a lengyelt. Vilmosnak öt idősebb testvére volt, közülük három lány. A családapa lengyel hazafiakat akart nevelni gyermekeiből, és egyes feljegyzések szerint lenézte az ukránokat. A lengyel monarchisták az első világháború utolsó éveiben, 1915-18 között Vilmos apját támogatták a tervezett Lengyel Királyság trónjának elnyerésében, de az a tény, hogy kikiáltották a köztársaságot, meghiúsította a reményeiket.

Vilmos, aki a legfiatalabb volt a hat testvérből, fellázadt "lengyelmániás" apja ellen - miután gyerekkora óta azt hallgatta, hogy az ukránok banditák és fosztogató törzsek gyülevésze, 17 évesen, 1912-ben úgy döntött, hogy ezt megnézi magának: inkognitóban felszállt egy vonatra, és a nyugat-ukrajnai Vorohtába utazott, majd több falvat is meglátogatott. Rabló bandákkal nem találkozott, viszont teljesen elvarázsolta az ukrán kultúra, és ez élete végéig így is maradt.  

A császári család tagjából így lett "Hímzett Vaszil"

 

Miután Vilmos elvégezte a bécsújhelyi Mária Terézia katonai akadémiát, 1915-ben a 13. úgynevezett ulánus ezrednél (könnyűlovasság) kellett szolgálatra jelentkeznie. A világháború végén már ezredesként volt az Ukrán Légió egyik gyalogos dandárjának parancsnoka, ami galíciai vagy halicsi, rutén és főleg ukrán nemzetiségű katonákból állt.

Ekkoriban Vilmos az Osztrák-Magyar Monarchia parlamentjének képviselőjeként (automatikusan kapta ezt a tisztséget Habsburg főhercegként, miután betöltötte a 21. életévét) összekötő szerepet töltött be rokona, a császár, I. Károly (IV. Károly magyar király), valamint a rutén és ukrán kisebbségek képviselői között. 

vyshyvanyi_03.jpg

1917 végén, miután összeomlott az Orosz Birodalom, és II. Miklós cárt lemondatták, Vilmos főherceg gyalogos dandárja a központi hatalmak által megszállt Dél-Ukrajnában állomásozott. Ekkorra Vilmos már folyékonyan beszélt ukránul, jól ismerte és kedvelte az ukrán nemzeti kultúrát, helyi írók műveit olvasta, és maga is írt verseket ukránul.

Miután az egyik katonájától ajándékba kapott hímzett ingét, úgynevezett visivankáját (a visivanka ma ukrán nemzeti szimbólumnak számít) sokat viselte, még az egyenruha alatt is, környezete elnevezte Vaszil Visivanijnak, vagyis Hímzett Vaszilnak. Barátai és támogatói egyre gyakrabban hívták őt ezen a néven, és ő is nevezte így magát.

Vilmos úgy vélte, hogy az "ukrán problémát" a legjobban azzal lehetne megoldani, ha létrehoznának egy autonóm Ukrán Nagyhercegséget, méghozzá a Monarchia föderalista alapelvei mentén. Egyes történészek szerint Vilmos saját magát látta ennek az államnak a trónján, mások szerint azonban nem lépett elő ilyen követeléssel, és saját maga azt vallotta: csak akkor vezetné Ukrajnát, ha a lakosok többsége őt akarná erre a tisztségre. 

1918 elejétől kezdve az új ukrán államot a Német Császárság próbálta befolyása alá vonni, ráadásul az is elterjedt, hogy a trónt Vilmos főhercegnek ajánlották fel, amit maga Vilmos főherceg cáfolt. A németek által kinevezett hetman (hadúr) ugyanakkor fenyegetve érezte magát Vilmos befolyása által, ezért azt követelte a német nagykövetnél és magánál Vilmos császárnál is, hogy távolítsák el az országból a főherceget. A helyzet feszültté vált, ezért 1918 októberében Vilmos hadtestével együtt elhagyta az országot, és az akkor még Ausztriához tartozó Bukovinába vonult, ahol kórházba került tüdőbajjal. Mindeközben véget ért a világháború, az Osztrák-Magyar Monarchia szétesett, a Habsburgok pedig elvesztették trónjukat. Innentől szinte követhetetlen marakodás kezdődött az osztrákok, a németek, a románok, az ukránok és a lengyelek között a mai Ukrajna különböző területeiért.  

A 'Vörös Herceg'

 

Az első világháborút lezáró fegyverszünetet követően a központi hatalmak kiürítették Ukrajnát 1918 decemberében. Vilmos főherceg azonban akkor sem távozott, amikor szétesett a Monarchia: ezredesi rangban beállt az új ukrán állam kicsiny hadseregébe, és hivatalosan is felvette a Vaszil Visivanij nevet, elvágva kötődését a Habsburg-családhoz. Az osztrák hadvezetés még 1918 júliusában létrehozta az 1.Ukrán Hadosztályt, amelyet hamarosan Szics lövészeknek kezdtek nevezni, és 1919-ben Vilmos főherceg lett az ezredesük. Ez a hadtest részt vett a fiatal Ukrajna függetlenségi harcában, amelyet a túlerőben lévő orosz fehérgárdisták, majd a bolsevikok ellen vívott, miközben tartaniuk kellett a lengyelek támadásától is.

1919-ben az ukrán hadsereg tagjaként készült róla az alábbi fotó 

vyshyvanyi_02.jpg

Vilmos hamar népszerűvé vált, bárhová is vonult katonáival, mert könnyen szót értett a helyi parasztokkal, akiknek ráadásul megengedte, hogy megtartsák azokat a földeket, amelyeket 1917-ben földesuraiktól foglaltak el, mindennek tetejébe pedig megakadályozta, hogy az osztrák hadsereg erővel vegye azokat vissza. Valamikor ekkoriban kezdték a Vörös Herceg néven is emlegetni, talán nem véletlenül. Miután Vilmos saját területein menedéket nyújtott olyan ukránoknak, akik ellenálltak a földek visszaszolgáltatására adott parancsnak, köztük olyanoknak is, akik német vagy osztrák katonákat öltek meg, kivívta a kijevi német és osztrák tisztségviselők haragját, ugyanakkor ezek a tettei rendkívül közkedveltté tették őt az egyszerű nép körében. 

1919 júniusában, amikor a Kárpátokban utazott, az egykori Habsburg főherceget román katonák vetették hadifogságba, és csak három hónap után, az Ukrán Népköztársaság petíciójának hatására engedték szabadon. 

Ekkor megint rendkívül kaotikus harci cselekmények követték egymást: Vilmos csapatai harcoltak az orosz fehérgárdisták és a bolsevikok ellen is, de vereséget szenvedtek. 1920 elején a lengyel hadsereg benyomult Ukrajnába, elfoglalta Kijevet, és lengyel katonai kormányzatot állított fel. A Vörös Hadsereg nem sokkal később, 1920 májusában ellentámadásban elfoglalta Kelet-Ukrajna nagy részét, az ukrán-lengyel szövetségeseket Lembergen túlra vetette vissza. A független Ukrajna ügye elveszett.

Az 1921-es rigai békeszerződésben a lengyel kormány jelentős területi engedményeket tett Szovjet-Oroszország javára. Még a lengyel ellenőrzés alatt álló Nyugat-Ukrajna egyes területeit (így Kamenyec-Podolszkijt is) átengedte a bolsevikoknak, elismerte a szovjet-orosz kormány ukrajnai fennhatóságát, és beleegyezett a független ukrán hadsereg leszerelésébe is. Vilmos főherceg mindezt árulásnak tartotta, és tiltakozásképpen elhagyta Ukrajnát.

Szimpatizálás a nácikkal, majd csatlakozás az ellenálláshoz 

 

Vilmos egy ideig Bécsben élt, ahol 1921 januárjában interjút adott egy helyi lapnak, amelyben elítélte a lengyelek zsidók elleni 1918-as pogromjait, és úgy hivatkozott Lengyelországra, mint egy becstelen államra. Emiatt Vilmos és édesapja örökre elhidegültek egymástól, ráadásul felmentették őt az ukrán hadseregben betöltött tisztségéből is, mert ekkoriban az ukrán kormány Lengyelországban működött emigrációban. 

Még ugyanebben az évben kiadott egy ukrán nyelvű verseskötetet, a Mynayut Dni-t (Минають дні - Telnek a napok) címmel.

A Habsburgokra vonatkozó törvény alapján Vilmos gyakorlatilag illegálisan tartózkodott ekkoriban Bécsben, mert a jogszabály szerint csak az a Habsburg maradhatott Ausztria területén, aki hivatalosan is lemondott trónigényéről, márpedig ő ezt nem tette meg. 1922-ben egy kitöltetlen osztrák útlevélbe ukrán nevét, a Vaszil Visivanijt írta, így el tudott utazni XIII. Alfonz király Spanyolországába.

De még mielőtt ez megtörtént, Vilmos főherceg és néhány barátja, az ukrán Szics lövészek volt tisztjei Münchenbe utaztak. Vilmos itt a polgári Habsburg Vilmos (Wilhelm Habsburg) nevet használta. Megnyitották az ukrán nemzetiségűek németországi irodáját, amely fő céljaként a független ukrán állam helyreállítását tűzte ki. Ekkoriban igen nehéz volt pénzügyi támogatást találni, de Habsburgnak sikerült: még 1921-ben felvette a kapcsolatot Theodor Freiherr von Cramer-Klett bajor nagyiparossal, az Aufbau (Újjáépítés) szervezet alapítójával, amelyet eredetileg a német vállalkozók támogatására szántak, de hamarosan odatömörült mindenféle jobboldali és nacionalista csoport, köztük a  német nemzetiszocialisták is. 1921 végén Habsburg Vilmos mozgalmát már sokféle eredetű és érdekű személy és csoport támogatta, köztük Kirill Romanov nagyherceg, a cári család tagja, trónkövetelő is.

Eleinte sikeresnek tűnt a szervezkedés, a mozgalom támogatói kétmillió márkát adtak össze, és további pénzösszegek beérkezését várták. 1921 júniusában már egy önkéntes hadseregük is szerveződött bajor területen a bolsevikok elleni harcra, toborzó-és kiképzőközpontokat hoztak létre Berlinben és más német nagyvárosokban, ahol sok orosz és ukrán antibolsevik emigráns élt. Az Aufbau szervezet és a mögötte álló vállalkozók az ukrán ügy pénzügyi támogatásáért cserében természetesen azt kívánták, hogy ipari koncessziókat kapjanak a felszabadított Ukrajnában.

A szervezetben azonban hamar megmutatkoztak a repedések: volt olyan vezető, aki az Osztrák Köztársaságot döntötte volna inkább meg, más pedig a szovjeteknek ment volna neki, hogy Romanov visszkaphassa a trónját. Habsburg Vilmos átlátta, hogy ez a hadjárat nem valósulhat meg, hiszen a birodalmi  Oroszország és a szabad Ukrajna sohasem állhat ugyanazon az oldalon. A Szabad Ukrajna önkéntes hadseregének egységei néhány hónapon át München környékén lézengtek,  1922 elején azonban a német kormány elrendelte feloszlatásukat, mert Berlin aláírt egy olyan egyezményt a szovjetekkel, amely alapján nem tűrhette tovább területén a milíciát. Az „Aufbau” pénzügyi támogatását egy csapásra megszüntették. 

Ezután Habsburg elutazott Spanyolországba, majd visszatért Ausztriába, ahol állandó kapcsolatot tartott az Európába érkezett ukrán emigránsokkal, és segítette az ukrán nemzeti ügyet, amelyet négy ellenséges megszálló hatalom igyekezett diszkreditálni. A lengyel hatalom ellenségesen viseltetett a kelet-galíciai ukránokkal (szokásos módszerük volt az ukrán templomok felgyújtása karácsonykor és húsvétkor, a lengyel rendőrség szerint a tetteseket az áldozatok között kellett keresni). A román kormány Bukovinában és Besszarábiában minden ukrán kulturális megnyilvánulást tiltott. A csehszlovák kormány az általa megszállt Kárpátalja ruténok lakta keleti területeit olyan elmaradott szegénységben tartotta, hogy az éhezés és járványok mindennaposak voltak. Szovjet-Ukrajnában a kommunista kormányzat folyamatos irtóháborút folytatott a parasztok és értelmiségiek ellen.

1932-33-ban, amikor Sztálin mesterséges éhínséget és tömeghalált (Holodomor) idézett elő Ukrajnában, a Bécsben élő Habsburg Vilmos tiltakozó gyűléseket szervezett Ausztriában és más országokban. Megpróbálta rávenni az európai kormányokat, hogy gyakoroljanak nyomást a szovjet vezetésre. 

A 30-as évek végén Habsburg Vilmos a német nácikkal szimpatizált, mert úgy érezte, hogy segítségükkel meg tudja valósítani Ukrajna függetlenségét, és még az 1938-as Anschlusst is támogatta - ezzel egyedül volt családjában, amelynek akkori feje, Habsburg Ottó élesen bírálta a nácikat és Adolf Hitlert, emiatt az utolsó magyar trónörökös fejére vérdíjat is kitűztek, és akkori lakhelyéről, Belgiumból családjával menekülnie is kellett.

Vilmosnál sem tartott sokáig a náci-barátság: ráébredt, hogy Németország nem engedné egy független Ukrajna megvalósulását, és miután őt és bátyját, Károly Albrechtet is letartóztatta és kihallgatta a Gestapo, megváltoztatta politikai nézeteit, és hamarosan csatlakozott a bécsi ellenálláshoz. 

Ekkoriban sokat küszködött egészésgügyi gondokkal, tuberkulózisban szenvedett, idejének java részét gyógykezeléseken töltötte.

Elhurcolása és halála 

 

Visivanijt különösen szorosan figyelték 1941 után, amikor a német csapatok által elfoglalt Ukrajna német helytartója tömeges kivégzéseket rendezett, és dicsőítette a Sztálin által előidézett éhínség „hatékonyságát”. Habsburg, aki korábban sok támogatást kapott a berlini kormánytól az ukrajnai éhezők megsegítésére, most nyíltan hangot adott felháborodásának. 

Utolsó bécsi villamosbérlete 1947-ből származik

bw5.jpg

A háború idején igen zavaros ügyekbe keveredett, történészek forrásai szerint mind a briteknek, mind a franciáknak kémkedett, és részben emiatt hurcolták el később a szovjetek. Egyébként Bécsben maradt egészen a világháború végéig, és akkor sem menekült el, amikor az osztrák fővárost megszállta a szovjet hadsereg. Bécs brit zónájában élt, onnan rabolták el 1947. augusztus 26-án a szovjet politikai rendőrség álruhás ügynökei. Kijevbe vitték, ahol a szovjethatalom elleni fegyveres felkelésben való részvételért halálra, majd életfogytiglani fegyházbüntetésre ítélték.

A vádpontok között Vilmos több olyan cselekedete isszerepelt, amelyeket akkor követett el, amikor még nem is létezett Szovjet-Oroszország, például felhozták ellene, hogy az első világháborúban arra készült, hogy Ukrajna vezetője legyen. De a vádpontok között volt az is, hogy 1918-ban harcolt a szovjet hadsereg ellen, nacionalista tevékenységet folytatott az emigrációban, 1944-ben a briteknek kémkedett, 1945-ben pedig már a francia hírszerzésnek dolgozott. 

