Royal sztorik & királyi krónikák

Egy színesbőrű brit arisztokrata, akinek történelmi szerepe volt a rabszolgaság eltörlésében

2020. június 07. - nofret

Nem először borul lángba Amerika amiatt, hogy nem megfelelő rendőri intézkedés közben, vagy annak következtében életét vesztette egy színesbőrű ember. Ennek a posztnak nem célja, hogy az évszázadok alatt kialakult és rendkívül összetett társadalmi jelenség hátterét boncolgassa, de azzal, hogy bemutat egy, a történelemből ismert színesbőrű hölgyet, aki bekerült a brit arisztokrácia legmagasabb köreibe, egyértelműen az is célja, hogy kifejezze kiállását a rasszizmus ellen. 

Már régóta szerettem volna bejegyzést készíteni színesbőrű felmenőkkel rendelkező arisztokratákról, de úgy vélem, az Egyesült Államokban zajló események most adtak ennek aktualitást. Több posztom is lesz a témában, ezek közül az első Dido Elizabeth Belle-ről fog szólni, akinek rendkívüli történetét a szélesebb közönség talán soha nem ismerte volna meg, ha nem készül életéről egy szép film, a 2013-as „Belle”. A kosztümös drámából kiderül, hogy a 18. században élt félvér Dido - a társadalmi stigma ellenére, ami akkoriban a színesbőrű embereket és a törvénytelen gyerekeket övezte - nemes hölgynek kijáró körülmények között nőtt fel, habár nemesi címe helyzetéből fakadóan nem volt.

dido_elizabeth_belle.jpg

Dido Elizabeth Belle másodunokatestvérével, Lady Elizabeth Murray-vel 

Dido Elizabeth Belle úgy került a brit arisztokrácia legmagasabb köreibe, hogy édesapja, Sir John Lindsay (akinek családja a skót Lindsay-klánba tartozott), magas rangot töltött be a brit tengerészetnél, és egyik küldetésén beleszeretett egy fekete rabszolganőbe, Maria Belle-be. A pár az úgynevezett brit Nyugat-Indiákon, a Karib-térségben találkozott. Románcukból itt született Dido 1761-ben, természetesen rabszolgaként. Miután a kislány édesanyja meghalt, édesapja négy éves korában magával vitte őt Angliába, és nagybátyja, William Murray, Mansfield első grófjának gondjaira bízta, mivel őt újabb küldetés várta távoli tengereken.

Voir cette publication sur Instagram

Une publication partagée par ADOW TVCafé (@adowtvcafe) le

Akkor még senki nem gondolta volna, hogy a kislánynak szerepe lesz a brit rabszolgakereskedelem eltörlésében. Londonban akkoriban már legalább tízezer színesbőrű ember élt, és történészek szerint talán még ennél is több félvér, akik között kétségtelenül számos szerelemgyerek, vagy akár nemi erőszak következményeképpen született férfi és nő volt. Tehát önmagában egy színesbőrű ember látványa az akkori Londonban már nem okozott sokkot. Az azonban egyedülállónak számított, hogy egy arisztokrata család befogadjon, és saját lányaként neveljen fel egy bármilyen származású törvénytelen gyereket, nem beszélve egy félvér kislányról. Az akkoriban az angol „Lord Chief Justice” vagyis a Legfelsőbb Bíró tisztségét betöltő Mansfield gróf - akinek házassága gyermektelen volt - háztartásában már nevelkedett egy kislány, egy elhunyt családtag lánya, Lady Elizabeth Murray. A két másodunokatestvér egyidős volt, és nővérekként nőttek fel a ma Londonhoz tartozó Kenwood House-ban.

Voir cette publication sur Instagram

Une publication partagée par Andrew Theocharous (@andrewtheo94) le

Didóra azonban némileg eltérő szabályok vonatkoztak, mint Lady Elizabethre: amikor más nem volt jelen, családtagként kezelték, de ha vendégeket fogadtak vacsorára, vissza kellett vonulnia. Az étkezés után azonban csatlakozhatott a hölgyekhez. A házban megforduló vendégek elmondása szerint mindenkit meghökkentett a fekete bőrű, göndör hajú hölgy jelenléte, akinek műveltségéről elismerően nyilatkoztak. Dido státusza azonban nem csak származása miatt volt problémás. Sötét bőrénél valószínűleg többet nyomott latban törvénytelen volta, hiszen akkoriban a „bastard”-nak nevezett zabigyerekeket társadalmi megvetés övezte.

Voir cette publication sur Instagram

Une publication partagée par Kitty � (@kitty_bennet) le

A vendégekkel ugyan korlátozták érintkezését, ezt leszámítva azonban hasonló előjogokat élvezett, mint bármelyik más arisztokrata hölgy. Életéről hasznos adalékokkal szolgál egy bizonyos Thomas Hutchinson, Lord Mansfield barátja. Hutchinson Amerikában Massachusetts kormányzója volt korábban, de mivel a függetlenségi háborúban az angol király pártját fogta, át kellett tennie székhelyét Londonba. Személyes naplójában beszámol Dido-ról, és arról, hogy a lánynak drága orvosi ellátást biztosítottak, hálószobája luxussal volt berendezve, ebből pedig azt a következtetést vonta le, hogy másodunokatestvérével, Lady Elizabeth-tel egyenrangúként kezelték. Először így ír Dido-ról:

"Egy fekete bejött vacsora után, és a hölgyek közé ült. Kávé után a társasággal sétált a kertben, a fiatal hölgyek egyikével karöltve."

