Rengeteg bírálat jelent meg Meghan sussexi hercegné lifestyle-sorozatáról, amely With love, Meghan címen fut a Netflixen. Kritizálják azért, mert sokak szerint egy elérhetetlen világot mutat be, hogy unalmas, mesterkélt, bosszantó, a sorozat pozitívumairól azonban keveset olvasni, pedig vannak. Arról nem is beszélve, hogy Meghant már megint teljesen aránytalan mértékben üti a sajtó és a kommentelők is. Vélemény – tényekre alapozva.
Fotó: Meghan és Abigail Spencer a Tig blogon megjelent régi közös fotón. Abigail feltűnik az új sorozatban is
Van az a trend az instagramon, hogy háziasszonyként élő nők hatalmas, gyönyörű házakban drága alapanyagokból és edényekben főznek gusztusos étkeket, rendeznek csokorba méregdrága virágokat, rendszereznek szín szerint termékeket, vesznek ki élelmiszereket eredeti csomagolásukból, és rakják át őket egyforma és ízléses tárolókba, fagyasztanak jégkockába virágot, csomagolnak a gyerekeiknek vicces kinézetű uzsonnát, és úgy általában egy olyan világot mutatnak, amelyre sokan vágynak, de a legtöbb ember számára elérhetetlen – a bőséges idővel és pénzzel rendelkező emberek nyugodt és ízléses világát.
Bevallom, nekem legelőször ezek a némileg irritáló videók jutottak eszembe Meghan sorozatát nézve, mivel sok a hasonlóság: az epizódokat egy több millió dolláros montecitói villában forgatták, esztétikus környezetben, a hercegné olyan alapanyagokat (és edényeket) használ, amelyekért manapság az ember a fél fizetését ott hagyja a boltban, ráadásul több alkalommal is hófehér vagy törtfehér ruhákat visel főzés közben, amitől nem válik túl valószerűvé és hétköznapivá a látvány. Nem beszélve arról, hogy több ezer dollárnyi ékszer csörög csak a csuklóján, megfejelve Diana hercegnő Cartier Tank órájával. Lehet, hogy ez utóbbiakról lebeszéltem volna rendezőként.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
De ha mindezen túltesszük magunkat, beláthatjuk, hogy a hasonló lifestyle témájú sorozatoktól az ember nem is azt várja, hogy a főszereplő egy lepukkant konyhában tevékenykedjen pecsétes otthoni ruhában, hanem azt, hogy kellemes látványt és élményt nyújtsanak a nézőknek. Márpedig ezt hozza a „With love, Meghan”. A sorozat könnyed, kedves, meleg hangulatú, ráadásul csodásan fényképezett és szuper a háttérzenéje. Természetesen azok számára, akik elhatározták, hogy utálni fogják Meghant és mindent, amit tesz, a kellemes élmény valószínűleg elmarad.
Meghan most talált vissza királyi család előtti önmagához
Érdemes tudni, mielőtt még valaki jól megkritizálja a hercegnét amiatt, hogy felcsapott lifestyle-influencernek: már jóval azelőtt, hogy Harry herceggel megismerkedett volna, működtetett egy Tig nevű blogot, amelyen utazási, dekorációs és szépségápolási tippeket adott, valamint recepteket osztott meg követőivel. A blog rendkívül népszerű volt és gazdaságilag is sikeres, mielőtt le kellett állítania amiatt, hogy Harry herceg eljegyezte. Ebben az új „főzős” sorozatban úgy látom, gyakorlatilag a régi blogja világát támasztotta fel a hercegné.
Meghan stílusára és ízlésére mindig is inkább a kifinomultság és az elegancia volt a jellemző, sosem olyan ötleteket osztott meg, amelyek mondjuk arról szóltak, hogy hol lehet a legolcsóbban beszerezni a karalábét, hanem inkább a közép- és felsőosztálybeliek számára elérhető, ha nem is luxus, de mindenképpen prémium kategóriájú szállásokat és utakat, spa-kat, valamint ruhákat, ékszereket ajánlott.