A Nemzetközi Vöröskereszt úgy tudja, hogy 1948. augusztus 18-án halt meg a kijevi Lukjanovszka börtönben. Más források szerint - osztrákok, akik szovjet hadifogságból tértek haza - Vaszil Visivanij, az ukrán Szics lövészek ezredese 1955 körül halt meg a Vlagyimir Volinszkij-i szovjet koncentrációs táborban, ahol fogvatartói és köztörvényes bűnöző rabtársai halálra kínozták. 

Rehabilitáció 

 

Az 1989-es peresztrojka idején a Szovjet Katonai Ügyészség rehabilitálta Habsburgot és egy másik kémet, Novosadot is. Ez utóbbi meg is jelentetett egy kiadványt az egykori Visivanijról, vagyis Hímzett Vaszilról a már független Ukrajnában 1992-ben, akkor, amikorra már elfelejtették Vilmos nevét, és azt, hogy mennyit küzdött a független Ukrajna ügyéért. 

1994-ben feloldották Habsburg és Novosad ügyének titkosítását, 2005-ben pedig Németország ukrajnai nagykövete elküldte előbbi minden személyes iratát és fényképét Vilmos unokaöccsének, a német állampolgárságú Leo Habsburg-Lothringennek.

A Szovjetuniótól 1991-ben elszakadt önálló Ukrán Köztársaság, különösen a 2005-ös demokratikus fordulat óta saját nemzeti hősének, az ukrán függetlenség harcosának tekinti a kalandos életű, tragikus sorsú Habsburg Vilmost. 

Szobrát tavaly avatták fel Kijevben

_1.jpg

 

 

 

Így ünneplik a karácsonyt Európa királyi családjai

A brit királyi család karácsonyi szokásai talán már a szélesebb közönség előtt is ismertek, de hogyan ünnepelnek más európai királyi családok? Ma 10 olyan állam van Európában, amelynek államformája monarchia, és ahol a trón egy családon belül öröklődik. Formálisan Andorra és a Vatikán is monarchiának számít - előbbi egy társhercegség, a mindenkori francia köztársasági elnök, valamint egy katolikus püspök megosztva az uralkodói - utóbbinak pedig a pápa a választott királya, de most csak a többi nyolccal foglalkozunk. Nincs túl sok adat arra vonatkozóan, hogy a brit királyi családon kívüli más uralkodócsaládok hogyan töltik az idejüket karácsonykor, de az elérhető információkat összegyűjtöttem.

A Windsorok vicces dolgokat ajándékoznak egymásnak, és karácsony második napján már madarakra lőnek

 

Mivel a brit királyi család német származású, és karácsonyi szokásaik jó részét (kattints a linkre a részletekért) még a Hannover-házból való Viktória királynő és a Szász-Coburg-Gotha-házból származó Albert herceg vezette be, ugyanúgy Szenteste adják át az ajándékaikat, mint az a legtöbb magyar családban szokás. Mivel a család tagjainak – azt hiszem, ezt bátran kijelenthetjük – mindenük megvan, íratlan szabály, hogy vicces dolgokkal lepik meg egymást. Harry herceg egyszer egy zuhanysapkát adott királyi nagymamájának, Katalin hercegné pedig felfújható barátnőt Harry-nek (amikor épp nem volt barátnője). Meghan meglepetése a királynőnek 2017-ben egy éneklő hörcsög volt. Karácsony első napjának legfontosabb programja a reggeli istentisztelet a sandringhami Szent Mária-Magdolna templomban, amin mindenki részt vesz - idén az omikron variáns terjedése miatt a királynő nem utazott Sandringhambe, hanem a windsori kastélyban maradt, és a Szent György kápolnában vett részt az istentiszteleten fiával, Károllyal, feleségével, Camillával és legkisebbik fia, Edward családjával.

Károly és Camilla a Szent György kápolnába tartanak 

269962531_842491990477658_7811046418619469620_n.jpg

Vilmos herceg és családja viszont tartották a hagyományt, és a sandringhami templomba mentek, mivel magánbirtokuk közel, Norfolkban található. Amikor éppen nincsenek járványügyi korlátozások, a december 25-e a királyi család rajongóinak az egyik legfontosabb napja az évben, hiszen kitűnő alkalom arra, hogy egészen közelről láthassák kedvenceiket az istentisztelet után.  

A királyi család 2019-ben, amikor még nyoma sem volt járványnak: 

_110304949_de27.jpg

Állandó pontja a karácsonyoknak, hogy 25-én délután 3 órakor tévé elé ülnek a családtagok, hogy megnézzék a királynő karácsonyi beszédét, és ez minden bizonnyal idén is így volt, csak a legtöbben nem a királynővel együt tették ezt, hanem saját birtokaikon elkülönülve. Amikor még nem volt járvány, és a legközelebbi rokonok Sandringhamben gyűltek össze, ebéd után charade-ot játszottak, ami olyan jellegű társasjáték, mint az activity. 

A vacsorát fél 9-kor szolgálják fel, ami svédasztalos, és 15-20 fogást tartalmaz. Ilyenkor a királynő legmagasabb rangú szakácsa felszeleteli a sült bordát vagy a pulykát, és amikor ezzel megvan, II. Erzsébet megkínálja őt egy pohár whiskey-vel, majd koccintanak. Ezután saját magukat szolgálják ki a királyi család tagjai, hogy legyen egy kis pihenője a személyzetnek is: a saját karácsonyi bulijukat ugyanis ilyenkor tartják az egyik teremben normál esetben.

karacsony_1.JPG

December 26-a a hagyományos lövészet napja - királyi szakértők szerint ekkorra már a férfiak alig várják, hogy kiszabaduljanak a kastély falai közül, és madarakra lőjenek. A hölgyek ebédre csatlakoznak hozzájuk. 

Ilyen részletesen sajnos egyetlen másik uralkodócsalád esetében sem tudni, hogyan töltik a karácsonyt, a legtöbb család magánjellegű információként kezeli a családi ünnepet.  

Albert monacói herceg Mikulásnak öltözik 

 

Normál esetben a monacói herceg, Albert és felesége, Charlene karácsony előtt több száz 5-12 éves monacói gyereket fogadnak a palotában egy gyerekzsúrra. Ezt a hagyományt még Albert édesanyja, Grace monacói hercegné kezdte több mint 60 éve. Az alkalomra Albert szokott beöltözni Mikulásnak, és hozzá közelállók szerint nagyon élvezi az eseményt. "Monaco sok szempontból egy falu" - mesélt a partiról egy palotai dolgozó a People magazinnak." Mindenki ismer mindenkit, mindenki ismeri a többiek apját, anyját. Ez a karácsonyi hagyomány a palotában, amelyet Rainier és Grace indított el, ápolja a közösségen belüli kapcsolatokat. A palotában lenni, találkozni a herceggel, részt venni a bulin - ez az, amit egész évben vársz, amikor gyerek vagy.  És amikor már szülő vagy, alig várod, hogy megoszthasd az élményt a saját gyerekeiddel."

image_10.jpg

Idén Albert és két, Charlene-nel közös gyermeke, Jakab és Gabriella külföldön karácsonyoznak, mert a hercegnét ott kezelik egy intézményben makacs fülgyulladásával. A palota nem osztotta meg, melyik országba utaztak. 

Az alábbi kép Charlene instagram-oldaláról származik még tavalyról, és Albert herceg döbbenetesen hétköznapi piros melegítőjében és Crocs-papucsában 

picture6.jpeg

Beszédes az a kép, amelyet a monacói hercegné idén karácsonyi képeslapként megosztott a családról, ami nem is fotó, hanem egy rajz róla és férjéről, Albertről, valamint ikreikről. A hercegné hónapokat töltött idén Dél-Afrikában, ahonnét állítólag azért nem tudott novembernél előbb hazautazni családjához, mert fülproblémái miatt nem szállhatott repülőgépre. Miután hazament Monacóba, ismét eltűnt, és közölték, hogy külföldön kezelik. Már a tavalyi karácsonyi lapjukon sem sugárzott a párról a boldogság, idén pedig már csak egy rajzot kaptunk. A palota állandóan tagadja a házassági válság tényét, de ezek után nehéz elhinni, hogy minden rendben körülöttük. 

monaco.JPG

A holland királyi család általában Argentínába utazik és a hajón érkező Mikulást várja

 

Mivel a királyné, Máxima argentin származású, a holland királyi család éveken át Dél-Amerikában töltötte a karácsonyt. Idén, úgy tudni, Hollandiában maradtak a járvány és amiatt, hogy Máxima édesapja és testvére néhány éve elhunyt, édesanyja pedig valószínűleg már Hollandiában él.  

gettyimages-93054105-612x612.jpg

A hollandok jellemzően Szent Miklós napján, december 6-án adják át az ajándékaikat egymásnak, az úgynevezett „Sinterklaas” ünnepségen. A korábbi években a királyi hercegnők, Alexia, Amália és Ariane „üdvözölték” Sinterklaast a palotában, aki hajóval érkezik a hagyomány szerint.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Vilmos Sándor király karácsonyi beszédet is készít – akárcsak II. Erzsébet –, amelyet előre felvesznek, és karácsony napján mutatnak be a televízióban. 

A holland királyi család idei karácsonyi üdvözlőlapja, amelyen a Huis ten Bosch kastélyban készült, és kutyáik, Skipper, Nala és Mambo (a királyné karján) helyet kaptak: 

holland.JPG

 

A belga királyi család koncerttel ünnepel   

 

A belga királyi család, amelynek tagjai szoros rokonságban állnak a Windsorokkal, hiszen ők is a Szász-Coburg-Gotha dinasztiából származnak, karácsonyi hagyománya része, hogy megnyitják a királyi palota kapuit, és a Belga Kalauzok Királyi Szimfonikus Zenekarának koncertjét élőben közvetítik innen a televíziók. A királyi család legfiatalabb tagjának, Eleonóra hercegnőnek kiemelt szerepe van aznap este: el kell fogadnia a "béke fényét” egy cserkésztől.

A palotában felállított jászol előtt Eleonóra, Emánuel, Matilda királyné, Fülöp király, Erzsébet brabanti hercegnő (a trónörökös) és Gábor herceg

269749455_3078441739086112_6889469667162401436_n.jpg

Ez a tradíció az 1986-os évig nyúlik vissza, amikor az Osztrák Műsorszolgáltató Vállalat elindította a "Betlehemi Béke Fénye" -mozgalmat, hogy emlékeztesse a világot Jézus születésének jelentőségére. Azóta minden évben egy gyereknek adják át a fényt Betlehemben, és különböző szervezetek révén világszerte terjesztik. 

269747320_3078439109086375_7640435659559984864_n.jpg

 

A svéd királyi család a természetes családi együttlétre helyezi a hangsúlyt 

 

A karácsonyi ünnepségek azzal kezdődnek a svéd királyi család számára, hogy elfogadják a fenyőfákat, amelyeket minden évben számukra küld ajándékként a Svéd Mezőgazdasági Egyetem. Ez egy 1960 óta élő hagyomány. 

 

A  család videót szokott kiadni Viktória koronahercegnőről, férjéről, Dániel hercegről és két gyermekükről, Esztelláról és Oszkárról, ahogyan dekorációt készítenek, ünnepi kekszet sütnek, karácsonyfát díszítenek, templomba látogatnak, tehát teljesen hétköznapi tevékenységet végeznek. Nekem ez a kedevenc videóm róluk az utóbbi évekből, amikor a Stockholmi Városi Missziót látogatták meg, és együtt csomagoltak ajándékokat rászoruló családoknak. A szülők és a gyerekek is természetesen és kedvesen viselkedtek, a svéd királyi családra egyébként is jellemző a lazaság és az, hogy megközelíthetőnek, hétköznapinak tűnnek.  

Szenteste és december 25-én az egész család a Drottningholm-palotában gyűlik össze, amely Károly Gusztáv király és Szilvia királyné otthona. Annyit lehet tudni az ünnepi vacsoráról, hogy mivel a királyné születésnapja december 23-ára esik, az étkezés központjában is ez áll, ezért az asztalra kerül az ő kedvenc gyümölcskenyere, az úgynevezett Weihnachtsstollen is.

A spanyol királyi család karácsonyáról nincs túl sok információ 

 

VI. Fülöp király ünnepi beszédét karácsony estéjén, 24-én vetítik, és a Zarzuela-palotából közvetítik. A király és a királyné december 25-én családi karácsonyi ebédet rendeznek, amelyen általában a lemondott János Károly király és Zsófia királyné is részt vesz. A karácsonyi étkezések a családnál állítólag nagyban hasonlítanak a hétköznapi spanyolok étkezéséhez: tapas az előétel, amely főleg sonkákból, kolbászokból és sajtból áll, a fő fogások pedig több tengeri hertkenytűt, köztük rákot is tartalmaznak. Fontos része még az étkezésnek a szopós malac sütve és a bárány. Desszertként úgynevezett 'turrón' -t esznek, ami nugátféle édesség és mandulát, mogyorót, valamint diót is tartalmazhat. 
A spanyol királyi család idei karácsonyi üdvözlőlapján a király, VI. Fülöp és neje, Letícia állnak, míg Zsófia infánsnő és Eleonóra asztúriai hercegnő előttük ülnek. 
spanyol.JPG

 

A norvég királyi család sportosan tölti az ünnepeket

 

Hasonlóan a brit királyi családhoz, amely vidékre vonul vissza karácsonykor, a norvég királyi család is ezt teszi: egy Oslón kívüli, 1906-ban épült hagyományos parasztházban, az úgynevezett Royal Lodge-ban szállnak meg az ünnepek ideje alatt. Ott-tartózkodásuk alatt főleg téli sportokat űznek, beleértve a síelést a közeli hegyekben. A család minden évben karácsonyfát küld az Egyesült Királyságba, hogy megköszönje a második világháborúban nekik nyújtott támogatást, a gyönyörű, magas lucfenyő a londoni Trafalgar Square büszkesége.

A norvég királyi család idei hivatalos karácsonyi fotója: az előtérben V. Harald király látható feleségével, Szonja királynéval,  mögöttük (jobbról balra) a koronaherceg, Haakon, lánya, Ingrid Alexandra, felesége, Mette-Marit és fia, Sverre Magnus.

norvegok.JPG

 

A dán királyi családban az unokák segítenek fát díszíteni 

 

A dán királyi család egyik legfontosabb hagyománya, hogy december 23-án a család összegyűlik, hogy feldíszítsék a palota fáját, Margit királynő felügyeletével. Az alábbi képeken az látható, ahogy a koronaherceg, Frigyes gyerekei segítenek nagymamájuknak a fa díszítésében. Ugyanaznap a királynő ebédet ad, amely desszerttel kezdődik - egy rizspudinggal, amiben egész mandula van elrejtve. Utána sült kacsát vagy libát fogyasztanak. A királynő beszédét nem december 25-én vetítik, mint II. Erzsébetét, hanem szilveszterkor.  

269815658_476859500478599_2827399130518111482_n.jpg

A luxemburgi nagyhercegi család általában külföldön tölti a téli szünetét

 

Az egyik leggazdagabb dinasztia, a luxemburgi nagyhercegi család karácsonyáról annyit tudni, hogy sokszor töltik az ünnepi időszakot svájci téli házukban. Lévén katolikusok, el szoktak menni az éjféli misére. Ha akkor még Luxembourgban vannak, akkor az ottani legfontosabb templomban, a Notre Dame katedrálisban vesznek részt a ceremónián. Henrik nagyherceg beszédét Szenteste vetítik le a tévében. 