Más források arról írnak, hogy Dido pompás ruhákban járt, személyzet gondoskodott róla, zongorázott, hímzett, tanulhatott, sőt, amikor nevelőapja felismerte, hogy a lány különösen éles eszű, maga mellé vette, hogy segítsen neki jogi munkájában írnokként. Ez akkoriban teljesen szokatlan elfoglaltság volt egy arisztokrata hölgynek, hiszen az ilyen munkát szinte kizárólag férfi titkárok intézték. Ráadásul Dido önálló egzisztenciával is rendelkezett: miután édesapja elhunyt a lány 26 éves korában, nagyobb örökséget hagyott rá. Ezt később Lord Mansfield is kiegészítette évi apanázzsal, és végrendeletében biztosította a lány szabadságát is. 

Arról is ír Hutchinson, hogy a lány írnokként szolgált nevelőapja mellett: "Belle-t percenként hívta az úr mindenféle dolgok miatt, aki a legnagyobb figyelemmel követte mindazt, amit a gróf mondott neki." Belle-ről édesapja, Sir John Lindsay gyászjelentésében is megemlékeznek: ebben azt írják, hogy Lindsay „törvényes örökösök nélkül halt meg”, de „maga mögött hagyott egy természetes gyermeket, egy mulatt lányt, aki Mansfield gróf otthonában nevelkedett csaknem gyermekkorától, és akinek szerethető felépítése és eredményei a legnagyobb tiszteletet váltották ki Őlordsága minden rokonából és látogatójából.”

Voir cette publication sur Instagram

Une publication partagée par Kitty � (@kitty_bennet) le

Dido egy ideig a kenwoodi tej-és szárnyasgazdaságot igazgatta. Ez jellemző volt olyan hölgyek esetében, akik pártában maradtak, de az nem, hogy jogi ügyekben segítettek. Végül Lady Elizabethez hasonlóan ő sem maradt hajadon: nevelőapja halálát követően, 1793-ban Dido megházasodott. John Davinier-hez, egy francia férfihoz ment hozzá, aki a Belle című film szerint jogász volt, valójában azonban intéző. Legalább három fiuk született. 

Dido Elizabeth Belle 43 évesen hunyt el. Férje újraházasodott, és két újabb gyermeket nevelt fel második feleségével. Dido és az ő utolsó leszármazottja, Harold Davinier 1975-ben halt meg Dél-Afrikában gyermektelenül.

Inspiráló festmény

A Dido életéről szóló 2013-as film rendezője, Amma Asante Bafta-díjas rendező egy 1779-ben készített festmény miatt kezdett kutatómunkába. Miközben a David Martin által festett portrét tanulmányozta, kibontakozott előtte a két "testvér", Elizabeth és Dido története. Maga a kép különlegesnek számított akkoriban, és jól érzékelteti, milyen megbecsült szerepet töltött be Dido a Murray-család életében. A művész ugyanis nem unokatestvére, Elizabeth alávetettjeként, hanem egyenrangú társaként ábrázolta Dido-t.

dido_elizabeth_belle.jpg

Esther Chadwick, a Yale Egyetem művészettörténész professzora a festményről azt mondta a Telegraph című brit lapnak: „Figyelemreméltó, hogy Didót ugyanolyan magasnak ábrázolja a festő, mint Elizabeth Murray-t. De ami a legszokatlanabb, az, ahogyan Dido kitekint a képből.” Ez abban a korban, amikor a feketéket legfeljebb a fehérek kiegészítőjeként, társadalmi státuszuk megerősítéseképpen ábrázolták, többnyire szolgaként, valóban szokatlannak számított. A festmény egy ideig a Kenwood House-ban függött, néhány éve azonban Lord Mansfield ősi otthonában, Skóciában, a Scone Palace-ben látható.

A Zong-ügy és a rabszolgakereskedelem eltörlése

Lord Mansfield többször is ítélkezett olyan ügyben, ami a rabszolgák helyzetét érintette. Önmagában ez a része is nagyon érdekes a történetnek, de nem szeretném, hogy végtelen hosszúságúra nyúljon ez a poszt, emiatt csak érintőleg beszélek róla, és ha valakit érdekel, akkor erre a linkre kattithat a részletekért! 

lord_mansfield.jpgMansfield első grófja John Singleton Copley festményén

Mansfield gróf 1772-ben egy rabszolga javára ítélkezett, akit nem engedett Angliából visszaküldetni a Nyugat-Indiákra, és ott újra eladni, mondván, hogy a rabszolgaságot, mint intézményt nem lehet semmiféle okkal védeni, sem morális, sem politikai szempontból. Mansfield úgy ítélte meg, hogy a rabszolgaságnak brit fölön nincsenek törvényi alapjai, és nem támogatja azt a közjog. Az abolicionisták mozgalmának az ítélet nagy lendületet adott, mert azt úgy vették, mint ami megállapította a rabszolgaság törvényen kívüliségét brit földön. Lord Mansfield kortársai úgy vélték, hogy nevelt lánya, Dido befolyása jelentősen hozzájárult a bírói ítélethez. 

