Royal sztorik & királyi krónikák

Valóban azért zárták intézménybe a királynő unokatestvéreit, hogy ne vessenek rossz fényt a királyi családra?

2021. január 24. - nofret

Megrázó történetet tárt fel A korona című sorozat negyedik évadának hetedik része, a Hereditary Principle: azt, hogy Erzsébet királynő két elsőfokú unokatestvére hosszú éveken át elmegyógyintézményben élt. Az epizód szerint az Anyakirályné, a lányok nagynénje, helyeselte Nerissa és Katherine mentális betegeket kezelő intézetbe zárását, méghozzá azért, hogy ne vessenek rossz fényt a királyi családra, amikor ő beházasodik tagjai közé. A valóság azonban ezúttal elég távol esik az epizódban bemutatottaktól. 

nk.JPG

A két lány Elizabeth Bowes-Lyon, vagyis az Anyakirályné 14 évvel idősebb bátyja, John Bowes-Lyon és felesége, Fenella Hepburn-Stuart-Forbes-Trefusis gyermekei voltak. Nerissát és Katherine-t orvosi tanácsra, és addigra megözvegyült édesanyjuk beleegyezésével zárták intézménybe 1941-ben. A Surrey megyében található redhilli Royal Earlswood Hospitalba szállították őket, ekkor Nerissa 22 éves, Katherine pedig mindössze 15 éves volt. Róluk fellelhető források szerint szellemi színvonaluk olyan volt, mint egy hároméves gyereké. 

kn.JPG

Egykori ápolójuk, Onelle Braithwaite azt mondta a testvérekről, hogy ha a királynő vagy az Anyakirályné jelent meg a tévében, akkor pukedliztek, méghozzá nagyon mélyen. „Nyilvánvalóan voltak valamiféle emlékeik. Olyan szomorú volt… Ha az ember arra gondol, milyen életet élhettek volna! Szeretetreméltóak voltak, nem tudtak beszélni, de rámutattak dolgokra, és kiadtak hangokat. Ha az ember ismerte őket, akkor értette, mit akarnak mondani. Ma már valószínűleg beszédterápiára járnának, és sokkal jobban kommunikálnának” – idézte fel Braithwaite egy 2011-es, Channel 4 által készített dokumentumfilmben, amelynek címe A királynő elrejtett unokatestvérei (The Queen’s Hidden Cousins).

Édesanyjuk, Fenella, 1966-ban bekövetkezett haláláig látogatta lányait, de a kórház szerint azóta a családból senki nem járt náluk. Azt nem tudni, hogy Margit hercegnő valóban kutatott-e a testvérek után, mint az epizódban, és hogy amikor tudomást szerzett róluk, valóban odaküldte-e bizalmasát és barátját, Derek 'Dazzle' Jennings-t. Arról viszont van feljegyzés, hogy az Anyakirályné csak 1982-ben szerzett róla tudomást, hogy Nerissa és Katherine még élnek. Ekkor jelentős adományt küldött az intézménynek, habár arról nem tudni, hogy meg is látogatta volna unokahúgait. 

A nagyközönség csak öt évvel később szerzett tudomást a testvérekről, amikor 1987-ben a The Sun brit bulvárújság kirobbantotta az ügyet. Ennek nyomán számos sajtótermék utánament a sztorinak, a többi között egy kanadai hírmagazin, a Macleans is. Ennek archívumában találtam egy 1987-es cikket, amely felfedi, hogy Nerissa 1986-ban hunyt el, és temetésén csak néhány ápoló volt jelen. A magazin azt írja: a 66 évesen elhunyt Nerissát a kórház közelében temették el, és a sírt nem jelölte sem fejfa, sem sírkő, mindössze egy néhány centiméteres műanyag lap.

nerissa.JPG

 

Lady Elizabeth Anson, a két testvér unokahúga bevallotta az újságnak, hogy „el volt keseredve”, amikor ez kiderült, és megfogadta, hogy valódi, rendes sírkövet állíttat nagynénjének, ami a következő évben meg is valósult.