Vilmos trónörökös és felesége, Stefánia nagyon kedves képeket tettek közzé idén karácsony előtt, amelyen már kicsivel több mint másfél éves kisfiuk, Károly is szerepel. 

luxemburgi.JPG

 

 

 

Szexbotrány miatt titkosították a brit királyi család tagjainak végrendeleteit

Egy titkos londoni széfben tárolják Fülöp herceg végrendeletét a királyi család 32 másik fontos tagjáéval együtt – írta meg a People magazin a héten. A széf – amely Sir Andrew McFarlane, a brit Legfelsőbb Bíróság tagjának gondozásában van – összesen 33 családtag végrendeletét tartalmazza. Az, hogy a királyi család tagjainak végrendeleteit a mai napig titkosítják, egy 20. századi szexbotránynak köszönhető,  amely Ferenc tecki herceghez köthető, így az első végrendelet is az övé, amelyet elhelyeztek a széfben még 1911-ben. Ferenc herceg nagyanyja egyébként magyar volt, Rhédey Klaudia grófnő

A nőcsábásznak tartott herceg

6137146_1413995289.jpg

A széf Londonban található a Királyi Bíróságon. McFarlane csütörtökön hozta nyilvánosságra, hogy fellelhető benne II. Erzsébet édesanyja, a néhai Anyakirályné, nővére, Margit hercegnő és nagybátyja, Windsor hercege (a lemondott VIII. Edward király) végrendelete is. A szigorúan titkos széf tartalmazza ezeken kívül az idén áprilisban, 99 éves korában elhunyt Fülöp herceg nagybátyja, Lord Louis Mountbatten, Mária királyné, valamint Viktória királynő Beatrix nevű lányának végakaratát is. 

"Egy olyan széf őrzője vagyok, amelyben több mint 30 boríték van, ezek mindegyike a királyi család egy elhunyt tagjának lepecsételt végrendeletét tartalmazza" - jelentette ki McFarlane még szeptemberben, amikor egy jogi eljárás miatt kénytelenek voltak felfedni a királyi széf létezését. Akkor azonban annak pontos tartalmát nem hozták nyilvánosságra.

Habár most kiderült, pontosan kiknek a végrendeletét tartalmazza a rejtélyes királyi széf, annak nagyon kicsi az esélye, hogy a dokumentumok tartalma is kiderüljön. A szeptemberben indult jogi eljárás - amelynek a célja az lett volna, hogy Fülöp herceg végrendeletének titkosítását feloldják - ugyanis azzal az ítélettel zárult,  hogy a királyi családot megilleti a magánélet védelmének egy magasabb szintje, annak érdekében, "hogy megőrizzék az uralkodó és közeli családtagjai közéleti szerepének méltóságát és tekintélyét". McFarlane azt is nyilatkozta, hogy a lista közzététele csak az átláthatóság érdekében történik, semmi más célja nincs.

Fülöp herceg 99 éves korában hunyt el

filip.jpg

A Legfelsőbb Bíróság szeptemberben arról is határozott, hogy Fülöp herceg végrendelete 90 éven át titkos maradjon. Régi hagyomány, hogy az Egyesült Királyságban a királyi család tagjainak végakaratával kapcsolatban a Legfelsőbb Bíróság intézkedik és hogy a legtöbb hagyatéki dokumentummal ellentétben ezeknek az iratoknak a tartalma nem nyilvános. Egyedül Diana hercegnő végrendeletét hozták nyilvánosságra korai, tragikus halála után nem sokkal, ebből kiderült, hogy vagyonának nagy részét fiaira, Vilmosra és Harry-re hagyta. Ugyanakkor az, hogy a családtagok végakarata nem nyilvános, egyáltalán nem olyan régi szokás, mint azt a királyi család sejtetni szeretné... 

gallery_1_1-a.jpg

Csontvázak a Windsor-ház szekrényében 

A királyi család végrendeletei körüli titoktartás már a 90-es években is okozott némi felfordulást a közéletben az öröklési illetékek meg nem fizetése miatt, és a kérdés akkor került megint az érdeklődés középpontjába, amikor 2007-ben előkerült egy könyvelő, Robert Brown, aki jogi eljárást indított annak érdekében, hogy oldják fel a 2002-ben elhunyt Margit hercegnő végrendeletének titkosítását. Brown azt állította ugyanis, hogy a hercegnő törvénytelen fia, apja pedig az a Peter Townsend, akivel a királynő húga szerelmi kapcsolatot ápolt még Lord Snowdonnal kötött házassága előtt. 

princess-margaret-husband-1179544.jpg

A hercegnő végrendeletét a Legfelsőbb Bíróság egy bírája, Elizabeth Butler-Sloss titkosította még 2002-ben Lord Goldsmith főügyész támogatásával. Akkor a The Guardian szerint a Buckingham-palota azt állította, hogy a királyi végrendeletek titkosítása régi hagyomány, miközben ez a gyakorlat valójában csak 1910-ig nyúlik vissza – és bevezetésének oka az volt, hogy el akartak hallgatni egy szexbotrányt, amelynek középpontjában Ferenc herceg, a leendő király, V. György sógora állt, az a bizonyos tecki Ferenc, akit a bevezetőben már említettem. A herceg hírhedt szerencsejátékos és nőcsábász volt. 39 éves korában, váratlanul hunyt el, miután 1910 őszén Balmoralban tüdőgyulladást kapott. (Abban a Balmoralban, ahol a királyi család előszeretettel veti alá különböző teszteknek a vendégeit, lásd blogbejegyzésemet és A korona című sorozat negyedik évadának második részét.) Miután a herceg meghalt, rokonai nagy felháborodással fedezték fel, hogy értékes családi ékszereket hagyott szeretőjére, egy Ellen Constance nevű nőre, aki Kilmorey grófjának felesége volt. Később egy törvénytelen gyermek is feltűnt a színen, aki állítólag a házasságtörő kapcsolatból született. 

prince_francis_of_teck_vanity_fair_1902-07-17.jpg

Félve a botránytól, Ferenc rendkívül energikus testvérének, a későbbi Mária királynénak, akkor még "csak" yorki hercegnének sikerült rávennie egy bírót, hogy tiltsa meg a végrendelet nyilvánosságra hozatalát. A dokumentum  egészen 2007-ig lapult, amikoris vázlata megjelent egy írországi lapban, amely Kilmorey grófjának tulajdonában áll. Kiderült, hogy a később nagy ékszer-és műkincsgyűjtővé váló Mária anno kénytelen volt visszavásárolni a grófnétól a cambridge-i smaragdokként ismert ékszereket 10 000 fontért, ami ma több mint 600 000 fontnak (mintegy 261 millió forintnak) felel meg. Az asszony ezeket viselte a nyakán férje koronázásakor.

A Kilmorey-papírokat a belfasti nyilvántartási irodában helyezték letétbe, és a BBC Radio 4 dokumentumsorozata tárta fel őket. A hivatal szerint a dokumentumok „megvilágítják Lady Kilmorey kimondatlan, de széles körben ismert szerepét tecki Ferenc herceg szeretőjeként, aki zavarbaejtően nagyvonalúan gondoskodott róla a végrendeletében”.

Michael Nash alkotmányjogász, akinek ez a korszak a szakterülete, közölte a The Guardiannel, hogy az állítás, miszerint a királyi végrendeletek hagyományosan titkosak, "abszolút nonszensz". VII. Edward 1910-es haláláig ugyanis az uralkodó végrendelete megtekinthető volt, csakúgy, mint a királyi család többi tagjának végakarata. Mindössze arról van szó, hogy anno egy engedékeny és lojális bíró eltitkolta Ferenc herceg "tapintatlanságát", és azóta a palota hasonló módon igyekezett eljárni. "Attól a naptól kezdve minden királyi végrendelet le volt pecsételve, és senki számára nem volt hozzáférhető, a tudósok és kutatók sem láthatják a tartalmukat" - mondta a szakértő a lapnak. 

Mária királyné, aki általában szerette magát túldíszíteni, nem tűrte, hogy a családi ékszerek idegen kézbe kerüljenek 

queenmaryformalportrait_edit3_1.jpg

A királyi család tagjait az utóbbi időben általában azzal vádolják: a "hagyományt" arra használják, hogy eltitkolják pénzügyi manővereiket. Néhány későbbi esetben ugyanis illeték megfizetése nélkül örökíthették tovább egyes családtagok a vagyonukat, például Erzsébet anyakirályné vagy Margit hercegnő...

 

A titkos királyi széfben őrzött végrendeletek teljes listája, amelyet a héten hoztak nyilvánosságra: 

1. Tecki Ferenc Frigyes József Leopold herceg, Mária királyné öccse

2. Sándor Vilmos György, Fife hercege, aki VII. Edward (Viktória királynő fia) legidősebb lányát, Lujzát vette feleségül

3. Móric Viktor Donald battenbergi herceg, Viktória királynő legfiatalabb unokája 

4. Mecklenburg-Strelitz (özvegy) nagyhercegnéja, az élete vége felé megőrült III. György unokája 

5. Lipót Lajos, Mountbatten gróf, Viktória királynő legkisebbik lánya, Beatrix fia 

6. Ilona Friderika Auguszta, Albany hercegnéje 

7. Helena Auguszta Viktória hercegnő, Viktória királynő harmadik lánya, később a dán Schleswig-Holstein házba házasodott be

8. Friderika Zsófia Mária Henrietta Amália Terézia brit hercegnő

9. Lujza Viktória hercegnő, VII. Edward és Alexandra királyné legidősebb lánya 

10. Viktória (Olga Mária) hercegnő, VII. Edward és Alexandra királyné második lánya 

11. Maud norvég királyné, VII. Edward legkisebb lánya, VII. Haakon norvég király felesége 

12. Artúr, Connaught hercege, Viktória királynő unokája

13. Lujza, Argyll hercegnője, Viktória királynő és Albert herceg negyedik lánya 

14. Artúr, Connaught hercege, Viktória királynő hetedik gyermeke 

15. György, Kent hercege, II. Erzsébet nagybátyja, aki egy titokzatos repülőbalesetben hunyt el a II. világháborúban

16. Beatrix hercegnő, battenbergi hercegné, Viktória királynő kedvenc gyermeke 

17. Maud Alexandra Viktória Georgina Berth, Southesk grófnője

18. Lujza Zsófia Auguszta Amália Ilona hercegnő

19. (Tecki) Mária királyné, V. György felesége, II. Erzsébet nagyanyja 

20. Franciska Jozefa Lujza Auguszta Mária hercegnő

21. Alexandra Viktória hercegnő, connaught-i hercegné

22. Viktória Alexandra Alíz Mária, Viktória királynő lánya 

23. Marina hercegnő, Kent hercegnéje

24. Vilmos Henrik András Frigyes gloucesteri herceg

25. VIII. Edward, akit a család Dávidnak hívott. Miután 1936-ban botrányos körülmények között lemondott a trónról, a Windsor hercege címet kapta, és feleségével egy Párizs környéki kastélyban élt tovább. 

26. Lady Victoria Patricia Helena Elizabeth Ramsay

27. Henrik Vilmos Frederick Albert, Gloucester hercege

28. Louis Mountbatten, (Lajos Ferenc battenbergi herceg) Fülöp herceg szeretett nagybátyja, akit az IRA terrortámadásban ölt meg 1979-ben - ő a királyi család egyetlen tagja, aki így vesztette életét. Károly wales-i herceg is egyfajta pótnagyapaként tekintett rá. 

29. Mária Viktória Auguszta Pauline hercegnő, Athlone grófnője

30. Georg Valdemar Carl Axel dán herceg, Fülöp herceg másodunokatestvére 

31. Margit hercegnő, Snowdon grófnője, II. Erzsébet királynő húga

32. Erzsébet királyné, az Anyakirálynő, II. Erzsébet édesanyja, aki 101 éves koráig élt

+1 Fülöp herceg  

Három meleg és biszexuális királyi személy a történelemből

Számos meleg, leszbikus és biszexuális arisztokrata és királyi személy fordult elő a történelemben. Volt közülük, akinek titkolnia kellett, hogy szexuális irányultsága eltér a megszokottól, volt, aki nyíltan vállalta vonzódását saját neméhez, és volt olyan szerencsés is köztük, akinek eltérő szokásait környezete is elfogadta, vagy legalábbis eltűrte, és volt, aki titokban is megtalálta a boldogságot azonos nemű szerelme mellett. Időhiány miatt most csak három meleg királyi személyre hoztam példát a hétvégi budapesti Pride-felvonulásra tekintettel, pedig ennél sokkal több érdekes történet van saját nemükhöz vonzódó királyi személyekről. Következő bejegyzésemet a leszbikus királyi személyeknek és arisztokratáknak szentelem. 

Kép: Fülöp orléans-i herceg, a "Monsieur" , Pierre Mignard festménye 

monsieur.jpg

 

A Napkirály öccse, Fülöp orléans-i herceg egész életében egy férfit szeretett 

A meleg arisztokraták közül személyes kedvencem XIV. Lajos francia király öccse, Fülöp.  A laza erkölcseiről híres francia udvar eltűrte, hogy a "Monsieur" (ez a francia király öccsének hivatalos megszólítása) a férfiakat szerette, már csak Fülöp magas rangja miatt is. Lajos nagyon közel állt öccséhez, édesanyjuk, Ausztriai Anna gondoskodott arról, hogy gyerekkorában ugyanolyan bánásmódban részesüljön a jövőbeni király és öccse is. Fülöpről azt jegyezték fel, hogy elég hirtelen természetű volt, de megbocsátó, bátyja, a későbbi Napkirály azonban keményebb természet volt, aki sokáig haragudott, ha megbántották és makacs is volt. Úgy tudni, Ausztriai Anna volt az, aki Fülöp nőies tulajdonságait bátorította, mert egyfelől jobban kedvelte az ő lágyabb természetét, mint idősebb fiáét, másfelől egy királyi öcs mindig veszélyt jelentett a jövőbeni uralkodó trónjára. Természetesen Fülöp nem is volt annyira szem előtt, mint a bátyja, ezért több szabadsága volt mind az öltözködés, mind a viselkedés terén. Állítólag még felnőttkorában is előfordult, hogy nőnek öltözött, ezzel meglepve a versailles-i udvar hölgyeit. Ugyanakkor Fülöp kitűnő katona és hadvezér volt, nagy népszerűségnek örvendett a hadsereg körében. 

Hiába tűrték el neki, hogy férfikegyenceket tartott, Fülöpnek is meg kellett házasodnia: első felesége Stuart Henrietta, a kivégzett I. Károly angol király lánya lett. Három gyerekük született, kisfiuk kétévesen meghalt. Henrietta házasságuk alatt több szeretőt is tartott, többek között férje bátyjával is összeszűrte a levet. Miután ő elhunyt, Fülöp a Wittelsbach-házból (ebből a családból származik Sisi is) való Erzsébet pfalzi hercegnőt vette el. A Monsieur tisztelte a feleségét, aki végre-valahára megajándékozta egy fiúval is. Ugyanakkor Fülöp élete szerelme Philippe de Lorraine-Armagnac gróf volt, akit csak Lotaringia lovagjának (Chevalier de Lorraine) neveztek az udvarnál. 30 éven át volt Fülöp kegyence ez a feljegyzések szerint gátlástalan és pénzszórást kedvelő ember. Az eredetileg vagyontalan lovag dúsgazdaggá vált Fülöppel való kapcsolata révén.

chevalier.JPG

Ezt a viharos kapcsolatot nagyon érzékletesen mutatja be a Versailles című sorozat, érdemes megnézni. De nem csak ezért, gyakorlatilag átvezet Versailles születésének történetén, az udvar színes életén és számos korabeli botrányon is. 