zong.jpg

J.M.W. Turner: Rabszolgatartók a tengerbe dobják a haldoklókat és a halottakat egy rabszolgákat szállító hajóról

Az úgynevezett Zong-ügyben született ítélete is hatalmas lépést jelentett a brit rabszolgakereskedelem felszámolásához vezető úton. A Zong rabszolgákat szállító hajó volt, amely 1781-ben Jamaikába tartott. Tulajdonosainak később bíróságon tett állítása szerint navigációs hibák miatt nem maradt elég ivóvizük, ezért Jamaikához közeledve a legénység 133 rabszolgát a tengerbe dobott. A tömegmészárlást azért követték el, hogy ezzel megmentsék a hajó további 300 utasát, és hogy az „elvesztett rakományért” felvehessék a biztosítási díjat.

A Gregson rabszolgakereskedő társaság - amely az akkori szokásoknak megfelelően rakományként biztosította a hajó fedélzetén utazó rabszolgákat - kérvényt nyújtott be biztosítójához, hogy fedezze a kárt. A biztosítótársaság azonban visszautasította ezt, és hosszas pereskedés után Lord Mansfield elé került az ügy. Ő végül úgy ítélkezett, hogy a tulajdonosok nem jogosultak a biztosítási díjra, mert nem látta bizonyítottnak, hogy a rabszolgáknak valóban vízhiány miatt kellett meghalniuk - valószínűleg biztosítási csalás áldozatai lettek. 

"Nem törvényes életeket feláldozni, hogy megkönnyítsék a biztosítási díjak kifizetését - legyen szó akár lovak, akár emberek, rabszolgák életéről. Ez sem nem törvényes, és nem is helyes. (...) Az a véleményem, hogy a rabszolgaság olyan utálatos helyzet, amit semmi nem támaszt alá"  - a Belle című filmben Mansfield gróf ezekkel a szavakkal zárja az ítélethirdetést. Ha nem is éppen ez hangzott el tőle aznap a bíróságon, egy biztos: az ítélet ebben a szellemben született. 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://everythingaboutthehouseofwindsor.blog.hu/api/trackback/id/tr3015751560

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Örömhernyó 2020.06.07. 14:02:59

Az íreket azért továbbra se tekintették embernek, ahogy az indiaiakat se. A jogi formalitások terén eltörölték a rabszolgaságot, de összességében ügyesen megtalálták a módját, hogy a fél világot leigázzák. A rabszolgáról gondoskodott az ura, fedelet kapott a feje fölé és élelmet. A bérmunkás meg biztosítja ezt magának, ha nem akar meghalni.

cicmen 2020.06.07. 15:18:55

Nem tudom mi tartott vissza ennek a megírásától, mert érdekes, viszont hogy mostani eseményekkel magyarázod az apropót, az meglepő!
Ugye nem gondolod, hogy ez a mostani purparlé, amit megint a jól ismert "ismeretlen" körök lovagolnak meg és hoznak ki belőle minél többet, az a rasszizmusról szól?

Alick 2020.06.07. 18:08:41

@Örömhernyó: "A rabszolgáról gondoskodott az ura, fedelet kapott a feje fölé és élelmet. A bérmunkás meg biztosítja ezt magának, ha nem akar meghalni."

A rabszolgafelszabadítás klasszikus problémája:
- a tulajdonos kártalanítást szeretne,
- a rabszolga pedig szabadként nem biztos hogy el tudja magát tartani.

Az (intézményes) rabszolgafelszabadítóknak ezt meg kell oldaniuk, különben csak félmunkát végeztek.

nofret 2020.06.07. 18:10:24

@Örömhernyó: Ezzel azt szeretnéd mondani, hogy jó dolguk volt a rabszolgáknak? Vagy hogy másokhoz képest milyen jó dolguk volt?

nofret 2020.06.07. 18:14:38

@cicmen: Csak az időhiány tartott vissza tőle :) Windsorék elég sok munkát adnak még a szokásos munkám mellé. Jelenleg van erről egy társadalmi párbeszéd, és azt gondolom, fontos kifejezni, mi az, ami mellett kiállunk. Tele van az üzenőfalam, az insta-feedem és a twitterem ilyen üzenetekkel, a legtöbb királyi tudósító is megszólalt az ügyben, míg magyar oldalról viszonylag kevés hasonló kiállást láttam. Nekem fontos ez a téma, és úgy véltem, jó alkalom talán egy ilyen poszttal is ráirányítani a figyelmet.