Archivált állapot a Tig blogról, amelyet 2016-ban befagyasztottak:
Ami a pozitívuma volt már akkor a blogjának és mostani sorozatának is, hogy ugyanakkor olyan tippjei is voltak/vannak, amelyek a kifinomultabb ízléssel, de soványabb pénztárcával „megáldott” fogyasztók számára is alkalmazhatóak. Például szerintem kifejezetten jó ötlet az, hogy drága virágüzlet helyett vásároljon az ember élelmiszerboltban virágot, ahol olcsóbb (pl. itthoni szupermarketekben is lehet nagyon szép csokrokat kapni 1600-2000 forintért), és alkosson abból összeállítást otthon.
Bírálják amiatt is Meghant, hogy miért csapott fel hirtelen séfnek. De ilyet csak azok mondhatnak, akik nem figyeltek oda a korábbi években: a sussexi hercegné ugyanis már színészkedése idején is majdnem minden interjújában hangsúlyozta, hogy szeret főzni, több műsorban is járt, ahol megosztotta receptjeit, viszont azt sosem állította, hogy profi séf lenne. A sorozatban is többször mondja, hogy egyszerűen csak élvezi, hogy másoknak készíthet ételt és a tökéletesség helyett az örömre törekszik.
Számomra nagy pozitívum, hogy Meghan láthatóan és hosszú idő után végre visszatérhetett ahhoz, amit valóban szeret, amilyen ő valójában. Olvastam olyan véleményeket, hogy nem autentikus, amit csinál. Akik ezt állítják, ebben egészen biztosan tévednek, ugyanis ennél autentikusabbnak nem láthattuk az utóbbi években, mint ebben a sorozatban.
Mélypontok és jól sikerült részek
Habár a sorozat alapvetően pozitív érzést kelt, az első két része valóban kissé laposra és unalmasra sikerült, ezeket az epizódokat nehéz megvédeni. Sem Daniel Martin sminkes, sem Mindy Kaling színésznő nem elég karizmatikus ahhoz, hogy igazán élvezhetőek legyenek a velük folytatott beszélgetések, és Meghan is elég feszültnek tűnik ezekben a részekben. Csak akkor derül fel az arca, amikor színészkedésének éveiről és a Tig blogról beszél. Úgy vélem, neki nagy törés lehetett az életében az, hogy mindezt fel kellett adnia Harry herceg miatt, és örömmel tért vissza az eredeti hivatásához.
A harmadik epizód viszont kifejezetten jól sikerült, amikor Meghan férje pólópartnerének, Nacho Figuerasnak a feleségével, Delfinával főz és kirándul - érezni lehet, hogy a két nő között van kémia és szeretet. Meghan az első részben hiába bizonygatja, hogy Daniellel már régóta ismerik egymást és barátok is, ez valahogy mégsem érezhető. Tudjuk, hogy régóta barátok, a sminkes a Suits-idők óta tartozik Meghan belső köréhez, és még Windsorban is meglátogatta Meghant, amikor már férjnél volt, de karaktere kamerák előtt nem működik jól. Mindy-vel még annyi kémia sincs köztük, mint Daniellel. Az viszont kifejezetten kedves epizód, amikor Suits-beli színésznő társával, Abigail Spencerrel bolondoznak, és élvezhető az is, amikor a koreai származású séffel, Roy Choi-jal főz kimchit.