Fülöp és királyi bátyja 1701 júniusában súlyosan összevesztek. A feszültséget az okozta kettjük között, hogy a király arra kényszerítette a Monsieur-t: fia vegye el az ő házasságon kívül született lányát, a házasság pedig finoman szólva sem volt sikeres. Az ifjabbik Fülöp herceg sorozatosan csalta a feleségét, a Monsieur pedig azt vetette Lajos bátyja szemére, hogy nem fizette ki adósságait, amit a házasságért cserébe ígért neki. Másnap hajnalban Fülöp herceg agyvérzést kapott, és még aznap meghalt. 

A Napkirályt nagyon lesújtotta a tragédia, felelősnek érezte magát öccse haláláért, a kortársak pedig többször látták sírni ezekben a napokban. Fülöp özvegye,  Erzsébet gondosan elégette elhunyt férjének férfi szeretőitől maradt leveleit, nehogy azok rossz kezekbe jutva foltot ejtsenek Fülöp emlékén.

Ferenc József öccse, Lajos Viktor, a "Lali Mucus"

315px-der_erzherzog_ludwig_viktor_von_osterreich.jpg

Ferenc József császárnak három öccse volt: Károly Lajos, az utolsó magyar király, IV. Károly nagyapja, Miksa mexikói császár, akinek trónját megdöntötték, és őt magát kivégezték, valamint a kevésbé ismert Lajos Viktor, aki idővel a család fekete báránya lett. 

Ez utóbbiról azt írják, hogy túlérzékeny, összeférhetetlen fiatalember volt. Fülöp orléans-i herceggel szemben katonai ambíciói nem voltak, csak a művészetek iránt érdeklődött. Császári főherceghez úgymond méltatlan, botrányos viselkedése és homoszexualitása miatt idővel száműzték egy vidéki kastélyba. Feljegyezték róla, hogy amikor 1848-ban menekülnie kellett a császári családnak a bécsi forradalom elől, először Innsbruckba, majd Olmützbe, az akkor hatéves főherceg amikor halálraítélt forradalmárokat látott, császári bátyját arra kérte, hogy bocsássa őket szabadon. Nem járt sikerrel.

Később természetesen katonaként kellett szolgálnia, mint családja minden férfitagjának. Amikor azonban kitudódott, hogy a magas rangú tábornokként szolgáló főherceg férfi alárendeltjeit, tiszttársait igyekezett elcsábítani, sőt, közemberekkel, kocsisokkal és szolgákkal is viszonyt létesített, szülei és testvérei igyekeztek legalább a nyilvános botránynak elejét venni. Feljegyezték, hogy egyszer maga Ferenc József is gúnyos megjegyzéseket tett öccsére, azt mondta rá mások jelenlétében: „Adjatok mellé egy balerinát segédtisztnek, annak nem lesz semmi baja”. Lajos Viktort gyakran küldték el Capriba hosszú üdülésekre, és mivel akkoriban működött a cenzúra, ez biztosította, hogy a császár öccsének külföldi afférjairól az osztrák újságolvasók ne szerezhessenek tudomást.

Az viszont már elég kínos volt, hogy még a szigorú sajtócenzúra ellenére sem lehetett leplezni, hogy Lajos Viktor előszeretettel hordott női ruhát nyilvánosan. Szokásai nagy megütközést keltettek az udvari társaságban, ahol a „Luziwuzi” (magyarul körülbelül Lali Mucus) gúnynevet ragasztották rá. Az utolsó dobása az volt az udvar és császári bátyja szemében, hogy a bécsi Zentralbad közfürdőben (ez ma Kaiserbründl néven állítólag melegek szaunájaként működik) nyilvánosan és félreérthetetlenül közeledett más férfiakhoz, és egyikük arcon vágta. Ezt az esetet nem lehetett eltussolni, és Ferenc József utasítására Lajos Viktornak el kellett hagynia Bécset, és végleg Salzburgban letelepednie. 

A klessheimi kastélyban ma kaszinó is üzemel Fotó: Wikipedia Commons

schloss_klessheim_1.jpg

Itt a klessheimi kastélyban kellett élnie, és amilyen népszerűtlen volt Bécsben, olyan közkedvelt személlyé vált Salzburgban. Nagyvonalú mecénás volt: támogatta a város művészeti iskoláit, a kiállításokat, és amikor 1899-ben a várost olyan árvíz sújtotta, ami miatt ezrek váltak földönfutóvá, a főherceg megnyitotta kastélyát és parkját a nélkülözők befogadására, és nagy összegeket adományozott a város újjáépítésére, a károsultak megsegítésére. A 1873-ban Salzburg legszebb terét, az Ópiacot (Alter Markt) Lajos Viktor térre (Ludwig-Viktor-Platz) keresztelték át. 

György kenti herceg, II. Erzsébet nagybátyja

VI. Györgynek, a jelenlegi brit uralkodó, II. Erzsébet apjának öccse volt György kenti herceg (VI. Györgynek ez csak az uralkodói neve, a családban Albertnek, pontosabban Bertie-nek szólították.)

Erzsébet királynő nagybátyjai és egy nagynénje, V. György brit uralkodó és Mária királyné gyermekei: az alsó sorban ül bal oldalon János herceg, aki fiatalon hunyt el epilepsziája miatt, középen a Princess Royal, Mária, jobb oldalon György herceg, akiről ez a bejegyzés szól. A felső sorban balról jobbra látható a későbbi VI. György, II. Erzsébet édesapja, a családnak csak Bertie, Henrik gloucester-i herceg, valamint az akkori trónörökös, David, a később botrányos körülmények között lemondott VIII. Eduárd. 

princejohnandfamily.jpg

 

Hét évvel volt fiatalabb Erzsébet édesapjánál. A királyi családban szokásos karriert futotta be: a második világháborúban szolgált a haditengerészetnél és a brit királyi légierőnél (RAF) is. 1934-ben elvette Marina dán és görög királyi hercegnőt, másodunokatestvérét, három fiuk született.

Ugyanakkor György kenti herceg biszexuális volt: házassága előtt és után is számos nővel és férfival volt kapcsolata, a brit társaság tagjaitól hollywoodi hírességekig. george_1st_kent.png

Egyes források szerint 19 évig tartó kapcsolata volt Noël Coward színésszel, színházi rendezővel és 1942-ben állítólag a hercegtől származó intim leveleket loptak el Coward házából. Lucy Moore brit történész szerint a hercegnek viszonya volt Indira Raje-val, az indiai Cooch Behar állam uralkodójával az 1920-as évek végén. 

A mai napig téma brit királyi családdal foglalkozó oldalakon, hogy György herceg kábítószerfüggő is volt, elsősorban morfint és kokaint használt, amit állítólag bátyja, Eduárd herceg segítségével hagyott abba a 20-as évek végén.

A kenti herceg és hercegné 1934-ben

the_duke_and_duchess_of_kent.jpg

Törvényes gyermekei mellett a hercegnek állítólag gyermeke született Kiki Prestontól, egy amerikai társasági nőtől, vele és Jorge Ferrarával, a Nagy-Britanniába delegált argentin nagykövet biszexuális fiával állítólag hármasban éltek együtt. Prestont a korabeli brit társaság csak úgy ismerte, mint „a lány az ezüst tűvel”, drogfügőségére utalva. Egy másik feltételezett törvényen kívüli gyermeke Raine McCorquodale volt, aki Diana hercegnő később utált mostohaanyja lett, apjának második felesége. 

Raine és Diana viszonya eleinte feszült volt, később egészen jól megvolt egymással a két asszony 

nintchdbpict000276465573.jpg

György herceg máig tisztázatlan, furcsa körülmények között vesztette életét: csupán hat héttel harmadik gyermeke születése után, 1942. augusztus 25-én halt meg, amikor repülőgépe az észak-skóciai Evantonból felszállva Dunbeath közelében rossz időjárási viszonyok közepette hegyoldalnak ütközött. A herceg a hivatalos források szerint Izlandra tartott. Halála körül számos összeesküvés-elmélet született: hogy a királyi család akart valójában megszabadulni kínossá vált rokonuktól, hogy György náci-szimpatizáns volt, ezért kellett kiiktatni, és hasonló elméletek keringtek. Az esetről könyvet írók azt állították, hogy a kenti herceg úgy szállt a fedélzetre, hogy a karjához volt bilincselve egy aktatáska, benne 100 svéd koronával, tehát valójában Svédországba tartottak, nem Izlandra. Az viszont biztos, hogy ez volt az első eset 450 éve, hogy a brit királyi család tagja aktív szolgálat közben halt meg, és hogy a szenvedélyes szerelmi életéről ismert György herceg idejekorán, 39 évesen elhunyt. 

 

A Habsburgok különleges és bizarr temetkezési szokásai

A holttestek bebalzsamozása és fémkoporsóba helyezése, a szív különtemetése, kopogtatási szertartás - a Habsburgoknak idővel számos különleges temetkezési szokása alakult ki. A császári család temetkezési helyén, a bécsi kapucinuskriptában található koporsók győzelmekről és kudarcokról, szerencsés és szerencsétlen emberi sorsokról, tragédiákról és szerelmekről árulkodnak, a szarkofágokat díszítő jelképek egyszerre ábrázolják a Habsburgok világi hatalmát és túlvilágba vetett hitét. 150 családtag földi maradványai találhatóak ezen a különleges helyen, amely a látogatót 400 év európai és osztrák történelmen vezeti át. Habsburg Ottó, az Osztrák-Magyar Monarchia utolsó trónörököse 10 éve halt meg, amire különleges gyászmisén emlékeztek Pannonhalmán július elején. Az évforduló adta az ötletet, hogy összegyűjtsem a császári család temetkezési szokásait és hogy végigvezessem az olvasót a kapucinuskripta termein. (Ha valakit esetleg csak ez a rész érdekel, ugorjon a bejegyzés végére!)

A kapucinuskripta "új" terme Fotó: a szerző 

img_20210627_170730.jpg

A hely, ahová az uralkodók is csak címeik nélkül, közönséges emberként nyerhetnek bebocsátást

A Bécs közepén fekvő kapucinuskripta 12 császár és 22 császárné valamint királyné testét rejti. Utoljára Habsburg Ottót temették itt el 2011. július 16-án, 10 éve. A létesítményt ma a mellette fekvő kapucinuskolostor szerzetesei vezetik és gondozzák. A kripta hatalmas, legalább egy óra kell a bejárására. Ha valaki elolvassa a feliratokat és elmereng azon, kik fekszenek ott, milyen viszonyban is voltak egymással, és felidézi fontosabb tetteiket vagy életüket, akkor még több idő is kell a 10 kamra felfedezéséhez. 

III. Ferdinánd (1637-57) uralkodása előtt a Habsburg-háznak nem volt állandó temetkezési helye, sem pedig berögzült temetkezési rítusai. Bár Prágában temették el I. Ferdinándot (1556-64), II. Miksát (1564-1566) és II. Rudolfot (1576-1612) is, ebből nem alakult ki hagyomány. A kripta ötlete Mátyás osztrák császár (magyar királyként: II. Mátyás hitvesének, Annának köszönhető, aki 1618-ban hagyta meg végrendeletében, hogy létesítsenek számára és házastársa számára temetkezési helyet Bécs falain belül. A végrendelet nyomán el is kezdődött a kapucinus templom és kripta építése, amit 1633-ban fejeztek be. A kriptát már 1717-ben megnyitották a látogatók előtt, ekkor VI. Károly császár, Mária Terézia édesapja elrendelte: a szarkofágok védelme érdekében állítsanak fel rácsokat, hogy a tömeg ne férjen hozzá a koporsókhoz. II. József 1787-ben megtiltotta a kripta látogatását, de utódja, II. Lipót újra engedélyezte azt. 

De még egy Habsburg sem kerülhet be a családi kriptába akárhogyan: csak akkor nyer ide bebocsátást, ha szimbolikusan leveti címeit és világi rangját, és egyszerű halandó bűnösként halad át a kapun. Ez a szimbolikus folyamat az úgynevezett "Anklopfzeremonie" vagy kopogtatási ceremónia szokása, és a Habsburg-családtagok végső nyugalomra helyezésének legfelemelőbb pillanatait adja. Amikor az adott Habsburg koporsójával a kapucinuskripta kapujához ér a temetési menet, azt zárva találja. Egy tisztviselő kopogtat a kapun, amely mögött egy szerzetes figyel, aki kiszól: "Ki van itt?" Kintről először a halott összes nevét és címét felsorolják. A válasz erre mindig az: "Nem ismerjük őt". Majd ismét bekopogtatnak. Ismét megkérdezik, ki van ott. Ekkor már csak egy rövid névvel és címmel felelnek, amire még mindig az a válasz: "Nem ismerjük őt." Végül a kopogtató alázatosan csak az elhunyt nevét mondja, és hozzáfűzi: egy szegény, bűnös ember. Ekkor feltárul a kripta ajtaja, a koporsó bebocsátást nyer. 

Rudolf trónörökös, Ferenc József császár és Sisi egyetlen fia elvileg öngyilkos lett, de halála körül még mindig sok a rejtély, tragikus életéről számos film is készült. Az egyikben megjelenik a kopogtatási ceremónia, méghozzá igen felemelő módon: 

Az első kérdésre a film szerint azt válaszolták: "Rudolf, Ausztria koronahercege, Magyarország, Csehország, Lombardia, Dalmácia, Horvátország, Szlavónia, Galícia, Doloméria és Illíria hercege. Az Aranygyapjas rend lovagja. A császár gyalogságának tisztje. Habsburg Rudolf főherceg." A válasz természetesen ez volt: "Nem ismerjük őt." Majd újból kopogtattak. "Ki van itt?"- kérdezték belülről. Ekkor már csak azt válaszolták: "Habsburg Rudolf főherceg." "Nem ismerjük őt" - jött a válasz. Ismét kopogtattak. "Ki van itt?" "Rudolf, egy halandó, bűnös ember." A kapu feltárult. 

A ceremónia arra emlékeztet, hogy Isten szemében mindenki egyenlő, és a hatalom, a rang itt nem fontos. 

Nyilvánosan először Magyarország utolsó királynéja, Zita temetésén lehetett látni ezt a ceremóniát: 

Habsburg Ottó, az ő fia temetése alkalmával a második kopogtatás után eltértek a hagyományoktól. Elvileg egy rövidebb összefoglalásnak kellett volna elhangoznia (ahogy az előbbi filmrészletben is van), de az ő esetében azokat a világi kitüntetéseket és pozíciókat sorolták fel, amelyeket Ottó élete során kapott és betöltött. A harmadik kérdésre már azt a választ adták, ami a bebocsátás előfeltétele. 

Bebalzsamozás, felravatalozás és a fájdalom kastélya 

A Habsburg császárok temetkezése nagy közönséget vonzott, ezáltal fontos szerepet töltöttek be a monarchia reprezentálásában, egyúttal hagyományosan a szekuláris hatalom szilárdságát, valamint a Habsburgok vallási elhivatottságát is hangsúlyozták a hozzá kapcsolódó szertartások által. 