IamTwo 2020.06.07. 21:51:57

@nofret: szerintem csak azt, hogy hirtelen sokak alól kihúzták a szőnyeget.

nofret 2020.06.07. 21:55:38

@IamTwo: Nem hiszem, hogy ennek ne örültek volna sokan. Biztos éltek olyan rabszolgák is, akiket egész véletlenül jó sorban tartottak (bár ha nem vagy szabad, akkor voltaképpen az is börtön), de a többséget eddigi ismereteim alapján nem kényeztették el.

bandiras2 2020.06.07. 21:56:25

@Örömhernyó:
Rabszolga mentalitás felsőfokon. Inkább él lehajtott fejjel, korbács alatt, minthogy önmagáról kelljen gondoskodnia, önmagáért gondolkodnia, felelősséget vállalni, döntéseket hozni, annak minden egyes következményével együtt. Mert amíg a gazda dirigál, gondolkodik és dönt, addig mindig lesz moslék a vályúban.
Egyesek legalább vágynak innen kifelé, de te még dicsőíted is a gazdát, és az intézményét.
És az ilyen sunyi kis férgek azok, akik feldobják azokat akik szökni próbálnak a szabadságba, ahol mindenkinek joga van éhen halni, megfagyni, vagy felépíteni önmagát önnön legjobb képessége szerint.
Javaslok egy könyvet, bár 1000 oldalas terjedelmével meghaladja figyelmedet, felfogóképességedet, üzenetével pedig értelmedet:
Ayn Rand: Veszett világ / Atlas shrugged.
Kedvenc zsidó íróm Saul Alinsky mellett. Mindegyiket kötelezővé kellene tenni középiskolában. Ne lehessen érettségit kapni ennek a kettőnek az életműve ismerete nélkül.

De hogy a te térfeled szellemi nagyságaitól is idézzek:

" The whole proletariat must be armed at once with muskets, rifles, cannon and ammunition Under no pretext should arms and ammunition be surrendered; any attempt to disarm the workers must be frustrated, by force if necessary.”

A proletariátusnak fel kell fegyverkeznie muskétákkal, puskákkal, ágyúkkal, és lőszerrel. Semmi szín alatt nem szabad fegyvereket és lőszereket beszolgáltatni; bármely kísérletet a munkásság lefegyverzésére akár erőszakkal is meg kell akadályozni.
Karl Marx. (fordította: bandiras2)
Forrás: Address of the Central Committee to the Communist League, 1850
Valamiért ezt sohase fordították magyarra, vagy csak én nem találtam meg...

És a társai az óceán túlpartján hasonlóan gondolkodtak:
‘Mivel egy jól szervezett milícia szükséges a szabad állam biztonsága szempontjából, nem lehet a népnek a fegyverek birtoklásához és viseléséhez való jogát csorbítani.’
Amerikai alkotmány, második kiegészítés.

A szabad ember a fegyverről ismerszik meg. A rabszolgának mindig is tilos lesz.

Fredddy 2020.06.07. 23:55:29

Az igazi Dido egy afrikai királynő volt, ha nem is néger: az ókori Főníciából hajózott Afrikába (Tunéziába) és ő alapította meg Karthágót.
Az egyébként általános sztori volt, hogy az emberek gyereket csináltak a szemrevalóbb rabszolgalányaiknak, az utódot pedig felszabadították, és, ha nem is nyíltan, de gondoskodtak róla. Az antebellum időszakának amerikai Délje már tele volt ilyen szabad félvérekkel. Csak persze az óceán túloldalán nem büszkélkedtek velük az apák.

nofret 2020.06.08. 00:05:52

@Fredddy: Igazi hősnő volt a mitológiai Dido :)
Ebben a 18. századi sztoriban az a fantasztikus, hogy mindenki vállalta a kislányt.

Teljesen más időszak és kontinens, de arról, amit írsz, most eszembe jutott az ausztrál őslakosok szenvedése és az "ellopott generációk".

Commandante Jayasuriya 2020.06.08. 13:20:47

Na persze! Egy fecske nem csinál nyarat, azok a 10 milliók akiket s gyarmatokon rabszolgaként, állati sorban tartottak a britek, miközben kirabolták a fél világot, nem sokat éreztek ebből a gondolkodásmódból. Ha a leányka nem egy arisztokrata zabigyereke, aki véletlenül jó érzésű volt, akkor pont úgy rabszolgaként végzi, mint azok a gyerekek, akiket a gyarmatosítók kéjvágyát parancsra kielégítő rabszolganők szültek.

cm121 2020.06.08. 13:20:55

Ugyancsak skót katona és karibi fekete anyuka - de nem ennyire - vagyonos családjába született szintén korszakalkotó gyermeke Mary Seacole: www.youtube.com/watch?v=xT9BTuBtCJs

Secnir 2020.06.08. 13:21:08

@nofret:
szia
jó, poszt, csak.
"Dido és az ő utolsó leszármazottja, Harold Davinier 1975-ben halt meg Dél-Afrikában gyermektelenül."
egy mondattal korábban Dido 43 éves korában halt meg ezernyolcszázvalahányban..

Haloperidol 2020.06.08. 13:21:15

@nofret:
Érdekes számomra ez a mondat a válszodban: "magyar oldalról viszonylag kevés hasonló kiállást láttam."

Vajon a magyaroknak mi közük van az USA-ban rabszolgák leszármazottaiként ott maradt négerek állítólagos intézményes elnyomásához?