Meghan és ő is Los Angeles-i születésűek, és beszélgetésük során több érdekes részletet is megtudunk arról, hogy a hercegné hogyan élt gyerekként. A mexikói éttermet vezető Ramón nevű séffel is jó párost alkotnak, amikor együtt készítenek perui cevichét. A fénypont pedig talán a 80 éves Alice Waters felbukkanása az utolsó részben, akit Meghan szemmel láthatóan istenít, és aki Michelle Obamát is inspirálta arra, hogy organikus kertet hozzon létre a Fehér Házban.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Ha valaki azonban azt várja, hogy bepillantást kap Meghanék családi életébe, annak csalódnia kell, hiszen a sorozatot egyrészt nem a házaspár otthonában, hanem egy bérelt kaliforniai villában forgatták biztonsági okokból, valamint túl sok részletet sem oszt meg a hercegné családjáról. Az utolsó részben rövid időre megjelenik Harry herceg, a gyerekekről pedig annyi kiderül, hogy Archie szokott horgászkodni, és a csirkeól nevét is ő adta, valamint az, hogy Lili is szívesen segít a konyhában.
Nagyon kedves egyébként a jelenet, amikor Meghan bemegy Archie csirkeóljába, ahol több, tenyészhelyről mentett csirke kapirgál.
Egy dolog volt, ami nálam is kiverte a biztosítékot, és szerintem a brit közönségnél is ki fogja: tudja valaki, mi az értelme az úgynevezett "sun tea"-nek vagyis napteának? Meghan az egyik részben úgy készít teát, hogy langyos vízbe rak filtert, majd kiteszi a napra melegedni, és néhány óra múlva megissza. Na, ez felbosszantott. Mi az istenért nem lehet forralni egy bögrényi vizet? Probléma megoldva...
Csak az a dolgozó nő, aki beleszakad a hétköznapokba?
Tény, hogy az ember többször is elgondolkodik a sorozat nézése közben, hogy vajon kinek szól? Főleg, amikor Meghan mézet szüretel a saját kertjében található kaptárból vagy amikor citromot szed a fáról vagy szárított virágokat szór mindenre – biztosan sokan vágyakozunk hasonló életmódra, de azért a legtöbb ember nem vezet otthon biogazdaságot. Igaz, Meghan hangsúlyozza is, hogy ő sem úgy nőtt fel, hogy lett volna citromfával teli kertjük vagy egyáltalán kertjük.
A hercegné régi bírálója, Camilla Tominey azt írja a Telegraphban megjelent cikkében, hogy nem reális: Meghan azt ajánlgatja, hogy készítsünk reggel a gyerekünknek szivárványszínekből összeállított gyümölcstálat, hiszen erre nincs idő egy átlagos reggelen. Még egyet is értenék az újságíróval, azonban Meghan egyértelműen hozzáteszi annak összeállítása közben: ezt egy szombat reggelre kell időzíteni, amikor a szülőknek több idejük van. Tominey szerint Meghan nem átlagos dolgozó nő, és fogalma sincs, milyen otthonról dolgozni, miközben a gyerekekre kell vigyázni.
Abban, hogy Meghannek nincs olyan élménye, ami az átlagos dolgozó nők mindennapjainak a része, hogy minden nap felkelés, készülés, rohanás óvodába, iskolába, majd munkába, végül ugyanez fordítva, tanulni a csemetékkel, közben a háztartást intézni, valószínűleg igaza van (megjegyzem, ez a Tominey által szinte mindig agyondicsért Katalin hercegné életének sem alapélménye), bár azt megkérdőjelezném, hogy csak az számít-e dolgozó nőnek, aki napi 8 órában ül egy irodában, vagy az is annak számít, aki például saját produkciós céget üzemeltet. És vajon ez utóbbi gyerekneveléssel kapcsolatos élményeit invalidálni kell-e valószínűleg irigységből?
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Hercegné vagy nem hercegné?
Apropó: hercegné! Itthon is érdekes írások jelentek meg. Például a 444-en van egy cikk Mészáros Juli tollából, amelyben az áll: Meghan annak ellenére szerepel Meghan sussexi hercegnéként a stáblistán, és hívatja magát Sussexnek, hogy "Harry herceg és felesége a brit királyi családból való kiszakadásukkal – amivel akkori elmondásuk szerint a rivaldafénytől akartak szabadulni – egyáltalán nem mellékesen lemondtak királyi címeikről is."