Mark Hengerer "A Habsburg uralkodók temetkezése a 18. században" című tanulmánya szerint ugyanakkor a 18. század politikai hangulatában az uralkodóhoz kapcsolódó vallási jelképek sokat veszítettek jelentőségükből. Ez nem csak a temetésekre, hanem a koronázásokra is igaz volt, amelyekre a felvilágosodás korában már maguk az uralkodók is inkább történelmi szimbólumok felvonulásaként tekintettek, mint uralkodásuk fontos előfeltételére vagy jogi aktusra. Erre jó példa a kalapos királynak gúnyolt II. József, Mária Terézia fia, aki nem koronáztatta meg magát sem Magyarországon, sem Csehországban. A temetéseket természetesen lehetetlen volt elhagyni. 

Miután egy Habsburg-uralkodó vagy családtag meghalt, III. Frigyes idejétől (1415-1493) kezdve a 19. század közepéig szerveit higiéniai okokból eltávolították, edényekbe helyezték, és a testet bebalzsamozták. Ez a módszer nem volt olyan tartós, mint amilyen az ókori Egyiptomból ismert mumifikálás volt, csupán a temetési szertartásig volt rá szükség. Az eljárásnak nem vetették alá azokat a családtagokat, akik valamilyen járvány következtében (pl. himlő) hunytak el, mint II. József első felesége, Izabella főhercegnő. A 19. századig a szíveket a Loretto- kápolnába (ez az Ágoston rendiek templomában található) helyezték el, amelyet szívkápolnának is neveznek.  

Szívurna, a lélek, a személyiség jelképe 

A szív “hazaküldése” a kora középkorban vált szokássá, amikor valaki távoli vidéken, csatában hunyt el. Közép-Európában a 16.  században terjedt el tágabb körben a szívurnás temetkezés. A szokásban az a törekvés is megjelenik, hogy legalább a családtagok szívei egy helyen nyugodjanak, akkor is, ha sírjuk nem ugyanott van. Az Ágoston-rendi templomban több mint 50 szívurna található, temetkezési helytől függetlenül.

Nem csak a Habsburgok temetkeztek így, más nemesi családoknál is fellelhető ez a szokás, illetve a  spanyol Habsburg-ágnál is volt rá példa, utóbbiak az Escorialban létesítettek kriptát erre a célra.

A bécsi Ágoston-rendi templom kriptájának használata a monarchia felbomlásával, a Habsburgok száműzetésbe kényszerülésével megszakadt, ezután a svájci Muri kolostorban egy újat létesítettek. Itt található többek között IV. Károly és az 1989-ben Svájcban elhunyt Zita királyné szívurnája is, valamint más, az Egyesült Államokban elhunyt családtagokéi.

Habsburg Ottó szívurnája a pannonhalmi bencés apátság altemplomában halálának 10. évfordulóján, 2021. július 4-én Fotó: a szerző 

otto_sziv.jpg

Karl Vocelka történész azt mondta az MTI-nek tíz évvel ezelőtt, amikor Habsburg Ottó temetésével kapcsolatban szólaltatta meg a Távirati Iroda: kivételes, hogy Ottó szívurnája Magyarországra került. A történész úgy vélte, a gesztus a Magyarországhoz való kötődés jelzése mellett egyben az egykori Osztrák-Magyar Monarchiára való utalás is: Habsburg Ottó azt szerette volna, hogy Ausztriában és Magyarországon – az egykori monarchia mindkét fő alkotórészében – egyaránt “jelen legyen”.

A zsigerek eltávolítása és a bebalzsamozás után a holttestet felravatalozták, és három napon át bárki megtekinthette. A korábbi évszázadokban a királyi lakosztály előszobájában állították fel a ravatalt, és egy állványon helyezték el az uralkodói szimbólumokat és kitüntetéseket. A Hofburg termeit fekete drapériákkal fedték le a gyász jeleként. Később a családtagokat már a Hofburg vagy Schönbrunn kápolnáiban vagy más templomokban ravatalozták fel, ezzel a magán vagy állami termek szentelt helyekként való használata megszűnt - írja "A Habsburg uralkodók temetkezése a 18. században" című tanulmányában Mark Hengerer. De amikor még a lakosztályokban ravatalozás volt szokásban, akkor oltárokat is emeltek a holttest közelében, ahol papok, szerzetesek, kamarások, komornyikok és két közrendű ember is imádkozott egész nap. A városban a ravatalozás ideje alatt déltől délután egy óráig folyamatosan harangoztak. 

A három nap lejárta után a fémkoporsót lezárták, és éjszaka a kapucinuskriptába (Kaisergruft) vitték a Hofburghoz csatlakozó Ágoston-rendi templomon keresztül. Itt az atyák fáklyákkal várták, hogy a testet a templomba kísérjék, miután lezajlott a már korábban leírt kopogtatási szertartás. A koporsót a templom közepén helyezték el, miközben a Miserere himnuszt énekelték, majd áldást adott rá a bécsi érsek. A kriptába kapucinus szerzetesek vitték le a koporsót. Ezután újra felnyitották, hogy azonosítsák a holttestet, és a főudvarmester feltette a kérdést a kapucinus kolostor rendfőnökének: "Felismeri az elhunytban a főméltóságú főherceget/főhercegnőt vagy a mi felséges uralkodónkat?" Az atya igennel válaszolt, a főudvarmester pedig azt mondta: "Ennélfogva átadom Önnek a megboldogult X. Y. testét.” Az atya válasza így hangzott: "A legmagasabb test nálunk marad megőrzésre annak rendje és módja szerint."

Ezután a koporsót ismét két lakattal zárták le, az egyik kulcs a főudvarmesterhez került, míg a másik a rendfőnöknél maradt. A temetést akkor tekintették lezártnak, amikor a koporsó kulcsait elhelyezték a kincstárban a következő napon.  

Az uralkodók halála után számos gyászmisét, imát tartottak birodalom-szerte. Az udvarban a 16. századtól a 18. század végéig ezek a megemlékezések az új uralkodó, valamint más családtagok jelenlétében zajlottak a temetés után, és legalább három napon át tartottak.

catafalque_for_empress_anna.png

A 17-18. században jellemző volt, hogy erre az időszakra az Ágoston-rendiek templomában úgynevezett castrum dolorist, vagyis 'fájdalom várát' építettek. A díszes, alkalmi építményt allegorikus figurák, harci trófeák, címerek, kandeláberek és virágok díszítették. Hengerer szerint kevésbé a vallásosság, inkább a Habsburg-ház hatalmának demonstrálása volt a célja, valamint a monarchia legitimizálása és felmagasztalása.

Mária Anna császárné castrum dolorisa (balra) például őseit mutatta be, valamint az elhunyt császárnét és gyerekeit. 

IV. Ferdinánd császár castrum dolorisa (alul) a király felmagasztalódását jeleníti meg diadalívével és győzelmét a halál felett.

 

 

629px-castrum_doloris_ferdinands_iv_burnacini.png

A szarkofágok szimbolikája 

Ahogyan a vallássosság szerepe a 18. században, a felvilágosodás korában visszaszorult, úgy változott meg a hangulat az uralkodók halála körül is - olvasható a már fentebb említett tanulmányban. Ekkoriban a gyászt már kevésbé egy imaközösség, mint inkább egy éppen fájdalmas veszteséget elszenvedett család élte át. Egy uralkodó halálát, amit a 17. században még számos babona vett körbe - sokan ilyenkor természetfeletti jelenségeket is látni véltek-, a következő évszázadban már inkább természetes, habár szomorú eseményként értelmezték. 

Mindez a szemléletváltás nyomon követhető a kapucinuskriptában is, ahol az 1600-as évek barokk, túldíszített szarkofágjait az időben előre haladva felváltják a letisztult, minden díszt nélkülöző vagy a keresztény jelképeket kevésbé magukon hordozó koporsók. Míg korábban a feszület mint jelkép domináns volt az itt elhelyezett szarkofágokon, idővel egyre több olyan szimbólum jelent meg azokon, amelyek inkább a hatalom gyakorlását voltak hivatottak demonstrálni. A keresztény motívumok tehát a háttérbe szorultak, de sosem tűntek el teljesen., csupán megjelentek mellettük olyan jelképek is, amelyek ókori filozófiai irányzatokra, például a sztoicizmusra voltak jellemzőek, ősi élet- és halálszimbólumok mellett.  

A 17. századi koporsók között még keveset találunk feszület nélkül, ami általában a fej felőli részen szerepel, és a század végi koporsókra már koponya is kerül, ami univerzális halálszimbólumnak tekinthető.  

A Lipót-terem első néhány koporsója Fotó: a szerző 

img_20210627_164413.jpg

Ezek a koporsók még viszonylag egyszerűek a barokk termekben látható, túlburjánzó motívumokkal díszített, szinte túlzsúfolt felületű szarkofágokhoz képest. Ugyanakkor ezek sem elsősorban a hiúságnak állítottak emléket: a kellemes motívumok közé  félelmetes csontok és koponyák keverednek, ezzel emlékeztetve arra, hogy a halál mindenkire lesújt, függetlenül kortól és rangtól.  

A kriptában számos gyerekkoporsó is fekszik. A Habsburgok mindig is nagycsaládosok voltak, hatalmuk csúcsán ennek részben dinasztikus okai voltak: minél több gyermek minél több lehetőséget jelentett. Természetesen a legfontosabb a trónutódlás kérdésének rendezése volt, valamint az, hogy a trónörökös halála esetén is legyen még olyan fiú, aki helyettesítheti őt. A lányokat pedig dinasztikus kapcsolatok és politikai szövetségek kötése és fejlesztése érdekében adták nőül. Azonban a szülés nem volt veszélytelen abban a korban, amikor még nem ismerték fel a gyermekágyi láz eredetét - sok Habsburg asszony szülés közben vagy utána vesztette életét. A gyerekhalandóság is sokkal magasabb volt még akkoriban. Mária Terézia például 16 gyereket szült, és közülük csak 12 élte meg a felnőttkort. 

Egy kisgyerek-koporsónak különösen nagy jelentősége van a kriptában: Lipót János fekszik benne, III. Károly magyar király (VI. Károly császár) elsőszülött fia, aki még az egyéves születésnapját se érte meg. Az ő halála miatt kellett érvényre juttatni a Pragmatica sanctiót, vagyis a Habsburg ház női ágán történő örökösödését lehetévő tévő törvényt, hogy Lipót János lánytestvére, az azóta legendává magasztosult Mária Terézia léphessen trónra, ezzel elejét véve egy trónviszálynak. 

Kicsit visszaugorva az időben, I. József császár (1678-1711) koporsóján már érdekesen keverednek a keresztény és egyéb szimbólumok. A 18. század első évtizedeitől kezdve a szarkofágokat monumentálisra tervezték, a lényegük az volt, hogy az elhunyt uralkodó jelentőségét bemutassák, részletezve megdicsőülését, erényeit és győzelmeit. Ebben az időszakban a kereszt teljesen eltűnt a szarkofágok tetejéről, kivéve I. Józsefnél, akinek koporsóján még szerepel ez a jelkép is. 

Fotó: a szerző

img_20210627_164839.jpg

Ugyanakkor két angyal is látható rajta, amelyek közül az egyik egy medalliont tart a császár arcképével, valamint egy trombitába fúj, a másik pedig egy győzelmi koszorút tart, valamint egy kígyót, amely a saját farkába harap. 

kapuc.JPG

VI. Károly két méter magas és három méter hosszú szarkofágja fölött a barokk már teljesen átvette az uralmat. Feszület már nincs rajta, az elhunyt arcképe medallionba zárva szerepel egy allegorikus, fedetlen keblű nőalak mellett, az elrendezés kaotikus, a koporsó oldalán csatajelent látszódik, angyalok szerepelnek rajta, uralkodói szimbólumok, hadászati jelképek, zászlók, címerek, rojtok tobzódnak...

Fotó: a szerző

img_20210627_165134.jpg

Az egyetlen kijózanító dolog a kompozícióban, ahogyan koronát viselő koponyák merednek az emberre a koporsó mind a négy szögletén. Bevallom, rám a legnagyobb hatást az egész császári kriptában ez a gyönyörűen kidolgozott, semmibe meredő koponya tette a díszes, középkori, római császári koronával a fején. (Valamiért Az utolsó kereszteslovag című film jutott az eszembe róla.) 

Fotó: a szerző

img_20210627_165110.jpg

VI. Károly szarkofágjával szemben áll felesége, Erzsébet Krisztina magyar királynéé, amelyen a fátyollal leborított fejű, gyászoló nőalakok voltak a legszembetűnőbbek. 

Fotó: a szerző

img_20210627_164918.jpg

Mária Terézia és férje, I. Ferenc szarkofágja, ha lehet, még monumentálisabb, mint VI. Károlyé, és rendkívül díszes. Ezen sem található feszület, a duplaszarkofágon a két elhunyt mellszobra látható, amint egymás felé fordulnak, és közösen fognak egy jogart. Fölöttük egy kerub tart egy csillagokból álló koszorút, aki a trombitát, amellyel bejelentette a feltámadást, már félretette. 

Fotó: a szerző

img_20210627_165931.jpg

A szarkofág négy oldalán jelenetek láthatóak a két uralkodó életéből, köztük koronázásáról, valamint a Rajnán való átkelésről. Koronás koponyák is díszítik a duplakoporsót.

Nem is üthetne el jobban felséges édesanyjáétól II. József teljesen dísztelen koporsója : rézből van, és mindössze egy kereszt díszíti, még csak nem is feszület. A koporsó megjeleníti azt, ahogyan József gondolkodott egy modern uralkodó szerepéről a felvilágosodás korában. 

Fotó: a szerző

img_20210627_165826.jpg

II. József két feleségét egymás mellé helyezték a kapucinuskriptában, pedig a császár és király velük való kapcsolata már nem is lehetett volna eltérőbb: míg első feleségét, Bourbon Izabella parmai hercegnőt József imádta és bálványozta, halála, ami himlő miatt következett be, teljesen letörte, addig Mária Jozefa bajor hercegnőt, második feleségét nem szerette. Miután ő is himlőben hunyt el, József nem házasodott újra. A két nő végső nyughelye egyébként nagyon hasonlít egymáséra, ami azonban feltűnik: Izabella arckép-medallionja felett szárnyas szív lebeg, míg Jozefáén nincs hasonló. Természetesen nem biztos, hogy ennek különösebb jelentősége volt. 

Fotó: a szerző

img_20210627_170325.jpg

Ezen a közelebbi képen talán jobban látszódik: 

izabella.JPG

Érdekesség, hogy a kriptában egyetlen olyan ember maradványai fekszenek, aki nem tartozott a Habsburg-családhoz: Mária Terézia nevelőnőjéé. Karoline von Fuchs-Mollard grófnőt a császárné olyan nagy becsben tartotta, hogy itt temettette el. 

Fotó: a szerző

img_20210627_165812.jpg

Ahogy haladunk az új terem felé, át kell menni a Ferdinánd-kriptán, ahol már egészen letisztult, a mai ízlésnek inkább megfelelő szarkofágok állnak. 