Érdekes, hogy pl. ebben az ügyben egy 1000 fős tüntetést össze tudunk hozni, de más olyan hazai ügyekben, ami sokkal inkább érinti a magyar lakosságot, nincsen semmi aktivitás.

nofret 2020.06.08. 13:24:19

@Secnir: Szia! Az "ő" a férjére vonatkozik. Szerintem érthető. Nem a pasi második feleségére gondoltam :)

nofret 2020.06.08. 13:25:06

@cm121: Szia! Köszi az infót, meg fogom nézni :)

nofret 2020.06.08. 13:28:09

@Haloperidol: Egyetértek veled abban, hogy magyar ügyekben is több kiállásra lenne szükség. De azt gondolom, a kettő nem zárja ki egymást. Az emberi jogok egyetemesek, tehát ha a világ egy más régiójában lábbal tiporják azokat, akkor nekünk, mint az emberiség részeinek, szintén felelősségünk van abban, hogy szolidaritást mutassunk. Ezenkívül itthon is bőven jelen van a rasszizmus, és lehet, sőt, kell is ellene harcolni - legalábbis szerintem.

Dauda András 2020.06.08. 15:15:37

Nekem a "történelmi szerep" Mátyásé, Kossuthé vagy Napoleoné.
Ezeket a jelzőket csak a szokásos balos írkászok sajátítják ki!

nofret 2020.06.08. 15:16:40

@Dauda András: Az irkász rövid i, kedves András.

bandiras2 2020.06.08. 15:39:38

@nofret:
Mint pl az ötvenes években "spontán" tüntetésre összerántani a munkásnépet a gaz elnyomó imperialista kapitalizmus ellen. Aki nem csatlakozik, az rendszerellenes.
Most pedig aki nem térdel, az nácirasszistafasiszta. Egen.
Továbbiak a témában egy orbán elől Kanadába menekült blogger előadásában:
www.bitchute.com/video/zr8UfrA0EPeb/

rozsomák 2020.06.08. 20:15:16

(Ez talán kicsit kilóg ebből a posztból..)

Azért mielőtt bárki is azt hinné, hogy a rabszolgaság az, amikor a fehérek rabszolgasorsba vetik a feketéket, az kicsit túl naiv...
A rabszolgatartás az kvázi rasszfüggetlen "intézmény" volt mindig is..
Nemhogy az egyiptomiaknál, asszíroknál, görögöknél, rómaiaknál, hanem sokkal később is...

Pl. a feketéket a saját törzsfőjük/királyuk adta el el a spanyoloknak, portugáloknak, aztán az angoloknak is - mert már otthon is rabszolgák voltak ! - ahol fekete/fekete volt a viszonylat..- ld. Gorée - ami világörökségi helyszín ma..)
Tehát azt vették a fehérek, amit - rabszolgákat. mert az - a "rabszolga" - egy bevett intézmény volt.

Másrészt meg pl., aki ismeri a magyar történelmet, az tudja jól - ha nem tudja, el lehet menni Ópusztaszerre megnézni - hogy nálunk meg fehéreket tartottak rabszolgasorsban elődeink...

A rabszolgaság egy olyan "intézmény" - értsd ezalatt : "jogi kategória" - volt még a középkorban is - és még utána is, ami egyáltalán nem rasszista volt, hanem attól teljesen független !!!

rozsomák 2020.06.08. 20:15:28

@nofret:
Érdekes módon már a XVIII. századi francia politikai irodalomban - a Nagy Francia Forradalom előtt ! - is felmerült a kérdés, hogy az eredeti értelemben vett rabszolgalét vagy a bérmunkáslét - "bérrabszolgalét " - a jobb helyzet?
Pl. Linguet ezügyben szembement Condorcet-vel, aki a szabadság egyik legékesebb szószólója volt. és a következőképp érvelt :

"SZABAD ! Kiáltjátok..De éppen ez a szerencsétlenségének az oka.. Senkinek se tartozik felelősséggel - de senki sem felelős érte.. Nincs ura - mondjátok -de ez csak játék a szavakkal. Van ura, s a legszörnyűbb valamennyi közt : a szükség !"
(A rabszolgát vasárnap is etette az ura, a bérrabszolgát nem.
Persze ez akkor Franciaországban, amikor gyakorlatilag a rossz termés, az éhínség hívta elő a forradalmat, kicsit más volt..)

nofret 2020.06.08. 21:01:33

@rozsomák: Sőt, még ma is tartanak rabszolgasorban embereket. Itthon is, máshol is. Afrikai törzseknél például teljesen "normális", hogy rabszolgasorba hajtják a leigázott riválisokat. Ez a poszt viszont nem a rabszolgaság történetéről szól, hanem erről az adott sztoriról.

Ami a második kommentedet illeti: az, hogy az orosz jobbágyoknak vagy egy átlag európai béresnek is szörnyű sora volt, nem azt jelenti, hogy egy fekete rabszolgának nem. Szerintem senki nem lett volna szívesen a helyükben. Nem is értem, miért kell a két dolgot összehasonlítani.