Törölték őket a brit arisztokrácia bibliáiból

A testvérek létezése valószínűleg azért is maradt olyan sokáig titokban, mert anyok anyja, Fenella titokzatos módon töröltette őket a brit arisztokrácia két „bibliája”, a Burke’s Peearage és a Debrett’s lapjairól. Ez a két kiadvány a nemesség tagjait lexikonszerűen tartja számon, ezt forgatták annak idején az anyák, hogy fiaiknak, lányaiknak kellően előkelő házastársat találjanak. Fenella azonban - sokakat megtévesztve - azt jelentette lányairól a kiadványok szerkesztőinek, hogy elhunytak.

A Burke’s Peerage készítői úgy tudták, hogy Nerissa 1940-ben, Katherine pedig 1961-ben halt meg, annak ellenére, hogy Nerissa 1986-ig élt, Katherine pedig 2014-ig. Egyébként ezzel kapcsolatban van is egy jelenet az epizódban: amikor Margit hercegnő kideríti, hogy unokatestvéreik még élnek, annak ellenére, hogy ők úgy tudták, már meghaltak, a királynő és húga azonnal a windsori kastély könyvtára felé veszik az irányt, ahol lehalásznak a polcról két hatalmas Burke’s Peerage-et. Amiben az áll, hogy a lányok már meghaltak.

A Macleans archívumában fellelhető cikk szerint a Burke’s egyik szerkesztője, Harold Brooks-Baker meg volt lepődve, amikor kiderült az igazság. Azt állította: „Ha a Bowes-Lyon-család ezt mondta volna nekünk, akkor ezt tettük volna bele a könyvbe. Nem normális dolog kételkedni a királyi család tagjainak szavában.”

A Debrett’s szerkesztői már az 50-es években kitörölték a két nevet a családfáról – olvasható a Vanity Fair cikkében. 

Az ügy 1987-es kirobbanását követően a kiadvány egy szerkesztője azt mondta az újságnak: Nekem úgy tűnt, hogy édesanyjuk többé-kevésbé elutasította őket mint lányait. Öt lánya volt, és ez a kettő sajnos mentális zavarral született, ő pedig kizárta őket a tudatából.”

Valóban a királyi családdal való kapcsolataik miatt zárták őket mentális intézménybe?

A The Crown azt sugallja, sőt, az Anyakirályné szájába is adja, hogy amiatt volt szükség a lányok bezárására 1941-ben, mert már eleve vékony szálon függött a királyság sorsa, miután 1936-ban VIII. Edward az őt érintő botrány mentén lemondott a trónról, és attól féltek, hogy ha az ő terhelt unokahúgairól tudomást szerez a publikum, a nép végképp kétségbe vonja a királyi család jogosultságát a trónra, amikor ő beházasodik tagjai közé. A logikai bukfenc azonban ott van a történetben Garreth Russel történész szerint, hogy Elizabeth Bowes-Lyon 1923-ban ment hozzá az akkor még „csak” yorki herceghez, míg a két lányt 1941-ben vitték intézetbe, vagyis a elhelyezésük 18 évvel a beházasodás után történt. Sőt, öt évvel azután, hogy a yorki hercegi pár trónra lépett 1936-ban. Ráadásul – hívja fel a figyelmet a történész - nincs semmilyen arra vonatkozó bizonyíték, hogy a jövőbeni Anyakirályné (aki ekkor még Erzsébet brit királyné volt, VI. György feleségeként) 1941-ben részt vett volna a lányok intézetbe zárásában, vagy hogy egyáltalán tudta volna pontosan, mi történt velük.

Szakértők azt is kiderítették, hogy habár a Bowes-Lyon családnak voltak kapcsolatai a Windsorokkal, az örökletes betegség még csak nem is az Anyakirályné rokonai, hanem sógornője, Fenella felmenői révén került a famíliába. Az értelmi visszamaradottságot okozó hibás gént az intézetbe zárt lányok közös anyai nagyapja, Clinton báró hordozta, ami csak a nőrokonokra öröklődött tovább. 

A The Crownban azt is megemlítik, hogy Fenella nővérét, Harrietet, valamint három lányát, Idoneát, Rosemary-t és Ethelredát is ugyanabba az intézetbe zárták. Ők is örökölték a hibás gént, és az egyértelmű, hogy ez az ág semmilyen vérségi módon nem kapcsolódott a királyi családhoz.