Fotó: a szerző

img_20210627_170401.jpg

És elérkezünk az új terembe, valamint a Ferenc József-terembe, ahol már olyan királyok fekszenek, akiknek a tettei nem csupán halványan derengenek a legtöbb ember előtt, hanem valamiről mindenki számára emlékezetesek. 

Fotó: a szerző

img_20210627_170730.jpg

Itt fekszik Ferenc József anyja, a Sisi-filmekből ismert és sokakban félelmet keltő, erélyes Zsófia, valamint apja, Ferenc Károly. Itt nyugszik Károly Lajos is, Ferenc József öccse, akinek ágáról az utolsó császár és király, IV. Károly származik. Ferenc József fiatalabbik öccse, Miksa mexikói császár is itt fekszik, akit 1867-ben végeztek ki Mexikóvárostól mintegy 200 kilométerre északra, miután megdöntötték trónját. Sírját onnan ismerni meg, hogy valaki egy sombrerót tett a szarkofág lábához.  

img_20210627_171217.jpg

Számos színes virág és mexikói pénzérmék is láthatóak itt. Ezek szerint nem mindenki emlékezik rossz szívvel a bukott mexikói császárra...  

img_20210627_171244_1.jpg

A következő teremben nyugszik együtt Ferenc József, Erzsébet, a magyarok szeretett királynéja és a tragikus sorsú Rudolf főherceg, akit csak arra hivatkozva helyezhettek itt el, hogy mentálisan instabil  volt. Rudolf elvileg öngyilkos lett, ami halálos bűnnek számít a katolikus egyház szemében, ezért a zavarodottság ürügye nélkül nem feküdhetne megszentelt helyen. 

img_20210627_171729.jpg 

Ezek a koporsók már valamivel díszesebbek, mint a 18. századi elejiek, de a mai ízlésnek még így is sokkal inkább megfelelőek, mint a túldíszített barokk szarkofágok. Erzsébet királyné koporsója előtt számos virág, koszorú fekszik, közülük többet magyar nemzetiszínű szalaggal kötöttek át. 

img_20210627_171606.jpg

A másik szerencsétlenül járt trónörökös, az 1914. június 28-án, Szarajevóban meggyilkolt Ferenc Ferdinánd nem a kapucinuskriptában nyugszik. Ő már életében tudta, hogy ide ugyan be nem kerülhet házassága miatt. Hiszen rangon aluli nőt vett el, Chotek Zsófia grófnőt, aki csupán az egyik legősibb cseh család leszármazottja volt, de nem méltó házastársa egy Habsburg-trónörökösnek. Ezért számukra csupán morganatikus (rangon aluli) házasságot engedélyezett Ferenc József császár, gyermekeiket pedig kizárták a trónöröklésből, sőt, még a Habsburg nevet sem viselhették, "csak" a Hohenberget. Ferenc Ferdinánd és Chotek Zsófia holttestét (akit szintén meggyilkoltak vele egyidőben) 1914. július 4-én az artstetteni kastélyban helyezték örök nyugalomra.  

img_20210627_172134.jpg
 

A legutolsó, úgynevezett kriptakápolnában nyugszanak azok a Habsburgok, akiknek már a nem túl régmúlt alakításában is jelentős szerepük volt: IV. Károly felesége, Zita, az utolsó magyar királyné, valamint Habsburg Ottó és felesége, Regina hercegnő. Az utolsó osztrák császár és magyar király földi maradványai azért vannak még mindig Madeirán, ahová száműzték annak idején, és ahol fiatalon, mindössze 34 évesen halt meg, mert II. János Pál pápa 2004. október 3-án boldoggá avatta, és a kánonjog szerint egy boldoggá avatott koporsóját nem mozdíthatják el eredeti nyugvóhelyéről. Ezért itt egy mellszobrot állítottak fel emlékére. 

Bevallom, Ferenc József, Sisi és Rudolf sírjánál, valamint a 20. századi Habsburgok nyughelyét látva megrendültem.  Nem tudtam nem arra gondolni, hogy Erzsébet királyné és fia is milyen érzékeny emberek voltak, akik rengeteget szenvedtek a császári udvar és a protokoll szorításában,  és hogy mennyire nem találták a helyüket a nekik kiszabott keretek között. 

IV. Károly nem volt tehetséges uralkodó, de az is igaz, hogy rettenetesen nehéz időszakban, az első világháború közepén került trónra. Az idealista utolsó magyar király  minden törekvése arra irányult, hogy békét teremtsen, ezért pedig tiszteletet érdemel. Emlékszem rá, hogy annak idején, amikor tanultunk az életéről, mélyen megdöbbentem és elszomorodtam azon, hogy száműzetésben, betegségtől gyötörve, idejekorán hunyt el - már akkor úgy éreztem, hogy cudarul elbántak vele. Korán megözvegyült felesége, Zita ennek ellenére nem omlott össze, nem sajnálta magát, nem siránkozott, amikor elvesztettek egy birodalmat, egy trónt, egy életcélt, ráadásul a férje is elhunyt, magára hagyva őt nyolc gyerekkel egy széteső világban, hanem acélos akarattal kézbe vette taníttatásukat, és olyan embernek nevelte Ottót, legidősebb gyermekét, jogilag az Osztrák-Magyar Monarchia utolsó trónörökösét, aki mindenki tiszteletét és szeretetét kivívta, akivel valaha találkozott. Habsburg Ottónak elévülhetetlen érdemei vannak a kommunizmus lebontásában a kelet-európai országokban, valamint abban, hogy elősegítette Magyarország Európai Uniós csatlakozását. Miután posztoltam az unokáival készített beszélgetésemet, egymás után írtak rám különböző emberek, mennyire mély benyomást tett rájuk Ottó, akivel különböző események alkalmával és helyszíneken találkoztak - európai uniós képviselők, kisebbségi vezetők, átlagemberek. Mindenki a legnagyobb csodálattal és szeretettel beszélt róla. 

IV. Károly rendkívül energikus felesége, Zita királyné koporsója előtt a Habsburgok sárga-fekete színeivel kötött koszorúk feküdtek ottjártamkor. Zita 97 évesen hunyt el. 

img_20210627_171841.jpg

Ottó ráadásul átvezette a Habsburg-családot a 21. századba, megmutatta, miként tudják megtalálni a helyüket egy olyan világban, amelyre rá sem tudna ismerni az, aki még az előző évszázad elején született... 

Habsburg Ottó koporsója az utolsó a kriptában, a 150. helyen fekszik. A feszület visszatért. A kriptába pedig lehet, hogy már nem temetnek több Habsburgot.   

img_20210627_172001.jpg

 

Így töltötte utolsó napjait Marie Antoinette a börtönben és a siralomházban

Ragyogó szépségként kezdte Marie Antoinette életét Franciaország trónörökösének jegyeseként majd feleségeként, egész Európa csodálta kecses alakját és mozgását, kedvességét és vidám természetét, udvarhölgyei kiszolgálták frivolságát, az udvar beszállítói körbedongták, hiszen ő költötte a legtöbb pénzt luxusportékákra és hajkölteményekre. De miután lecsapott a francia forradalom 1789. július 14-én, az addig gondtalan, a tragédia szele által addig csak kevésszer megérintett nőből fokozatosan vált komoly,  érett és felelős asszony, sőt, politikus - már túl későn. Ahogyan Marie Antoinette életének helyszínei változtak és fenyegetettsége egyre nőtt, életrajzírói szerint úgy ébredt rá a korábban elkényeztetett asszony saját, addig felfedezetlen erejére. A forradalom őt és férjét, XVI. Lajost Versailles káprázatos termeiből először a régi királyi palota, a Tuileirák jóval egyszerűbb falai közé kényszerítette, majd mindkettejüket a Temple középkori épületének már egyértelmű rabságába vetette. Innen végül már csak a megözvegyült királynét vitték a siralomházául szolgáló Conciergerie-be, végül pedig a guillotine alá, a Concorde-térre. A francia forradalom kitörésének 232. évfordulóján ennek a rendkívüli nőnek a rabságban töltött éveit idézem fel. 

marie_antoinette_by_joseph_ducreux_1.jpg

Tavaly arról írtam július 14-ére, hogy miért lett bűnbak Marie Antoinette-ből, aki valószínűleg a történelem egyik leginkább félreértett nőalakja. Az utóbbi években francia történészek körében elindult a rehabilitációja, és egyre több szó esik arról, mennyire rosszul megítélt karakter. Ettől még természetesen nem volt ő angyal, korai éveiben vadul költekezett, és a szórakozáson és öltözködésen túl valóban nem nagyon érdekelte más. Egyik legalaposabb életrajzírója, Stefan Zweig szerint azonban Marie Antoinette idővel magára talált, éppen akkor, amikor már végveszélyben forgott. A fenyegetettség kihozta belőle azokat a tulajdonságokat, amelyekért édesanyja, Mária Terézia császárnő egész életében könyörgött: hogy olvasson, foglalkozzon többet a politikával, ne csak az öltözködéssel és a szórakozással, komolyodjon meg- hasonló intelmei voltak a felséges édesanyának lányához, aki Zweig szerint felismerte a benne rejlő potenciált. Talán ha időben észbe kap Marie Antoinette, a francia történelem sem úgy alakult volna, ahogy. 

503px-vigee-lebrun_marie_antoinette_1783.jpg

Arról már sokat írtak, hogyan zajlott az élet Versailles-ban, és azon belül is a királyné életéről. A francia forradalom eseményei pedig a történelemórákról lehetnek ismerősek. Arról azonban viszonylag kevés szó esik, min ment keresztül a királyi család, miután 1789. október 6-án a forradalmárok megostromolták Versailles-t, legyilkolták a királyi testőrség két tagját, majd az asszonyok menete Versailles-ból Párizsba vitte, illetve mondjuk ki: kényszerítette őket. Ez tekinthető a monarchia gyászmenetének.

 

 

Vissza a Tuileirákba, az ősi királyi lakba 

Habár ekkor még távol voltak a valódi szörnyűségek, rettenetesen megalázó volt, ahogyan az erélytelen XVI. Lajos és a büszke Marie Antoinette megérkeztek a király felmenőinek ősi rezidenciájába, a Tuileirák palotájába, ami ekkor már 150 éve lakatlan volt. Velük tartott Lajos húga, Madame Élizabeth és két gyermekük, a négy és fél éves trónörökös (dauphin) Lajos Károly, valamint lányuk, a 11 éves Marie-Thérèse, vagyis Madame Royale. A Tuileirákból   XIV. Lajos költöztette el az udvart egy ábránd, Versailles miatt. A palota a királyi család megérkezésekor elhanyagolt volt, kongó termek, szedett-vedett bútorok, nem csukódó ajtók, törött ablaküvegek várták őket. Állítólag a dauphin azon szörnyülködött, milyen csúnya a hely, ahová érkeztek, a királyné pedig rászólt, hogy ne panaszkodjon. A király, aki életrajzírói szerint inkább egy egyszerű kispolgár mentalitásával rendelkezett, a maga részéről köszönte, jól volt, és közölte is, hogy meg van elégedve.

A Tuileirák palotáját később felégették és lebontották. Az 1600-as években így festett a palota: 

israel_silvestre_palais_de_la_reyne_catherine_de_medicis_metropolitan_museum_of_art.jpg

Akkor még léteztek a forradalomnak a kevésbé radikális vonulatai is, és a királyhű nemzetgyűlés, Párizs képviselői, valamint a polgárság is meg volt botránkozva a Versailles-ba vonuló és kenyeret követelő "némberek" viselkedésén, ezért szégyenükben mindent elkövettek, hogy a királyi család számára kényelmet teremtsenek. Eleinte még fogadóbizottságokat is küldtek a Tuileirákba, hogy ezzel vegyék élét az eseményeknek, a polgármester és egyéb fontos hivatalok tisztviselői is hajbókoltak a királyi pár előtt, és mindenki sietett kifejezni:  boldogok, amiért a királyi család úgymond önkéntesen odaköltözött. 

Történészek szerint ekkor nagy hibát követett el a királyi pár: habár erre nem kérte őket senki, gyakorlatilag fogolyként kezdtek el viselkedni. A király nem járt vadászni, pedig ekkor még megtehette volna, a királyné nem járt el színházba, nem kocsizott ki, így elvesztették annak lehetőségét, hogy a párizsi nép lássa őket és rokonszenvet keltsenek maguk iránt. Stefan Zweig könyvében arról ír: ezzel a királyi pár maga ásott sáncot a nép és saját maguk közé, mert "gyermekes daccal a még senkitől nem fenyegetett szabadságuklat rabsággá" tették. 

Idővel bútorokat is hozattak számukra Versailles-ból és az ottani szolgák eredeti libériájukban tüsténkedtek, felidézve az elhagyott kastély hangulatát. Annyi volt csupán a különbség, hogy már nem a királyi testőrség, hanem Lafayette polgárgárdája állt őrt az ajtóknál. Takarékoskodásból bálokat és fogadásokat sem rendeztek, ezzel nem akarták még jobban kivívni a nép haragját.  

Marie Antoinette szeparálta magát családjától, egy kertre nyíló lakosztályt választott a földszinten. Hálószobája úgy feküdt, hogy észrevétlenül fogadhasson olyan látogatót, aki nem a főbejáraton át érkezik. Ennek részben az volt oka, hogy így tudjon érintkezni Fersen gróffal, szeretőjével (akiről a király is tudott, és elfogadta őt), valamint később már az is, hogy a család szabadulását segítse a kertkapcsolatos bejárat révén. Marie Antoinette lelki átalakulása életrajzírói szerint itt kezdődött a Tuileirákban. Gyakorlatilag a sors kényszerítette ezt az asszonyt, aki korábban a követek beszámolóira nem figyelt, leveleit kapkodva írta, nem olvasott, és csak kártyajátékkal, divattal, sporttal foglalkozott, hogy hirtelen diplomatává alakuljon. Itt már férje helyett tárgyalt a miniszterekkel, követekkel, megtanulta a titkosírást, és különböző trükköket vetett be, hogy külföldi támogatóival levelezhessen: hol eltűnő tintával írt, hol küldeményekbe rejtette az üzeneteket. Rádöbbent, hogy a korábban unalmasnak tartott Mercy nagykövet, akit még anyja, Mária Terézia "varrt a nyakába" vagy inkább bízott meg fiatal lánya felügyeletével, milyen értékes tanácsadó. Marie Antoinette ekkor 35 éves volt, tehát viszonylag későn jött számára a felismerés, hogy ilyen ősökkel a háta mögött eddig is viselkedhetett volna méltóbban. Hirtelen minden az ő ölébe esett, az egész felelősség az ő vállát nyomta, hiszen egyértelmű volt, hogy erélytelen férjére nem számíthat családjuk megmentésében. "Csak a szerencsétlenségben tudja meg az ember, hogy kicsoda" - írta egy levelében ekkortájt. Stefan Zweig arról ír könyvében, hogy Marie Antoinette nem utolsó éveiben vált harcos, bátor, intelligens, gyors felfogású nővé, hanem mindig is az volt, csak a körülmények nem kényszerítették rá, hogy ezeket a tulajdonságait használja is. De míg mások előtt bátornak mutatta magát a királyné, addig Fersen gróf arról ír leveleiben, hogy kettesben mindig fáradtnak látta, és sokat sírdogált is, mert lesújtotta, ami történt velük, a sok vérontás, amit láttak, és az, hogy igazságtalanságokat írtak és terjesztettek róluk.  