Közkeletű tévedés, hogy Meghan és Harry lemondtak királyi címeikről. Viszont amíg egy kommentelőnek megbocsátom ezt a pontatlanságot, egy újságírónak már kevésbé, hiszen neki jobban kéne tájékozódnia, mint az átlag hírolvasónak.
Harry és Meghan határozottan nem mondtak le királyi címeikről, hanem a királyi családban betöltött pozícójuktól váltak meg, tehát kiléptek a királyi család dolgozó tagjainak sorából.
Ez nem jár automatikusan a címek eldobásával. Annyi történt, hogy megállapodtak II. Erzsébettel, Károllyal és Vilmossal arról, hogy nem fogják használni a jövőben az HRH (Ő Királyi Fensége) titulust, de azt sem vonták meg tőlük, mint anno Diana hercegnőtől a válása után, és például bírósági dokumentumokon még mindig ezekkel a címekkel, vagy még inkább: megszólításokkal szerepelnek. Hiszen a címük a sussexi herceg és hercegné. Ezt is sokan keverik.
A gyerekeiket pedig megilleti a herceg és hercegnő cím, attól a pillanattól, hogy II. Erzsébet meghalt. Ugyanis egy 1917-es, V. György által kiadott királyi rendeletben pontosan szabályozva van, hogy az uralkodó unokáit milyen rang illeti meg.
Nincs azzal gond, ha valaki ezt nem tudja, csak akkor nem szükséges, hogy írjon a témáról. Az pedig, hogy Marie Antoinette-hez hasonlítja Meghant a szerző, külön megköszönöm neki. Bizonyított tény, hogy Marie Antoinette francia királyné volt az egyik történelmi személy, aki az irányított propagandának esett áldozatul. Valóban jó hasonlat, csak valószínűleg nem úgy, ahogyan az újságíró gondolta.
A polgárpukkasztás magasiskolája: figyelmesség
Sokan felhánytorgatják Meghannek, hogy ugyan ki csinál otthon fürdősót vagy írogat kis címkéket a barátainak szánt ajándékokra? De a show-nak éppen az a lényege, hogy ötleteket adjon, hogy olyasmire inspiráljon, amit eddig nem tettünk. Például épp a koronázáson voltam Londonban 2023 májusában, amikor két barátom kedvesen felajánlotta, hogy náluk szálljak meg. Először fordult velem elő olyan, hogy nem egy hotelben, hanem barátoknál a vendéglátóim a szobámban estére párnaillatosító illóolajat és gyertyát helyeztek be, ahhoz hasonlóan, ahogyan Meghan is összeállított az egyik barátjának egy kis relaxációs csomagot. Nekem kifejezetten jólesett a gondoskodás, és a kedvesség, ami mögötte állt, szóval lehet, hogy érdemes kipróbálni. Nem kerül sokba, és rengeteg pluszt ad. Kötve hiszem, hogy bárki megsértődne, ha ezzel várnák egy vendégszobában.
Azt is észre lehet venni, hogy alapvetően nem bonyolult ételeket állítanak elő a show-ban, leszámítva a koreai és perui fogásokat, amelyekhez séfek jelenlétére is szükség volt. Inkább egyszerű, otthon könnyen elkészíthető recepteket próbálnak ki, amihez apró, de hasznos trükköket szolgáltat Meghan. Például hogy mentalevéllel dekoráljuk a parfét - márpedig egy kis friss mentát még az is tud szakajtani az ablakpárkányán nevelt mentatőről, akinek nincs kaliforniai villája. Az is jópofa és egyszerű, amikor a lufikat rendezgeti – egyébként szeretnék légy lenni a falon, amikor Katalin hercegné családja, a Middleton-rokonság megnézik ezt az epizódot, hiszen ők partikellék-forgalmazásból gazdagodtak meg.