Ami pedig a francia forradalmat illeti: az éhínség már "csak" a szikra volt, ami kirobbantotta. A kiváltó okok sokrétűek, a királyság intézményének elfáradása, Marie-Antoinette viselt dolgai és az ellen folyó propaganda, XVI. Lajos tehetetlensége és az orléans-i herceg uszítása is ezek közé tartoznak.

Fredddy 2020.06.08. 21:33:29

@rozsomák: az Oszmán Birodalom évszázadokig rabolgatta el a magyarokat rabszolgának. És akkor a málenkij robotról és egyéb XX. századi kényszermunkákról nem is beszéltünk.

Az amerikai rabszolgák helyzetéről azonban egy dolgot azért látnunk kell: a XIX. század legelején, miután az angolok betiltották a rabszolgakereskedelmet, már nem tudtak újabbakat behozni (esetleg néhány csempész), emiatt nagyon felment az áruk, mert csak a természetes szaporulatból gazdálkodtak, és ebből is lejöttek a jobbfej emberek által ilyen-oylan módon, jellemzően végrendeletben felszabadított rabszolgák. A legtöbb embernek egyszerűen esélye sem volt egy rabszolgát se venni, akinek volt, az is megbecsülte- vagyontárgy volt, viszont értékes vagyontárgy, nem verték őket agyon, nem éheztették őket, vagy ilyesmi.
Viszont.
A rabszolgának mindig készen kellett állnia arra, hogy a családját elveszti. A gazda vagyonának nagy része a rabszolgában állt, ezért még a legjobb gazda is túladott néha például a rabszolgagyerekeken, vagy a nőkön- azok olcsóbbak voltak, a munkaképes férfi volt a legdrágább. A korban ez azt jelentette, hogy soha többet nem is láthatták az illetőt- a néger folklór tele van ilyen Mississipin örökre elhajózó családtagos nótákkal, nem véletlen. Ennek egyenes következménye volt, hogy a rabszolgáknak nem is lehetett normális családjuk- a legtöbbször nem is engedték őket összeházasodni, csak élettársi viszonyban éltek. Emellett a vallási életüket is korlátozták: egyházi esküvőt nem engedtek kötni nekik a gazdáik, gondolva a későbbi esetleges családtageladásra. És az egyház akkoriban szorosan összefonódott az oktatással, ami külön is tilalmas volt: a protestáns egyházak tanítása szerint az Istennel közvetlenül kell kapcsolatban lenni, ezért a papok a térítést azzal kezdték, hogy Bibliát adtak az embereknek, és megtanították őket olvasni. Az olvasni tudó néger viszont veszélyes, mert ha a napi textust elolvasta, akkor esetleg az északról becsempészett abolicionista röplapokra is sort kerít- nem engedték hát a papokat a rabszolgák közelébe, pláne a fekete papokat. (Sokszor emiatt párban jártak a papok, a fehér pap szolgának álcázta a néger kollégáját, aki így tartott stikában a rabszolgáknak istentiszteletet).
Úgyhogy egyfelől a rabszolgák etetése, elhelyezése vagy munkakörülményei hiába voltak meglepően jók akár a kortárs vadnyugati telepesek életével összehasonlítva is, több más területen is komolyan korlátozták az életüket: vallásban, oktatásban, és a családi életben is.

nofret 2020.06.08. 21:39:54

@Fredddy: Köszönöm az értékes hozzászólásodat :) Tudom, hogy nem nekem szól, de annyit hozzáfűznék - és ezt az előbbi kommentemből kifelejtettem- , hogy engem éppen az rázott meg a legjobban az amerikai rabszolgákkal kapcsolatban, amiről írsz, a családok szétszakítása. Ha agyonütnek sem tudom most felidézni, hol olvastam róla, hogy egy rabszolgának csak úgy eladták a tizenéves lányát, majd a feleségét is, akiket soha többet nem látott, és ez teljesen normális volt így. Egyszerűen nem tudom eldönteni, hogy az ide kommentelők nagy részének még a legalapvetőbb ismeretei sincsenek meg az egészről, vagy szándékosan beszélnek mellé :(

IamTwo 2020.06.09. 13:40:30

@nofret: Én sem tudtam egy ideig értelmezni ezt a mondatot. Aztán ráhagytam :)

Persze biztos sokan örültek a szabadságnak, persze. De ott és abban a pillanatban ezt sokkal többen érték meg csapásként, szerintem.
Kíváncsi lennék, ha az itteni fotelhuszárokat családostul kitennék az utcára mindenféle vagyon, megtakarítás, szerszám, stb. nélkül és az egyetlen értékük az az eddigi munkatapasztalatuk lenne, amiből éppen most borítottak a munkaerőpiacra párszázezer főt, nos akkor mihez kezdenének.

nofret 2020.06.09. 15:40:39

@IamTwo: Bizony, könnyű a biztonságból beszélni. Engem a fotelhuszárok még a mostaninál is jobban akkor akasztottak ki, amikor a menekültválság csúcsán nulla empátiát mutattak olyan emberek iránt, akik az életüket egy hátizsákba gyűjtve érkeztek a küszöbünkre. (Ezért is mit fogok kapni...)