Ezt a képet Kucharsky a Tuileirákban készítette a királynéról. A portré már messze nem olyan pompás környezetben és ékszerekkel ábrázolja őt, mint Elizabeth Vigée Le Brun gazdagságtól roskadozó festményei, a haja már megőszült, de a tartása még fejedelmi, a pillantása bátor, az arckifejezése pedig büszkeséget, talán gőgöt is tükröz. 

alexander_kucharski_la_reine_marie-antoinette_annees_1790.jpg

Veszedelmes szökés, felülkerekednek a szélsőséges erők, Európa uralkodói pedig közönyösen tűrnek

Egy idő után célba ért Marie Antoinette ármánykodása és levélváltásai: 1791. június 21-én sikerült a királyi családnak elszöknie a palotából. Az volt a tervük, hogy a német határ közelében állomásozó rojalista csapatokhoz csatlakoznak, és segítségükkel leverik a forradalmat. A szökést azonban felfedezték, és az északkelet-franciaországi Varennes-nél elfogták őket. Innentől kezdve megváltozott a hangulat a királyi család körül, és már egyértelműen fogolyként kezdték el kezelni őket, a nemzetőrség például nem engedte, hogy Marie Antoinette magára csukja saját szobájának ajtaját. 

A királyi család letartóztatása Varennes-ben az 1791. június 21-ről 22-re virradó éjjel. Thomas Falcon Marshall festménye

arrest_of_louis_xvi_and_his_family_varennes_1791.jpg

Ráadásul a hatalmi erőviszonyok is változtak ekkoriban: a közelgő választásokon az eddig csupán nemesekből és polgárokból álló, rojalista érzelmű nemzetgyűlésbe mindenképpen be akart kerülni az egyre erősödő proletariátus pártja is. Az európai uralkodók pedig nem avatkoztak be a királyi család érdekében. XVI. Lajos öccse, a provence-i gróf, akinek sikerült Brüsszelbe szöknie, onnét áskálódott tovább ellenük. Le Monsieur, ahogyan a király öccsét hagyományosan nevezik, fogvatartott bátyja régensének kiáltotta ki magát, és titokban mindent elkövetett, hogy XVI. Lajos minél tovább őrizetben is maradjon. Az európai uralkodók közönye kitűnik III. Gusztáv svéd király egy ismert leveléből, amelyben arról ír: számukra teljesen mindegy, ki ül a francia trónon, a lényeg, hogy a köztársaságpártiakat leverjék. 

A Tuileirák ostromai

A poltikai porondon is úgy változtak a dolgok, amely nem kedvezett a királyi családnak: miután a nemzetgyűlésben több olyan indítvány is született, amelyeket a király semmiképp sem fogadhatott el, és életében először élt vétójogával, a jakobinusok megkongatták a vészharangot, és 1792. június 20-án 15 ezer ember indult meg a palota ellen. Először csak vonulgattak, majd a kapuknál feltorlódtak, a király pedig nem adott rá parancsot, hogy visszaverjék őket. A tömeg benyomult, felzúdult a lépcsőn, át az ajtókon, fel az emeletre, a király lakosztályába, akit csak néhány nemzetőr bátor kiállása mentett meg attól, hogy felkoncolják. Itt rendkívül kínos jelenet játszódott le: XVI. Lajost három és fél órán keresztül heccelte, bámulta és kérdezgette a nép, és ő a legkihívóbb kérdésekre is nyugodtan és udvariasan válaszolt, ráadásul engedelmesen fejére tette a felkelők vörös sapkáját, amit egy sans-culotte-tól kapott. Ennek a posztnak nem tiszte, hogy a király viselkedésének hatásait elemezze, de több történész is úgy tartja, hogy XVI. Lajos hihetetlen flegmája, nyugalma és bizonytalan viselkedése is hozzájárult ahhoz, hogy a dolgok idáig fajultak.

A királyné élete inkább veszélyben forgott, mint a királyé - őt jobban gyűlölték. Ezért a Marie Antoinette körül lévő tisztek katonákat hívtak, asztalt toltak elé, hogy valamennyire elbarikádozzák, és a nemzetőrök is felsorakoztak a királyné körül. Azt azonban nem tudták megakadályozni, hogy be ne törjenek a termeibe, és a népnek elég közel sikerült is kerülnie hozzá ahhoz, hogy nyíltan gyalázhassák, neki pedig ezt végig kelllett hallgatnia. Feljegyzések szerint "fagyos gőggel" tűrte a megaláztatást, csak akkor szólalt meg, amikor a fia fejébe szintén egy vörös sapkát akartak nyomni. Utóbb bevallotta bizalmasának, Fersen grófnak, hogy rettenetes napja volt, és csoda, hogy él. 

the_tuilleries_20th_june_1792.jpg

A nép ekkor még távozott a palotából, anélkül, hogy a királyi személyeknek bántódásuk esett volna, de innentől felgyorsultak az események, és egyre többen követelték a királyi pár likvidálását. Tudni lehetett, hogy a jakobinusok újabb rohamra izzítják a népet, és azt is, hogy ennek ezúttal szinte biztosan rossz vége lesz. 

Az augusztus 9-éről 10-ére virradó éjjel ismét megrohamozták a Tuileirák palotáját, ezúttal már jelentős katonai erővel és ágyúkkal. Az utolsó pillanatban bevonult a svájci gárda, a királyság legmegbízhatóbb ezrede, valamint más hadosztályok is jelen voltak, és ágyúk is meredtek az ostromlókra. A hadakat vezető tisztet azonban elcsalták és lemészárolták, így a királyi családot védő csapatok vezető nélkül maradtak. Miután néhányan meggyőzték a királyi párt arról, hogy hiábavaló az ellenállás, a király és a királyné a nemesemberek és a svájci katonák sorfala között, a néptömeg szeme láttára, akik nyíltan gúnyolták és fenyegették őket, kivonultak a kastélyból, át a nemzetgyűlésnek helyet adó épületbe, hogy ott kérjenek védelmet. "Kétszáz lépés az egész. De ezzel a kétszáz lépéssel Marie Antoinette és XVI. Lajos visszavonhatatlanul leköszönt a hatalomról. A királyság véget ért" - olvasható Stefan Zweig könyvében ezekről a pillanatokról. Radásul a tömeg a dicstelen távozás után betört a Tuileriákba, ahol a svájci gárda hősiesen védelmezte az üresen hagyott épületet. Több száz katonát lemészároltak, és a fejüket dárdán hordták körbe. 

Jean Duplessis-Bertaux festménye a tragikus eseményekről

jacques_bertaux_prise_du_palais_des_tuileries_1793.jpg

Augusztus 10-ének éjszakáján új városi tanács alakult, a kommün, amely arról tanakodott, hová szállítsák át a királyi családot. Marie Antoinette-ék három napon át egy kolostor vendégszeretetét élvezték, mire a kommün eldöntötte, hogy nem jöhet szóba fogságuk helyéül sem a Luxembourg-palota, sem az igazságügyi minisztérium épülete - egy valódi börtönbe kell vinni őket, ahonnét esélyük sincs a szökésre.  

A Temple-ben már valódi fogolyként élt a királyi család

Ez az épületegyüttes, amit a középkori templomos lovagok építtettek, már nem áll Párizsban. Mivel a rojalisták zarándokhelyévé vált, Napóleon utasítást adott elbontására. Helyén ma egy tér található. Ábrázolások azonban fennmaradtak róla: fenyegetően és nyomasztóan festett szürke falaival, sötét tornyaival, vasalt kapuival. Erődszerű megjelenésével mindenképpen vészterhes, sötét időket idézett. Zweig azt írja róla könyvében: "Kegyetlenségében beszédes gesztussal szemelte ki a kommün ezt az ódon, feleslegessé vált várépületet az ugyancsak ódon és ugyancsak feleslegessé vált királyság tömlöcéül."

Kép: A Temple tornya 1795 környékén  

tour_du_temple_circa_1795_ecole_francaise_18th_century.jpg

Az erődöt még inkább megerősítették, miután ideköltöztették XVI. Lajost, Marie Antoinette-et, a király húgát, Madame Élisabeth-et, valamint a trónörököst és Madame Royale-t. Börtönőreiket négynaponta újrasorsolták. Az első csapás mindössze hat nappal 1792. augusztus 13-i "odaköltöztetésük" után érkezett: barátaiktól, személyzetüktől meg kellett válniuk. A királynénak legjobb barátjától, Madame de Lamballe-tól, a gyerekeknek nevelőnőjüktől, Madame de Tourzeltől. Ez utóbbinak és a király kíséretének velük együtt a Force börtönbe kellett átköltöznie. Csak egy komornyik maradt Marie Antoinette mellett. A királyné ekkor látta utoljára Madame de Lamballe-t, akit a nép nem sokkal később, szeptemberben meglincselt, darabokra tépett, és fejét dárdahegyre tűzve vitte a Temple elé. Kegyelem, hogy Marie Antoinette-et visszatartották attól, hogy megnézze a szörnyű jelenetet, de elég volt csupán meghallania, miért tombolnak odakint, és ájultan rogyott össze. Lánya, az egyetlen, aki gyerekei közül megérte a felnőttkort, azt írta memoárjában a jelenetről: "Ez volt az egyetlen alkalom, amikor energiája elhagyta." Madame de Lamballe ujján később megtalálták azt a gyűrűt, amit elválásukkor kapott a meggyötört királynétól, amibe Marie Antoinette egy hajfürtjét foglalta, és amire az volt írva: "A boldogtalanságtól őszült meg." 

Marie Antoinette alábbi portréja a Temple-ban készült, Alexander Kucharsky-nak tulajdonítják a művet. A királyné néhány hónap leforgása alatt vált ragyogó asszonyból megtört matrónává, pedig ekkor még csak 37 éves volt. Ezen a képen már jelentős változás fedezhető fel arcvonásain és főleg szemében, amelynek pillantása halálos fáradtságról árulkodik. 

marie_antoinette_at_the_temple_tower.jpg

A Temple-ben, habár börtön volt, nem kellett attól félni, mint a Tuileirákban, hogy bármikor a királyi családra törhetik az ajtót. A városi tanács ráadásul ekkor még igyekezett kényelmessé tenni a királyi személyek ott-tartózkodását: a nagy tornyot bebútorozták és kárpitozták, négy szobát kapott a király és négy szobát az asszonyok a gyerekekkel. Sétálhattak a kertben, a király élelmezéséről pedig 13 személy gondoskodott. Lajos könyveket kért, amiből több százat kapott is. Arról is szólnak feljegyzések, hogy ezekben a hetekben teljesen csöndes, polgári életet éltek, a királyné tanult a gyerekekkel, a király pedig sárkányt eregetett a kertben fiával, a dauphin-nel.

Kép- Jean-Francois Garneray: XVI. Lajos a Temple tornyában 

garneray_louis_xvi_au_temple_p2813_musee_carnavalet_cropped.jpg

A nők kézimunkáztak, esténként pedig kártyáztak, és Marie Antoinette néha még a csemballó elé is leült játszani. XVI. Lajos és nővére mélyen vallásosak voltak, ők sokat imádkoztak is. Egy ideig békén voltak, a királyné csendben szeretett üldögélni vagy gyerekeivel lenni. De a dolgok idővel változtak, a nép tovább forrongott, és csak idő kérdése volt, mikor sújtanak le ismét. Szeptember 21-én Lajost végleg megfosztották trónjától, a konvent kimondta a királyság eltörlését. De a forradalom vezetői ezzel nem elégedtek meg: el akarták pusztítani a királyság élő jelképét. Decemberben napirendre tűzték az akkor már egyszerűen csak "Capet Lajosként" emlegetett egykori király perét. Egy nap elválasztották Lajost családjától, onnantól nem érintkezhetett velük, újságot sem olvashatott, amíg a pere tartott. 1793. január 20-án megjelent egy hivatalnok Marie Antoinette-nél, és közölte vele, hogy lemehet meglátogatni férjét a családtagokkal együtt. Mindenki megértette, ez mit jelent. Másnap Lajost kivégezték.  

"Nekem már semmi sem fájhat"

Marie Antoinette-nek a kommüntől kellett gyászruhát kérnie, amit ki is utaltak neki. Történészek szerint ekkor még senki nem gondolt az özvegy kivégzésére, és mintegy túszként tartották fogva, hátha ki tudnak általa csikarni a Habsburgoktól valamit. De az éppen uralkodó és igen szívtelen Ferenc császár, Marie Antoinette unokaöccse, rá sem hederített nagynénje szenvedéseire. Az sem használt, hogy a királyné szeretője, a svéd Fersen gróf folyton nyaggatta az egykori francia követet, Mercy-t. Ez utóbbi azzal próbál hatni az udvarra, hogy Marie Antoinette azáltal, hogy trónját elvesztette és megözvegyült, voltaképpen ismét Habsburg főhercegnővé vált és erkölcsi kötelességük kérni, hogy a császári család tagjaként adják ki Bécsnek. Mercy ténykedése eredménytelen marad. 

Az özvegy királyné. Ha nem tudnánk, ki van a képen, akár apácának is gondolhatnánk ezt a nőt, akit nyilvánvalóan túlvilági gondolatok foglalkoztatnak, legalábbis a portré alapján. De tartása még mindig fejedelmi. 

497px-marie_antoinette_adult11.jpg

Zweig azt írja életrajzában, hogy Marie Antoinette-ben mindezek ellenére ekkor még töretlen volt az élniakarás, és a sok megpróbáltatás ellenére még mindig varázslatot árasztott magából. Néhány hét alatt cinkosaivá tette az őt vigyázó sans-culotte-okat, akik révén üzeneteket tudott küldeni és híreket hallhatott a Temple erődjében is. Felbéreltek egy rikkancsot is, aki a torony alatt teli torokból üvöltötte ki minden nap a híreket. Egy alkalommal egy régi híve segítségével Marie Antoinette majdnem ki is szabadult a börtönből. Volt udvarhölgye férje, Jarjayes tábornok hősiesen visszatért Németországból, és sikerült megvesztegetnie a Temple néhány őrét. A szabadulási kísérlet azon bukott meg, hogy kiderült: csak a királynét tudták volna kijuttatni a börtönből, a gyerekeket és Madame Élizabeth-et ott kellett volna hagynia, amit ő természetesen visszautasított. Később még egy szökési kísérletet szőttek hívei, de ez az őrök ébersége miatt hiúsult meg. A sikertelen kísérletekkel csak azt érték el, hogy szorosabbra vált az őrizet: innentől fogva többször is éjnek évadján keltették fel Marie Antoinette-et és sógornőjét, volt, hogy órákon át kutatták át szobáikat. Mivel azonban nem találtak náluk semmi terhelőt, 1793. július elsején azzal büntették a királynét, hogy elválasztották fiától. A kis "Capet Lajost" a Temple egy megközelítehetetlen részébe vitték. Az akkor a rojalisták szerinti XVII. Lajost egy faragatlan és a feljegyzések szerint mosdatlan szájú vargára bízták, akit Simonnak hívtak. Ráadásul Marie Antoinette-et akkor sem engedték  a gyerekéhez, amikor az megbetegedett. Feljegyzések szólnak róla, hogy az asszony idővel rájött, hogy a toronynak egy ablakából le lehetett látni az udvarnak arra a részére, ahol fia néha játszott, az őrök pedig megkegyelmeztek a bánatos anyán, és félrenéztek, amikor órákat állt abban a sarokban, hogy láthassa a gyermekét. 