Katherine Bowes-Lyon 2014-ben halt meg, anélkül, hogy akár a királyi család, akár a Bowes-Lyon família megmagyarázta volna, mi szükség volt arra, hogy zárt intézménybe küldjék őt, majd halottnak nyilvánítsák a világ számára.

katherine.JPG 

Miről szól ez az epizód valójában?

A társadalmi vitában, amely a The Crown negyedik évada körül zajlik arról, hogy szabad-e ennyire a közelmúltban játszódó eseményeket, például Diana hercegnő és Károly szerencsétlen házasságát nem dokumentumfilmes szinten boncolgatni, hanem drámaként feldolgozni, eddig annak a pártját fogtam, hogy szabad. De szerintem ez az epizód félrecsúszott. Azzal, úgy vélem, nincs baj, ha az eseményeket egy rendező, író a saját szűrőjén keresztül ábrázolja, esetleg hozzátesz olyan drámai elemeket, amelyek nem biztos, hogy megtörténtek, de az események sorrendiségén és valóságtartalmán nem változtatnak; párbeszédeket alkot, amik nem történtek meg, annak érdekében, hogy a nézőnek jobban átjöjjön a lényeg - ez rendben van. De azt történelemszerető emberként nehéz elfogadni, hogy konkrét csúsztatások vannak ebben a részben. Arra is gondoltam, hogy talán maga az epizód sem feltétlenül arra próbált kilyukadni (vagy nem pont arra kellett volna kilyukadnia), mennyire kegyetlen a királyi család, hanem arra, hogy a rokonok intézménybe zárása évszázadokig, sőt, még a 20. században is bevett szokás volt, és hogy mennyire szomorú volt ez a gyakorlat.

Gyakorlatilag a legutóbbi évtizedekig stigma övezte a mentális betegségeket, amire természetesen a királyi családban is volt több példa - elég csak III. György megőrülésére vagy Fülöp herceg édesanyjának, Alíz hercegnőnek az intézménybe záratására gondolni. Az epizódban megemlítik János herceget, VI. György öccsét, Erzsébet királynő nagybátyját is, aki súlyos epilepsziától szenvedett, és akit a királyi család gyakorlatilag eldugott a világ szeme elől. (Róla már nagyon rég készülök egy bejegyzéssel.)

Talán ez ennek az epizódnak a mélyben húzódó, igazi lényege, amit kevésbé sikerült megragadniuk a készítőknek: hogy a társadalmi elvárások miatt és a kor divatjának megfelelően milyen szomorú sors jutott még néhány évtizede is az akár kisebb, akár nagyobb mentális problémákkal küszködő rokonoknak. 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://everythingaboutthehouseofwindsor.blog.hu/api/trackback/id/tr5716401172

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Cicaszemű 2021.01.26. 00:27:40

Akárcsak ma ! Most sem jobb a helyzet !!

várom a levelet 2021.01.26. 11:48:50

a rokonok,ha összeházasodnak,abból jó nem sül ki.

Csodálatos Kovács Lajos 2021.01.26. 11:48:55

"ez az ág semmilyen vérségi módon nem kapcsolódott a királyi családhoz" vs. "elég csak III. György megőrülésére vagy Fülöp herceg édesanyjának, Alíz hercegnőnek az intézménybe záratására gondolni. Az epizódban megemlítik János herceget, VI. György öccsét, Erzsébet királynő nagybátyját is, aki súlyos epilepsziától szenvedett" A belterjesség jellemző volt az európai királyi családokra is, pl. II. Károly az „elátkozott" király volt a Habsburg-ház spanyol ágának utolsó tagja. A Habsburg beltenyészet miatt uralkodásra alkalmatlan, örökletes betegségektől szenvedő ember volt.

nofret 2021.01.26. 11:58:35

@Csodálatos Kovács Lajos: Az az ág valóban nem kapcsolódott a királyi családhoz. Egyébként örökletes genetikai betegségek minden családban előfordulhatnak, nyilván gyakoribbak, ha sok a rokonházasság. III. György 1760-1820-ig uralkodott, a 20. században élt Alíz hercegnőt ma már csak pszichológushoz küldenék el, János herceg pedig epilepsziás volt, ami nem éppen mentális betegség. Egész más a megítélése és a kezelése is ma már rengeteg olyan tünetnek, ami miatt anno embereket évtizedekre bezártak.

