Ahogy ígértem, folytatom a színesbőrű felmenőkkel rendelkező arisztokratákról és királyi sarjakról szóló sorozatomat, amit a félvér Dido Belle sztorijával kezdtem, akinek még a rabszolgakereskedelem eltörlésében is szerep jutott. Magyarországon valószínűleg szintén kevéssé ismert a 18. századi Sarolta királyné története és személye, akiről időről-időre előkerül egy feltételezés, miszerint voltak színesbőrű felmenői. Kétségtelen, hogy a Saroltáról készült egyes portrék arról árulkodnak, hogy lehettek afrikai felmenői a királynénak, más képeken azonban ennek még nyoma sem látszik.
Akár igaz a legenda, akár nem, érdemes megismerkedni ennek a különleges asszonynak a történetével. Zsófia Sarolta mecklenburg-strelitzi hercegnő (1744-1818) a német Károly Lajos Frigyes mecklenburg-strelitzi herceg és felesége, Erzsébet Albertin szász-hildburghausen-i hercegnő nyolcadik gyermeke volt.
Nathanial Dance-Holland portréja Saroltáról
III. György angol királyhoz ment feleségül, akinek a története a „György király” című filmből lehet ismerős. Ebben szívszorítóan (egyben fekete humorral átszőve) ábrázolják az idős király küzdelmét az elmebajjal, és a királyné harcát férje méltóságának megmentéséért. Sarolta királynét Helen Mirren játssza, aki már többször alakított uralkodónőt, például II. Erzsébet királynőt és Nagy Katalin cárnőt is megformálta, méghozzá csodása (szerintem).
A 18. század közepén-végén járunk. III. György uralkodása bővelkedik a fegyveres konfliktusokban. Az Egyesült Királyság Amerikában Franciaországgal harcol gyarmatokért, majd igyekszik megakadályozni a függetlenségi háborút kirobbantó renitenseket abban, hogy gyarmataik elszakadjanak a királyságtól. Mint az jól ismert, ez nem sikerül, a gyarmatok kikiáltják függetlenségüket, és megalakul az Egyesült Államok (ezzel az amerikai gyarmatok utolsó uralkodópárja György és Sarolta). Több mint egy évtizeddel később kirobban a nagy francia forradalom, és még az is belefér III. György uralkodásába (1760-1820), hogy országa több mint egy évtizedig harcoljon a napóleoni Franciaországgal.
III. György uralkodásának utolsó éveiben fia irányította az országot régensként. Érdekes, hogy egy, a The Guardianben megjelent cikk szerint Sarolta királynét a róla elnevezett észak-karolinai Charlotte városában sokkal jobban tisztelik, mint Angliában, ahol többnyire csak úgy ismerik, mint „az őrült” III. György feleségét.
És hogy miért bukkan elő néha-néha a legenda arról, hogy Saroltának voltak színesbőrű felmenői? Egy történész, Mario de Valdes y Cocom állt elő az elmélettel. Részben egy korabeli beszámolóra támaszkodik, mégpedig arra, amiben Sarolta wales-i hercegnő – III. György és Sarolta királyné unokájának – orvosa, Christian Friedrich Stockmar báró az idősődő királynét "kicsi és görbe tartású” nőnek írja le, akinek „valódi mulatt arca” van. Valdes másfelől a Saroltáról készült portrékra, valamint családfakutatásra is alapozza teóriáját. Szerinte a királyné vonásai a róla készült festmények alapján feltűnően afrikai jellegűek, és ez állítólag több kortársnak is feltűnt.
Henry Robert Morland képe a királynéról
A történész szerint Sarolta ősei között található Margarita de Castro e Souza, egy, a 15. században élt nemesasszony, aki a portugál királyi család fekete ágához tartozott. Margarita a 13. századi III. Alfonso portugál király és Madragana nevű szeretőjének leszármazottja.
