Ebben a posztban nem leszek kedves. Mivel még csak néhány részt néztem meg a The Crown harmadik évadából, amit a Netflix vasárnap tett elérhetővé, nem lenne igazságos az egészről ítéletet mondanom, de nem bírom ki, hogy meg ne osszam az első benyomásaimat. Amelyek sajnos nem túl kedvezőek. Feltett szándékom mihamarabb megnézni a többi epizódot is, és ha leülepedett az egész, még egy kritikát írni, de alapvetően inkább a brit királyi család életének a sorozat által lefedett részeiről szeretnék majd érdekes részleket megosztani.  

A korona első két évadát imádtam. Első pillanataitól kezdve megfogott, behúzott, gyönyörködtetett a színészek játéka, a történetek, az aláfestő zene, a kosztümök és színhelyek, és legfőképp a királyi család életének kevésbé ismert részleteinek tálalása. Szerettem a színészeket, mindegyiket tökéletesnek találtam az adott szerepre, nem tudtam eldönteni Claire Foyt kedvelem-e jobban a fiatal II. Erzsébet megformálójaként vagy Matt Smith árnyalt Fülöp hercegét. Egyszerűen harmonikus volt az egész. Alig vártam a folytatást, és amikor megtudtam, hogy a gárdából mindenkit lecserélnek, megdöbbentem, mint ahogy sok más rajongó is. Elkezdtem magam felkészíteni a csalódásra.    

Ami nem maradt el. Nagyon szeretném szeretni ezt az új évadot, de azt már sajnos most érzem, hogy soha nem fog vetekedni a szívemben az első kettővel. A legszembeszökőbb számomra az, hogy a még csak 38 éves Erzsébet királynőt a 45 éves Olivia Colman játssza, akiről egyébként én azt hittem, legalább 50, amíg pontosan utána nem néztem. A szememnek ez, bevallom, nem tetszik. Szerintem egy 45 és egy 38 éves nő között még jobban észrevehető a különbség, mint például egy 28 és 35 éves nő között, pedig ugyanannyi év van köztük. Nagyjából 20-tól 30-ig a színésznők el tudnak játszani tinit és érett nőt is, de egy 50 évesnek kinéző 45 éves nőre szerintem nem kéne egy késő 30-as nő szerepét osztani. De ha ezen túlteszem magam, a játéka akkor sem ragad el annyira, mint anno Claire Foy-é. Habár belekötni sem nagyon lehet, de valamiért mégsem nyűgöz le, pedig Anna királynő szerepében, amiért Colman Oscar-díjat kapott, nagyon szerettem. Az IMDb-n is sokan hasonló véleményt osztottak meg. 

Peter Morgan, a sorozat megalkotója azzal magyarázta a teljes szereplőgárda lecserélését a CBS Sunday Morningnak adott interjújában, hogy szerinte egy ideig lehet parókával és maszkmesterek segítségével leplezni valakinek a fiatalságát, de az élettapasztalatot ezekkel az eszközökkel nem lehet megjeleníteni. "Márpedig az meglátszik az arcon, azon, ahogy tartjuk magunkat." - mondta. Azt is hozzátette, szerinte a nézőknek elég lesz néhány perc ahhoz, hogy hozzászokjanak az új arcokhoz. Abban igaza lett, hogy akármennyire is kapálóztam, egy idő után már nem hiányzott annyira Claire Foy. De azért nem két perc, hanem körülbelül 30 kellett, hogy ezt észrevegyem magamon. 

A királynő 1964-ben

Colman egyébként azt nyilatkozta, hogy számára sokkal nehezebb megformálni II. Erzsébet karakterét, mint Anna királynőét volt A kedvencben, mert Erzsébetről mindenki tudja, hogy néz ki, hogyan beszél, gesztikulál, stb...Azt is hozzátette, hogy reméli, az emberek megértik: színészként egy létező karakter eljátszása ahhoz hasonlítható, ahogyan egy művész megalkot egy képet - a saját észlelését viszi bele, a saját interpretációját látjuk, nem az adott személyt. Szerintem ez az érv érthető és elfogadható, nem is azt várjuk a színészektől, hogy egy az egyben lemásolják az általuk játszott karakter minden rezdülését, de valahogy mégis azt vártam, kicsit szerethetőbb lesz számomra az új királynő. 