Fredddy 2021.01.26. 20:52:53

Van, aki tényleg intézeti ápolásra szorul, a sajtó, pláne a brit bulvársajtó figyelme pedig biztos nem tett volna nekik jót. Másrészről családtagot letagadni sose szimpatikus lépés. Na de a kibicek könnyen okoskodnak, szerintem leginkább a Jóisten óvjon meg mindenkit attól, hogy egy ilyen helyzetben kelljen döntést hoznia.

Régen egyébként alsóbb társadalmi osztályokban is divat volt az ilyesmi, a XIX. század végéig Európában is volt pl lepra (illetve annak hitt különféle bőrbetegségek), aki abban szenvedett, az is mindenre számíthatott a családjától, csak szeretetteljes gondoskodásra nem.

Csodálatos Kovács Lajos 2021.01.26. 20:52:58

@nofret: az epilepsziának több fajtája van, gyakran társul mentális betegségekkel, ahol már kibogozhatatlan, hogy melyik az ok és melyik az okozat. De a mondandóm lényege az volt, hogy a beltenyészet óhatatlanul degeneráltságot okoz. Az már egy következő kérdés, hogy ezt egyes korokban hogy kezelik.

nofret 2021.01.26. 21:39:05

@Csodálatos Kovács Lajos: Én pedig lehet, hogy nem fogalmaztam egyértelműen, de azért hoztam fel ezeket az egymástól időben távol eső példákat, hogy szemléltessem: ez a brit trónon ülő család(ok) esetében elég elszórt jelenség volt. A Habsburgoknál valóban sokkal durvább volt a helyzet, akár az általad említett II. Károlyra gondolunk (ő a legextrémebb példája ennek), akár a későbbi példákra. Egyszer megdöbbenve olvastam, hogy a Wittelsbach-család (amiből Erzsébet királyné származott) és a Habsburg-család hány szálon és milyen egészségtelen módon kapcsolódott egymáshoz. Született is ebből néhány tragédia, például II. Lajos bajor király és hát sajnos Rudolf főhercegnek is voltak mentális problémái :(

nofret 2021.01.26. 21:44:47

@Fredddy: Maximálisan egyetértek, csak soha ne kerüljünk ilyen helyzetbe! Az intézeti ápolás természetesen szükségessé válhat, de ebben az esetben tényleg a letagadás és az, hogy nem látogatta őket senki az anyjuk halála után, amitől nem támad túl jó érzése az embernek. Egyébként el is gondolkodtam, hogy egyes, az adott korra jellemző társadalmi jelenségeket milyen nehéz a mai korban megítélni. Vagy milyen könnyűnek tűnik, aztán ki tudja, mit tettünk volna, ha az ő cipőjükben járunk?

Fredddy 2021.01.28. 00:09:43

@nofret: pontosan. Egy történelmi kor gondolkodását annyi különféle körülmény formálja, hogy még annak sincs könnyű dolga, aki egyáltalán hajlandó ezt figyelembe venni egy adott döntés megítélésénél (pláne, hogy a valóság elég sokszor még a korral kapcsolatos sztereotípiákkal is szembemegy). A témánál maradva, a régi arisztokraták számára, ahol természetes volt, hogy a gyerekek a szüleiktől elválasztva nőnek fel, a család egészen mást jelenthetett, mint a ma embere számára. A ,,család java" egy sokkal nagyobb ívű, ideológiaszerűbb eszme lehetett, aminek szolgálatában aztán könnyebb volt ridegebben, érzelemmentesebben döntést hozni a konkrét családtagokkal kapcsolatban. ...amivel szemben viszont ott volt a mainál sokkal komolyabban vett vallás, és a korabeli távközlési viszonyok miatt a személyes kapcsolatokra való nagyobb ráutaltság- szóval összességében a fene tudja, hogy ez a sokminden milyen, mennyiben más világlátást alakított ki végül.
süti beállítások módosítása