Ez utóbbi hölgy egyes források szerint mór volt- ez a szó utalhat észak-afrikai származású, de az Ibériai-félszigeten letelepedett, valamint feketebőrű emberre is. Más történészek vitatják Valdes elméletének a megalapozottságát. „Ha Sarolta valóban fekete volt - mondta Kate Williams a The Guardian újságírójának - az sok fontos kérdést vet fel nem csupán a királyi családról, hanem a legtöbb európai uralkodóházzal kapcsolatban is, tekintve, hogy Viktória királynő leszármazottai Európa legtöbb királyi családjában jelen vannak, és még azon túl is. Ha Saroltát feketének tekintjük, akkor Viktória királynő és az egész királyi családunk, egészen Harry hercegig bezárólag fekete - ez egy elég érdekes koncepció.”
Sarolta királyné két legidősebb fiával Allan Ramsay képén (1764-69 között)
A cikkben ugyan nem említik, de feltételezhetően a történész arra az úgynevezett „one drop” szabályra utal, amit az Egyesült Államokban használtak a 20. században, és ami alapján mindenkit, akinek akár egy felmenője is feketebőrű volt, a feketebőrű közösség tagjai közé sorolták, akkor is, ha a külsején alig hagyott nyomot öröksége.
A témával foglalkozó történészek azért is szkeptikusak Valdes elméletével kapcsolatban, mert szerintük olyan nagy a generációs távolság Sarolta és feltételezett afrikai ősei között, hogy önmagában ennek az örökségnek szinte semmi jelentősége nincs. Ráadásul több szakértő is vitatja, hogy létezik elegendő bizonyíték arra vonatkozóan, hogy maga Madragana fekete volt.
Valdes úgy véli, Sir Allan Ramsay 1762-es portréja alátámasztja elméletét. Azt írja afrikai diaszpórával foglalkozó könyvében: "A korszak művészeitől elvárták, hogy alanyuk arcának nemkívánatos vonásait kicsinyítsék, puhítsák, sőt, hogy eltüntessék. De Sir Allan Ramsay, aki a királyné portréinak jelentős részét festette, mégis határozottan afrikaiként ábrázolta őt.”
A királyné Allan Ramsay 1761-es képén
Ugyanakkor kérdés, Ramsay, aki abolicionsita aktivista volt, nem politikai célból hangsúlyozta-e túl az afrikai vonásokat. Egy másik cikkben még az is felvetődik, hogy a festő azon képeiből, amelyeket Sarolta koronázása alkalmából készítettek, számos másolatot küldtek a brit gyarmatokra, márpedig a képek politikai célt is betölthettek azáltal, hogy a gyarmatok népe számára királynőjüket számukra ismerősebb vonásokkal ruházzák fel.
Érdemes megnézni, mit mond minderről az, aki II. Erzsébet királynő képgyűjteményét kezeli, Desmond Shawe-Taylor. "Híresen csúnya volt” - állítja Sarolta királynéról. "Ugyanabból a portréból (Ramsay festményéből - a szerk.) van egy másik változatunk is. Elég gyakran nézegetem, és soha nem jutott eszembe, hogy afrikai vonásai lennének. Lehet, hogy voltak ilyen ősei, és nem lehetetlen, hogy ez tükröződött a vonásaiban is, de én nem látom ezt.”
Ugyanakkor a kurátor azon is spekulál, nem lehetséges-e, hogy Sarolta királyné más megfestői nyomták el afrikai vonásait. „Ennek már több értelme van”- vélekedik. „Lehetséges. Ramsay - nem úgy, mint Reynolds és Gainsborough, akik elég pontatlan portréfestők voltak - nagyon precízen festette meg alanyait, szóval ha a királyné kicsit afrikaibbnak tűnik Ramsay portréin, mint másokéin, az azért is lehet, mert jobban ábrázolta őt. Honnan is tudhatnánk? A királyné már halott.”