Sótlan Fülöp herceg

Fájdalommal vettem tudomásul, hogy a Tobias Menzies által játszott Fülöp herceg sem fogható Matt Smith Fülöp hercegéhez, aki olyan energiát vitt bele az egészbe, annyira összetett, szerethető, néha bosszantó volt, hogy az első perctől elhittem neki: az "igazi" Fülöp herceg - legalábbis az alapján, amit tudni róla -, épp ilyen lehet. Mindenesetre egyelőre megfigyelő álláspontra helyezkedem vele kapcsolatban, hátha előjönnek még a karakter színei. 

Az 53 éves Helena Bonham Carter játssza a 34 éves Margitot

A Margit hercegnőt megtestesítő Helena Bonham Carter jól adja a karaktert, de rájöttem, hogy benne is zavar valami: nem az, hogy külsőre szinte egyáltalán nem hasonlít az "igazi" Margit hercegnőre, hanem az, hogy nem tudom elfelejteni: ő Helena Bonham Carter.

Az első két évadban a királynő húgát Vanessa Kirby játszotta, aki sokkal kevésbé ismert színésznő, tehát neki könnyebb dolga volt ilyen szempontból, de szerintem zseniálisan hozta az egyébként rá sem különösebben hasonlító, élvhajhász, mégis kiégett, megkeseredett Margitot. Bonham Carter azt nyilatkozta, hogy először nem akarta elvállalni a szerepet, aztán megnézte a korábbi évadokat, és teljesen magával sodorta a sztori. 

Ennél a karakternél is előkerül a kor kérdése: lesújtónak tartom, hogy az 53 éves Bonham Carter játssza az 1964-ben (a harmadik évad első epizódja ekkor kezdődik) 34 éves Margitot. 19 év korkülönbség valóban semmilyen parókával és maszkkal nem leplezhető. Semmi logikát nem látok abban, hogy fiatal nem játszhat idősebbet, de egy 53 éves nő eljátszhat egy 34 éveset. Szóval itt bukik meg a sorozat írójának érvelése. Ha nagyon rosszindulatú akarnék lenni, akkor akár még azt is beleláthatnám ebbe, hogy a világ még mindig ott tart, hogy egy 30-on túli nőt már nem tekint fiatalnak, tehát akár egy 50+-osra is osztható a szerepe... De valószínűleg nem erről van szó, leglaábbis nagyon remélem.  

 Margit hercegnő 1965-ben

Valószínűleg egyébként azért cserélte le a régi gárdát Peter Morgan most, mert összesen hat évadot terveznek, és nyilván furcsa lett volna, ha az ötödik évadban jelentkezik új arcokkal, amikor már 70 évesek lesznek a szereplők. De jobban örültem volna neki, ha inkább kevésbé ismert arcokat keresnek, olyanokat, akiknek a karaktere valóban illik azokhoz, akiket eljátszanak, nem pedig sztárokat, akik még korban sem illenek azokhoz, akiket megtestesítenek. Az első két évadban nyilván könnyebb volt viszonylag ismeretlen tehetségeket alkalmazni, mert fiatalabb színészek játszották a főszerepeket, és csak az idősebb karaktereket osztották ismert arcokra, például Alex Jenningsre, aki már játszotta Lipót belga királyt a Viktória királynőről szóló tévésorozatban, Károly herceget A királynőben, A koronában pedig a bukott Windsor hercegét. De egy kicsit több energiabefektetéssel biztos lehetett volna olyanokat keresni, akik idősebb koruk ellenére sem ismertek széles körben, mégis jobban illenek a rájuk osztott szerepekhez.    

Mindezek alapján talán nem meglepő, hogy szinte megkönnyebbüléssel fogadtam, amikor az első részben feltűnt a "régi" Winston Churchill, John Lithgow, és azt is, amikor a második rész elején feltűnt néhány régi szereplő: a Tommy Lascelles-t megtestesítő Pip Torrens és a korábbi részekből ismert gyerekszínészek, akik a fiatal Lilibetet és Margitot játsszák.

De meggyőzhető vagyok, sőt, nagyon szeretném, ha egy kicsit jobban be tudnék lelkesedni a sorozat további részeinek nézése közben. Alig várom, hogy lássam Károly herceget, akinek a beiktatása Wales hercegévé a harmadik évadban várható, nem beszélve Dianáról, akivel sajnos csak a negyedik évadban találkozhatunk majd, ami 2020-ig nem kerül fel a Netflixre. 

Nagyon kíváncsi lennék a véleményetekre az új évadról, kommenteljetek bátran!