1793. augusztus 2-ának éjjelén azonban érte jöttek. Hajnali két órakor zörgették fel a volt királynét, felolvasták előtte a konvent határozatát. Szó nélkül szedelőzködött, minden zsebét kiforgatták, mindent elvettek tőle, csak egy zsebkendőt és egy likőrt tartalmazó üvegcsét nem. Sógornőjétől és lányától elbúcsúzott, és sietve indult el a lépcsőn. Feljegyezték, hogy annyira rohant, hogy homlokát beütötte a kijárati ajtó alacsony gerendájába. Meg is kérdezték tőle, hogy fájt-e, amire ő azt felelte: "Nem, nekem már semmi sem fájhat." 

Conciergerie, Marie Antoinette siralomháza

A Conciergerie a Tuileirák palotájával és a Temple-lel szemben még ma is áll Párizsban. A Cité-szigeten helyezkedik el, az épületegyüttes régen a Cité-palota északi szárnya volt, amelyet a francia uralkodók a 13-14. században használtak. Egy idő után már hírhedt börtön működött a falai között, a 19. századtól pedig bírósági hivatalok székhelye volt. 

Fotó: Ricardo André Frantz/Wikimedia Commons 

conciergerie22.jpg

Marie Antoinette celláját sietve rendezték be, a fegyház kulcsárának feleségét, Madame Richard-t is váratlanul érte, hogy felébresztették az éjszaka közepén: készüljön fel a királyné fogadására. Egy összehajtható vaságyat, két matracot, két széket, egy vánkost, takarót, vizeskorsót tett a helyiségbe, és csak egy kopott szőnyeggel merte díszíteni a cellát. A History-ban megjelent cikk szerint már azzal is nagy kockázatot vállalt, hogy egyáltalán egy párnát, egy kis asztalt és két szalmából font széket kitett a királynénak. Az özvegyet rögtön idevezették hajnali három óra körül. A kulcsárné szolgálója, Rosalie Lamorliere arról számolt be később, hogy a királyné nem kért segítséget az öltözködéshez, pedig ő felajánlotta a szolgálatait. Innentől fogva két rendőr figyelte Marie Antoinette-et éjjel-nappal egy alacsony spanyolfal mögül, akik egyes források szerint éjjel-nappal dohányoztak, italoztak és kártyáztak. Semmiképpen nem lehetett kellemes Marie Antoinette-nek durva beszédüket hallgatva élni a mindennapjait egy amúgyis szörnyű helyen. Az asszony nem léphetett kapcsolatba más rabokkal, teljesen izolálták. A Conciergerie börtöne nem hogy egy királynét, de még egy rosszabb körülményekhez szokott közembert is próbára tett volna: patkányvizelettől bűzlöttek helyiségei, a falakról nedvesség csorgott a Szajna közelsége miatt, és amikor a folyó alacsonyan állt, még látni lehetett a falakon a régi tapéta darabjait, amelyeket ironikus módon a régi királyok jelképe, az Anjou-liliom díszített. 

Így nézhetett ki Marie Antoinette cellája a Conciergerie-ben 

paris_75_conciergerie_cachot_de_marie-antoinette_2_1.jpg

Richard-né, amikor észrevette, hogy a királynének már teljesen szétfoszlott a főkötője, és javíthatatlanná vált, kérvényezett számára egy újat. Meglepetésére két fejkötőt is kiutaltak neki a hivatalnokok. Későbbi őrei azonban még nagyobb nyomás alatt voltak. Amikor egyikük, Monsieur Bault egy pamuttakarót kért a királyné számára, hogy ne fázzon a fűtetlen cellában, guillotine-nal fenyegették meg merészségéért. Miután újabb szökési kísérletre derült fény, októberben a viszonylag kíméletes bánásmódnak vége szakadt. Marie Antoinette-től elvették minden ingóságát, gyűrűjét, még aranyóráját is, amelyet édesanyjától, Mária Teréziától kapott, valamint egy medalliont, amiben gyermekei haját őrizte. Esténként már nem égethetett innentől kezdve gyertyát, új cellába vitték, ahol az ablakot félig elfalazták, hogy még véletlenül se lásson ki, és az őröknek fővesztés terhe mellett kell rá vigyázniuk. Innentől senki nem mert vele szóbaállni, ezzel magánya teljessé vált. Feljegyezték, hogy ekkor, életében először kért könyvet, és innentől falta őket. Főleg kalandregényeket olvasott, ezek törték meg egyedül napjai egyhangúságát. Egyes feljegyzések szerint a hideg cellában reuma gyötörte Marie Antoinette-et, a ruhája szétfoszlott és havi vérzései is fájdalmassá váltak.  

"Csak a vérem maradt"

A konvent eddigre már megbízta vele a főügyészt, Fouquier-Tinville-t, hogy dolgozzon ki vádiratot az asszonnyal szemben. Három fő vádpontot írnak össze: nemzeti vagyon elpazarlása, információ átadása az ellenségnek (árulás) és összeesküvés. A bírósági tárgyalás közben érkezett még egy súlyos vád: incesztus, vérfertőzés. Az ügyészség szerint Marie Antoinette saját kisfiával fajtalankodott. A tárgyalásnak ez volt az a pontja, ahol a hallgatóság is felhördült, és az ügyészség is érezte, hogy messzire ment a koholt vádakban. Egyébként a királyné védőinek mindössze egy napjuk volt, hogy felkészüljenek a perre. 

Az utolsó tárgyalási nap 20 órán át tartott. Amikor felolvasták a halálos ítéletet, Marie Antoinette egyes források szerint egy szót sem szólt, némán ment ki a teremből. Mások szerint azt mondta: "Királyné voltam, és elvették a koronámat. Feleség, és megölték a férjemet. Anya, de megfosztottak a gyerekeimtől. Csak a vérem maradt. Vegyék el ezt is, de ne késztessenek hosszas szenvedésre!" Igaz vagy sem, hogy ezt mondta, mindenesetre jól összefoglalja mindazt, amin ez az élete utolsó éveiben sokat szenvedett nő keresztülment. 

Utolsó éjszakáján engedélyezték, hogy égethessen két gyertyát. Amikor papírt és tintát kért, azt sem utasították vissza. Férje nővérének, Madame Élisabeth-nek írta utolsó levelét. Mivel megkérték, hogy ne özvegyi ruhájában menjen a vesztőhelyre, másnap egy fehér pongyolát öltött magára reggel. Feljegyezték, hogy mivel azt az ingét összevérezte, ami rajta volt, át kellett öltöznie. Megkérte az őt figyelő zsandárt, hogy néhány percre hagyja magára, de az erre nem volt hajlandó, ezért a volt francia királyné az ágya és a fal közé kuporodva öltözött át. Reggel nyolc órakor belépett hozzá a gyóntatópap, akivel azonban nem akart beszélni, mert az felesküdött a forradalomra. Később a hóhér kopogtatott, aki hátrakötötte a kezét és levágta a haját. 

Marie Antoinette 1793. október 16-án délelőtt 11 óra tájában távozott a Conciergerie-ből, egy egész őrszakasz kíséretében. Samson, a hóhér a kötél végét fogta, amivel kezeit hátrakötötték. A tömeg megdöbbent ezen, és nem hallatszottak gúnyos kiáltások, mint az ilyenkor általában szokás. Míg férjét csukott hintóban vitték a Concorde-téren (akkor a Köztársaság terén) álló guillotine-ig, addig a volt királynét egy rozoga szekéren. Stefan Zweig regényében az áll: a királyné nem nézett sem jobbra, sem balra, ajkai nem remegtek, teste nem borzongott, és gőgös megvetéssel, mereven ült a járművön. A kivégzésén is bátran, higgadtan viselkedett. Ezt még sajátos módon egyik legnagyobb ellensége, a radikális politikus, Jacques Hébert is elismerte, aki a királyság egyik legelszántabb és mosdatlan szájú bírálója volt, és aki a Pere Duchesne című újságjában azt írta: "Egyébként a szajha mindvégig bátran, szemtelenül viselkedett." Egy évvel később őrá is lecsapott a guillotine. 

Marie Antoinette elhagyja a Conciergerie-t

marie_20antoinette_20quittant_20la_20conciergerie_20le_2016_20octobre_201793_20william_20hamilton_20_1751-1801_20_c2_a9_20coll_20mus_c3_a9e_20de_20la_20r_c3_a9volution_20fran_c3_a7aise.jpg

Talán a legszomorúbb mégis az, ahogyan Marie Antoinette kisfiával bántak a forradalmárok, hiszen csak egy ártatlan gyerek volt. Ő apja halálától számítva a rojalisták szemében XVII. Lajos lett, és úgy tudni, hogy rosszul bántak vele fogvatartói. Miután kezdeti gyámja, Simon, a varga otthagyta a Temple-t, még jó egészségben találták. Ezután azonban nem volt állandó gyámja, hanem minden nap mást bíztak meg felügyeletével. Azonban senki nem törődött vele, bezárták, és egyes feljegyzések szerint hat hónapig sötétben tartották, valamint nem szólt hozzá senki fél éven keresztül, csak az ajtó alatt toltak be neki ételt. Egészsége megromlott, és 1795. június 8-án, alig két évvel anyja halála után, mindössze 10 évesen gümőkórban meghalt. A boncolását végző orvos számos heget talált testén, ebből arra lehet következtetni, hogy a gyerekkel valóban rosszul bántak. Fogvatartói a párizsi Szent Margit-temetőben, jeltelen sírba temették.

louis_charles_of_france6.jpg

A vallások közötti megbékélés jegyében emlékeztek a 10 éve elhunyt Habsburg Ottóra

Különleges megemlékezést tartottak Pannonhalmán abból az alkalomból, hogy tíz éve, 2011. július 4-én hunyt el Habsburg Ottó, az Osztrák-Magyar Monarchia utolsó trónörököse. Azt felidézve, hogy a monarchiában az ábrahámi vallások, vagyis a keresztény, a zsidó és az iszlám együtt léteztek, az eseményre meghívták  Darvas István főrabbit és Husein Kavazovićot, Bosznia-Hercegovina főmuftiját is. Ezzel ő lett az első muszlim vallási vezető, aki valaha Pannonhalmán megszállt. 

A vasárnap délelőtti gyászmisén és az utána tartott konferencián a Habsburg Ottó Alapítvány meghívására vettem részt. Az eseményeken jelen volt Ottó legkisebb gyermeke, Habsburg György is, aki jelenleg a párizsi magyar nagykövet tisztségét tölti be. Feleségével, Eilikával, valamint lányaival, Zsófiával és Ildikóval, illetve fiával, Károllyal érkezett. 

A kép jobb szélén, amelyet a családról a pannonhalmi bazilika előtt készítettem Eilika hercegnő áll, a házaspár legidősebb gyermeke, a 20 éves Zsófia a bal szélen. Eilika mellett látható a 19 éves Ildikó, György jobb oldalán pedig a 17 éves Károly Konstantin.

 

habsburgek.jpg

A bazilikában először szentmisét tartottak Habsburg Ottó emlékére, aki talán mindenkinél többet tett anno Magyarország uniós csatlakozásáért és a Vasfüggöny lebontásáért a páneurópai piknik révén. A mise után a meghívottak levonultak az altemplomba, ahol Habsburg Ottó szívurnája van eltemetve. Ottó teste a bécsi császári kriptában vagy kapucinuskriptában fekszik, az ő kívánsága volt, hogy a szívét Magyarországon, Pannonhalmán temessék el.

otto_sziv.jpg

Tíz éve Habsburg Ottó temetése történelmi esemény volt, amelyen az ábrahámi vallások, a keresztény, zsidó, muzulmán közösségek képviselői együtt rótták le kegyeletüket az egykori trónörökös ravatalánál. Mint azt Habsburg György a gyászmise után tartott konferencián hangsúlyozta: az Osztrák-Magyar Monarchia hadserege volt az egyetlen a világon, amelyben katonai püspökök mellett katonai rabbik és katonai imámok is szolgáltatot teljesítettek egymás mellett. Amint azt az Euronewsnak adott interjújában mondta: ez a megemlékezés nagyon tetszett volna az édesapjának. 
Habsburg Ottó koporsója a bécsi kapucinuskriptában (saját felvétel) 
img_20210627_172003.jpg
A megemlékezés utáni konferencián Hortobágyi T. Cirill (OSB) pannonhalmi főapát mellett a főmufti, valamint a főrabbi is felszólalt. A konferencia meghívóján az állt, hogy "a történelmi viszontagságokra is emlékezve, és a jelenleg kontinensünket, régiónkat fenyegető kihívások ismeretében mindenképp tanulságos számot vetni azzal, hogy milyen állapotban van a keresztény, a zsidó és a muzulmán közösség ott, ahol régiónkban évszázadok óta együtt, valaha egy állam polgáraiként éltek."
Míg a pannonhalmi főapát főleg arról beszélt, milyen fontosak a keresztény értékek az európai értékek alakításában, Husein Kavazović főmufti Habsburg Ottó munkásságát és kultúrák iránti tiszteletét hangsúlyozta. Arról beszélt: Ottó igazi európai volt, aki tisztelte a sokszínűséget, és nagyban hozzájárult a Vasfüggöny leomlásához, valamint a kommunizmus leáldozásához a régióban. A főmufti szerint az egykori trónörökös nagyraértékelte a bosnyák muszlimokat, és annak ellenére is ellátogatott az országba, hogy anno megfenyegették: ki fogják végezni, mint rokonát, Ferenc Ferdinándot. A főmufti felidézte, hogy eleinte a bosnyák lakosság a keresztény osztrák megszállást elutasította, később azonban belátta, hogy tiszteletben részesül a monarchián belüle, és az első világháborúban harcoló bosnyák egységeket a legbátrabbakként tartották számon. Elismeréssel beszélt arról is, hogy Ottó azon munkálkodott, hogy keletre mozgassa az EU határait.
Husein Kavazović főmufti a konferencián
203443736_1539891763012534_7345113856151687031_n.jpg
Prőhle Gergely, a Habsburg Ottó Alapítvány igazgatója azzal vezette fel a főrabbi beszédét, hogy Habsburg Ottó a zsidósággal is rengeteget foglalkozott, hiszen az Osztrák-Magyar Monarchia adminisztrációjában anno rengeteg zsidó vallású ember dolgozott, és szerves része volt a közösség a régió életének. Darvas István főrabbi a szeretteteli egyet nem értés fontosságát hangsúlyozta a vallási párbeszéd terén.
Prőhle Gergely, a Habsburg Ottó Alapítvány igazgatója
208149346_915593922322692_7704724621007389270_n.jpg
Habsburg Ottó 98 évesen, 2011július 4-én, hétfőn, hajnalban hunyt el. Szívurnáját 2011. július 17-én helyezték örök nyugalomra Pannonhalmán ökumenikus áldás keretében. Várszegi Asztrik pannonhalmi főapát a szertartáson beszédében arra emlékeztetett, hogy Habsburg Ottó mindvégig hű volt ahhoz, amit bencés diákként tanult. Hitvalló katolikus keresztényként, európai műveltségű politikusként „magyar szívvel érző nagyszerű emberként” és jó családapaként élt.
Fotó: Habsburg Ottó Pöckingben, 2006-ban (Oliver Mark) 
oliver_mark_otto_habsburg-lothringen_pocking_2006_1.jpg
 
süti beállítások módosítása