Ezt a képet Thomas Gainsborough festette a királynéról, és szinte egyáltalán nem hasonlít a többi portréra
Ugyanakkor Shawe-Taylor szerint Sarolta királynéról karikatúrákat is őriznek a British Museumban, és ezek egyike sem ábrázolja őt afrikaiként, pedig a karikaturisták biztos nem hagyták volna „szó nélkül” a szokatlan külső jegyeket. De vajon mit szólnának a mai Windsorok, ha minden kétséget kizáróan kiderülne: volt feketebőrű ősük?
A The Guardiannek nyilatkozó Hugo Vickers királyi történész szerint a királyi család nem érezné fenyegetőnek, ha kiderülne, hogy vannak afrikai felmenőik. "Semmilyen szégyen nem kapcsolódna ehhez részükről. Engem nem nyűgöz le ez a teória, de még ha igaz is lenne, az egész annyira felhígult ennél a fázisnál, hogy semmit sem számítana” - vélekedik. És hogy a Buckingham-palota hogyan reagál a teróriára? Több cikkben is idézik, hogy egy bizonyos David Buck, a Buckingham-palota szóvivője a Boston Globe-nak elég pökhendien azt reagálta: „Már évek óta tart ez a szóbeszéd. Ez egy történelmi kérdés, és őszintén, ennél vannak sokkal fontosabb dolgok is, amikről beszélhetünk.”
Francis Cotes pasztellképén, 1767
Habár érdekes elmerengeni a több, egymásnak ellentmondó érvelésen és gyenge lábakon álló bizonyítékon, az igazságot arról, hogy Sarolta királynénak milyen színű volt a bőre, és milyen jellegűek a vonásai, talán már soha nem tudjuk meg. Gyakorlatilag minden róla készült képen másképp fest a királyné. Azt azonban tudni lehet róla, hogy művelt volt, olvasott, és nagyon érdekelte a képzőművészet. Ismert támogatója volt Johann Christian Bachnak, aki zenére is tanította a királynét. Miután Bach meghalt, tovább támogatta özvegyét. Valószínűleg Mozartnak is mecénása volt Sarolta, aki nyolc évesen neki dedikálta Opus 3 zenedarabját.
III. György király, Sarolta királyné és hat legidősebb gyermekük Johan Zoffany 1770-es festményén
Ő alapította meg Anglia legrégebbi anyaotthonát Londonban, ami ma Queen Charlotte Maternity Hospital néven ismert. 15 gyereket szült, közülük 13 megérte a felnőttkort. A királyi pár kapcsolata - főleg a kor többi házasságához mérten - sikeres volt, Sarolta nagyra tartotta férjét. A Királyi Gyűjtemény weboldalán, ahol György-kori leveleket mutatnak be, idéznek a királyné egy 1778. április 26-i üzenetéből, amelyet házasságkötésük után 17 évvel írt:
Utazásaid eredményeképpen mindenkinek kedvet adsz majd, a világ jobban megismer, és ha lehetséges, népeid még jobban fognak szeretni. Mindenképpen ez fog történni, de ez mégsem hasonlítható a szeretetéhez annak, aki az Ön nagyon gyengéd barátja és felesége,
Sarolta
Idővel a királyné is belefáradt az udvari intirikákba, és 1797-ben már azért ír férjének, hogy engedélyezze számára az udvartól távolmaradást. Történészek szerint kapcsolatuk ezek után nem lesz a régi, amihez hozzájárult a III. Györgyön elhatalmasodó elmebaj is.
Voir cette publication sur Instagram
Az anyaotthon mellett Sarolta évszázadokon átívelő, fennmaradt öröksége az, hogy amatőr botanikusként létrehozta a Kew Gardenst. Ez a csodálatos kertegyüttes – amit a kosztümös filmek kedvelői jól ismerhetnek, hiszen gyakran szolgáltatja a hátteret az elegáns ruhákba öltöztetett színészek sétáihoz - ma a királyi botanikus kert szerepét tölti be.
(Szolgálati közlemény: a szokásosnál lehet, hogy lassabban tudok majd reagálni a kommentekre, olyan helyen leszek néhány napig, ahol nem mindig van térerő. Türelmeteket és megértéseteket köszönöm.)
Voir cette publication sur Instagram