Fredddy 2020.06.10. 21:41:59

@IamTwo: nem hiszem, hogy kétségbeestek, mert a megtorpanás legfeljebb nagyon rövid időre szólt. A gyapot továbbra sem szedte le saját magát, a keleti part óriási iparvárosai pedig éppen ebben az időben kezdtek felpörögni, hogy fél évszázad alatt nagyhatalommá tegyék az USA-t. Ha volt a négereknek igazi tragédiájuk, akkor az éppen ennek a keleti parti iparnak az összeomlása volt száz évvel később, az 1970-es években: a négerek tömegei éppen akkor vesztették el a munkájukat, amikor a szegregáció eltörlése megnyitotta előttük a továbblépés lehetőségét. Az eredményt mindenki megnézheti Detroitban. (Persze nem csak a feketéket rúgták ki ekkor, a fehér munkások alól ugyanúgy kicsúszott a talaj. Ők azok, akiket aztán végképp minden politikus elhanyagol- kivéve Donald Trumpot, aki a külföldre telepített gyárak visszahozatalát tűzte a zászlajára. Az eredmény ebben az esetben is jól ismert.)
Amelyik rabszolga pedig végképp úgy érezte, hogy nem boldogul, az visszaköltözhetett Afrikába, közelebbről a direkt felszabadított amerikai rabszolgák által/számára létrehozott Libériába. Itt kifejezetten az ,,amerikások" alkották a társadalom felső rétegét- és a rúd bojtosabbik felére átállva már bizony egészen mást gondoltak a társadalmi egyenlőtlenségek kérdéséről, mint rabszolgakorukban.

Örömhernyó 2020.06.10. 21:42:08

@Alick: A rabszolgatartást nem azért élesztették fel a kora újkorban Amerikában, mert gonoszok voltak a fehérek, és nem azért törölték el, mert belátták, hogy erkölcstelen lenne.
Gazdasági szükségszerűség volt mindkettő mögött. Eleve a rabszolgaként megvett feketék Afrikában sem voltak szabadok, a helyi fekete hadurak tartották őket rabszolgaként és adták el őket a zsidó és arab kereskedőknek, akik aztán továbbadták őket a fehéreknek. Sábbátkor (szombaton) nem is lehetett rabszolgát árverezni, mert a kereskedők 99%-ának ez vallási ünnep volt...

@nofret: A rabszolgák sora változott a történelem folyamán. Az ókori Rómában egy görög rabszolga megbecsült házitanító lehetett. A keletre (Oszmán Birodalomba, Arábiába, Perzsiába) vitt rabszolgák sorsa volt a legborzasztóbb. A férfiakat kiherélték, szinte kivétel nélkül. Ezért, bár sok tízmillió rabszolgát vittek az iszlám területekre Afrikából, ma nincsenek olyan fekete közösségek a Közel-Keleten, mint a Karib-térségben vagy Amerikában, Brazíliában. Ugyanis a nyugati urak érdekeltek voltak abban, hogy a drága rabszolga szaporodjon. Keleten meg, mivel nem volt drága tengeri szállítás, olcsóbb volt a fekete rabszolga, nem volt akkora érték az élete.

Az orosz jobbágynak, indiai parasztnak nem volt jobb sora, mint az amerikai rabszolgának. Sőt, a végén még az utóbbiak utódai a leggazdagabb országban élhetnek. Az arabok, perzsák, törökök eleve megakadályozták, hogy esetleg utódai legyenek a rabszolga férfiaknak (kasztrálás).

Angliában azért törölték el a rabszolgaságot, mert a bekerítések megfosztották a földjüktől a parasztokat, akiket így fillérekért lehetett a manufaktúrákban alkalmazni. Olcsóbbak lettek a bérmunkások, mint a rabszolgák és az ipari forradalom technikai fejlődést hozott, megjelentek a gőzgépek, aratógép, cséplőgép, gépesített szövőszék stb. Ezekhez pár tucat bérmunkás elég volt, de egy szavannáról behúzott rabszolgát nem tudtak volna erre betanítani.
Amerikában azért volt rabszolgaság, mert az ipari forradalom előtt egyszerűen nem tudták volna máshogy megművelni a végtelen földeket. Nem volt elég ember. Se fehér, se fekete. Nem véletlen, hogy Anglia söpredékét hajózták ki a gyarmatokra, csak legyen ott valami népességgyarapodás.
Az íreket is összefogdosták és állatként használták őket. Az írek mai fogalmaink szerint fehérek. Az angolok nem tekintették őket civilizált embernek. Sőt, az ír szolga értéke messze kisebb volt, mint a fekete rabszolgáé, ezért nem is kímélték őket. Halálra dolgoztatták az íreket.
Barbadoson a mai napig vannak az oda behurcolt ír szolgáknak leszárazottai és ők ott a társadalom alja a mai napig, a feketék felettük állnak.
Ja, az amerikai feketék jellegzetes akcentusa se a semmiből jött. A velük összezárt ír és egyéb alacsony származású szolga vagy munkás akcentusát vették át. Ezért olyan az amerikai Dél angolja, amilyen.
Amerikában az őslakosok is tartottak rabszolgákat, már a fehérek érkezése előtt is, leigázták egymást, ahol csak tudták. Később fehér rabokat is ejtettek, a férfiakat megölték, a gyerekeket megerőszakolták és megölték, a nőket befogták rabszolgának. A határvidéken sok nő esett indián fogságba. Egyszerűen a fehérekkel is ugyanazt csinálták az indiánok, mint egymással, leigázták őket, amíg és ahol tudták.