A királyi család, mint influencer
És itt jön be az a szál, ami szerintem nagyon igazságtalan: Meghant már eleve azért is bírálják a brit királyi család rajongói, hogy úgymond lifestyle-influencerkedésre adta a fejét, és saját termékcsaládot indít, köztük dzsemekkel és kekszekkel, miközben valójában a királyi család(ok) mindig is ízlésvezér(ek) volt(ak) – az emberek évszázadok óta másolják azt, ahogy öltözködnek, ahogyan a frizurájukat fésülik, azt, ahogyan étkeznek. Elég arra gondolni, hogy Károly király még walesi hercegként 1990-ben indított egy saját, organikus termékcsaládot, a Duchy Originalst, és ezáltal rengeteget tett azért, hogy az emberek elkezdjenek organikus termékeket fogyasztani az Egyesült Királyságban.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Camilla királyné fia néhány hónapja adott ki egy szakácskönyvet a királyi család receptjeivel. Egy időben szó volt arról, hogy Harry és Meghan szállásadóként óhajtja folytatni gazdasági vállalkozását, ami szintén felháborodást váltott ki, pedig ez sem új a brit királyi családban: anno II. Erzsébet édesanyja, az Anyakirályné például megvásárolt egy kastélyt Skóciában, a Castle of Meyt, és szálláshellyé alakította. Vilmos herceg pedig az egyik legnagyobb földbirtokos Angliában, rengeteg ingatlant ad bérbe a cornwalli hercegségben. Ezzel csak azt akarom mondani, hogy érdemes mindent kontextusban vizsgálni.
Például arra sem árt ránézni, hogy azért is szétszedték Meghant, amiért az egyik epizódban egy Northwestern University feliratú pulcsit viselt, mondván, hogy biztosan Diana hercegnőt utánozza, akin szintén felbukkant néha ilyen felsőrész. Azt azonban tudni kell, hogy Meghan erre az egyetemre járt. Itt már kibukik, hogy végtelenül egyszerű egy cím alapján sarkos véleményt alkotni valakiről, akiről a legtöbb kommentelő szinte semmit sem tud.
De ha valaki mindenáron utálkozni szeretne, akkor nyugtassa meg magát azzal, hogy a sussexi hercegi pár mostanában elfordult a korábbi narratívájától, és már nem arra koncentrálnak, hogy interjúkban, sorozatokban és könyvekben sorolják vélt vagy valós sérelmeiket a királyi családdal kapcsolatban, hanem úgy tűnik, hogy jótékonysági munkájukra (Harry herceg az Invictus Games-re) és gazdasági vállalkozásaikra koncentrálnak.
Úgy érzem, sőt, gondolom, hogy mostanában inkább egy igen visszataszító kikapcsolódássá, sporttá vált Meghant szidni, és a kommentelők, valamint az újságírók a legtöbbször nem valós, tényeken alapuló és jogos kritikával illetik őt, hanem gyalázzák szűnni nem akaróan. Aránytalanul és a legtöbbször igazságtalanul.
Aki mindenáron bele akar kötni Meghanbe, az bele fog tudni kötni. Pedig ez a sorozat nem nyújt sem többet, sem kevesebbet, mint amit ígért: kellemes kikapcsolódást, néhány hasznos tippet, és egy kis betekintést abba, ahogyan Meghan Kaliforniában él, és azt, hogy kikkel érintkezik. Ha az ember így nézi, akkor pozitív élményt hoz el belőle. Érdemes a sorozatra eszképizmusként tekinteni, hátradőlni, élvezni a látványt, a kitűnő tracklistet. Ha viszont valaki mindenáron kötözködni és divatos kifejezéssel élve „hate-watching”-olni akar, akkor ő is megkapja azt, amiért jött. Mindenki eldöntheti, melyiktől érzi jobban magát.
Így vagy úgy, a napokban bejelentették: a sorozat visszatér egy második évadra is!