Fredddy 2020.06.11. 12:38:33

@Örömhernyó: ,,Az ókori Rómában egy görög rabszolga megbecsült házitanító lehetett."
A rabszolgák nagy részének Rómában is elég szopás volt az élete, ők a nagybirtokokra és a bányákba kerülve igen hamar meghaltak a mostoha körülmények miatt. A városi rabszolgáknak volt viszonylag jó életük. Ők étel és ruha helyett szabályos fizetést kaptak, amiből összespórolhatták a felszabadításuk árát. A művelt görögök direkt adták el magukat rabszolgának, hogy a csóró, és polgárháborúk által pusztított hazájukból Rómába kerüljenek. A művelt rabszolgát a kereskedők is megbecsülték, mert direkt házitanítónak árulva őket a többiekénél jóval magasabb árat kaptak értük. Egy házhoz elkerülve aztán a fizetésükből pár év alatt felszabadították magukat- és házitanítóskodtak vígan tovább, hiszen a felszabadított rabszolga automatikusan ura cliense lett (a nevét is felvette), így volt, aki gondoskodott róla, és, ha bevált, akkor szívesen alkalmazta tovább, immár szabad alkalmazottként.

apro_marosan_petergabor 2020.06.11. 21:49:01

Annyira történelmi szerepe volt, hogy még a hozzászólásomat is ki-tör-ölte.

nofret 2020.06.11. 22:37:26

@apro_marosan_petergabor: Nem töröltem ki, csak nem engedtem ki az oldalra, mert többször is használod benne a "néger" szót, ami a 21. században már nem illő. Tudom, hogy itthon ez nem ennyire evidens, de emberi jogvédő aktivisták többször is kérték arra a publikumot, hogy más szót használjunk a színesbőrű emberek megnevezésére, és én ezt tiszteletben tartom.

apro_marosan_petergabor 2020.06.13. 20:30:28

@nofret:
A néger szónak a magyarban semmiféle dehonesztáló vonzata sincsen. Magarország sohasem volt rabszolgatartó, gyarmatosító állam. A saját nyelvünket beszéljük, nem pedig másét, ezért nem kell alkalmazkodnuk a volt gyarmatosítók, rabszolgatartók - túlburjánzott utó meaculpázásából származó - utódainak szokásaihoz, elváásaihoz, vélemény terrorjához.
Ilyen alapon ki lehetne egy csomó szót irtani a magyarból - mert valaki ideológiát gyárt hozzá. A szólásszabadság és a nyelv megőrzése fontosabb a pillanatnyi politikai érdekeknél.

nofret 2020.06.15. 01:00:45

@apro_marosan_petergabor: Én úgy gondolom, az, hogy ne bántsunk meg valakit a származása miatt, fontosabb, mint hogy szavakon veszekedjünk. Szerintem nem nekünk kell eldöntenünk, hogy valakinek, akinek fekete a bőrszíne, mennyire érzi arculcsapásnak ezt a szót. Én ezt nem érzem véleményterrornak, mielőtt bejött a nagy polkorrekt hullám, már akkor is nagyon ügyeltem az ilyesmire. Nagyon szoktam arra vigyázni, hogy még véletlenül se mondjak félreérthetőt vagy sértőt, ha nem fehérbőrű emberek társaságában vagyok, mert személyes tapasztalatból tudom (édesapám nem magyar, multikulti a háttér), hogy mennyire tud fájni, amikor valaki - még ha nem is szándékosan - bántót mond.

Örömhernyó 2020.06.19. 11:54:32

@nofret: A néger szó a magyar nyelvben egyáltalán nem pejoratív, nem rasszista töltetű. Nem kellene túltolni ezt a píszískedést, mert Magyarországon ez teljesen nevetséges.
Ahogy a tót, rác, oláh, talján, burkus, cigány, ruszki szavak se sértőek alapvetően, a néger se. Sőt a szerecsen se.

Örömhernyó 2020.06.19. 11:54:37

@apro_marosan_petergabor: Magyarországon a középkortól nincs rabszolgaság, a világ kevés olyan országának egyike, ahol nagyon régen eltörölték ezt az intézményt. Persze ennek az lett az eredménye, hogy a feudalizmus alatt a sima jobbágyoknak lett rettenetes a sorsa egyes időszakokban (nem véletlen, hogy volt pár jobbágyfelkelés, parasztháború). Szóval attól, hogy valahol nem volt rabszolgaság, nem lett a hely földi Paradicsom. A jobbágy mondjuk Oroszországban pont olyan helyzetben volt, mint az amerikai rabszolga, csak ezzel senki se foglalkozik, mert az orosz jobbágyok leszármazottai hiába vernék az asztalt kárpótlásért. A hiszti ott megy, ahol ebben anyagi érdekeltség van.
süti beállítások módosítása