VIII. Henrikről valószínűleg mindenkinek ugyanaz ugrik be elsőre: az, hogyan bánt feleségeivel, és hogy ő indította el a folyamatot, ami egyházszakadáshoz vezetett Rómával. Arról azonban kevés szó esik a történelemkönyvekben, hogy a király mennyire rettegett a betegségektől. Éppen az ő uralkodása idején terjedt egy titokzatos kór Angliában, az úgynevezett „sweating sickness”, vagyis angolizzadás, ami több hullámban emberek ezreinek halálát okozta, Henrik pedig egész életében félt ettől a drámai lefolyású betegségtől.

1528 nyarán VIII. Henrik csaknem minden nap más palotában aludt korabeli dokumentumok szerint. Az, hogy a király és udvara nem egy palotában időzött egész évben, önmagában nem volt szokatlan: Henriknek ugyanis több tucat kastély állt rendelkezésére, és ezek között könnyen utazgatott a Temze-folyó "segítségével", attól függően, épp melyikhez volt kedve. De azon a nyáron járvány elől menekült - félt, hogy utoléri őt az úgynevezett angolizzadás. Ekkor Angliában már ismerték a pestist, a tífuszt, a maláriát, de ez valami más volt.  

Nem véletlenül féltek tőle az emberek: előjelek nélkül érkezett, rendkívül gyors és drámai lefolyású volt a betegség azok számára, akik nem gyógyultak ki belőle, és úgy tűnt, nem lehet megelőzni sem. Akik elkapták, azok először fejfájást, nyakfájást, gyengeséget tapasztaltak, és egész testük hideg verejtékben úszott. A következő szakaszban megjelent a láz, szapora szívverés és rendkívüli szomjúság, ami a kiszáradást mutatta. A betegek 30-50 százaléka halott volt 3-18 órán belül attól számítva, hogy az első tüneteket észlelte magán. Ezt több korabeli dokumentum is alátámasztja: orvosok, papok, nagykövetek levelei. A betegség főleg a melegebb évszakokban terjedt, és általában augusztusban volt a csúcspontja, szeptemberre pedig elcsitult. 

A titokzatos betegség, ami képes volt akár néhány óra leforgása alatt is magával ragadni embereket a túlvilágra, először 1485-ben ütötte fel a fejét az országban, még VII. Henrik, VIII. Henrik apjának uralkodása alatt. Ebben az évben került a Tudor-ház Anglia trónjára, és ért véget a York és a Lancaster-ház között zajló Rózsák Háborúja. Nem világos, ki hurcolta be a betegséget Angliába, de egyes történészek szerint azok a francia zsoldosok lehettek, akiket VII. Henrik bérelt fel, hogy segítsenek neki megszerezni a koronát, amiért akkoriban a két ház versengett.

Ezt számos történész vitatja, mivel ugyanezen év júniusában Yorkból már jelentettek angolizzadásos megbetegedéseket, akkor, amikor a francia zsoldosok még nem kötöttek ki angol földön. Mindenestre a kórság 1485-ben megjelent, és gyorsan átterjedt Angliáról a kontinensre. Eredete miatt nevezték el „angolizzadásnak”, de több beceneve is volt a félelmetes betegségnek. 

A tudósok abban sem tudnak megegyezni a mai napig, hogy pontosan mi okozta a járványt, ami többször is végigsöpört Európán a Tudor-érában: 1485-ben, 1508-ban, 1517-ben, 1528-ban, majd még egyszer 1551-ben, és ezután nem jelentkezett többé.

VIII. Henrik önkéntes karanténja

A rossz természete miatt hírhedt VIII. Henrik elég nagy hipochonder volt történészek szerint, és ha bármilyen betegség felütötte a fejét udvarában, a királyon eluralkodott a pánik.

Szerintem ezt a tulajdonságát nagyon jól ábrázolják a The Tudors című sorozatban, amelyben az egyébként igen félelmetes Henrik remeg, ha betegség kerülgeti őt, vagy ismerőseit, és ha környezetében megbetegszik valaki, azonnal saját főzeteivel traktálja az illetőt. Az angolizzadás-járvány közepette Henrik csaknem minden nap megvizsgáltatta magát a királyi orvosokkal, és többféle főzetet tartott személyes patikájában mindenféle tünetekre. Amikor a király 1528 májusában (más beszámolók szerint nyarán) tudomást szerzett az izzadásos járvány terjedéséről, azonnal megparancsolta, hogy az udvar széledjen szét, és ő maga is rögtön elutazott vidékre. Innentől kezdve csaknem minden nap máshová hurcolkodott, és volt olyan időszak is, amikor még nagyköveteket sem fogadott. Szolgálóit azonban maga körül tartotta, tehát izolációja nem volt teljes. Intézkedései ugyanakkor intelligenciájáról tanúskodnak, ami szakértők szerint kiemelkedő volt, Henrik képzettnek számított az orvostudományban, teológiában, és több nyelven is beszélt. 

Az akkor még csak szeretői státuszt betöltő Boleyn Annát annak ősi családi otthonába, a kenti Hever-kastélyba küldte. Később, amikor Henrik értesült róla, hogy szeretője megbetegedett, nem saját maga rohant hozzá, hanem udvarának második legfontosabb orvosát, William Buttsot küldte el Annához egy szerelmeslevéllel, és azzal, hogy segítsen rajta. Boleyn Anna túlélte az angolizzadást, de VIII. Henriket nem: az volt a bűne, hogy nem szült neki fiút, így Henrik elvesztette az érdeklődését iránta, és őt is lefejeztette (- annyi kegyelmet gyakorolt csak felette, hogy engedélyezte: ne hóhérbárddal, hanem éles karddal hajtsák végre az ítéletet.)

Természetesen a nemesek többsége Annához hasonlóan visszavonult vidéki, mindentől távol eső, és megfelelő izolációra alkalmas birtokaikra, azonban a szegények, akik összezsúfolódva éltek Londonban, nem élhettek ezzel a lehetőséggel. Korabeli beszámolók szerint a cambridge-i és oxfordi diákokat sem kímélte a ragály, és a kolostorokban élőket is súlyosan érintette.

A nemesség körében is tarolt a betegség

De nem csak a rosszabb körülmények között élőket sújtotta a betegség - VIII. Henrik azért is tartott egész életében az izzadásos kórtól, mert az állandóan ott ólálkodott körülötte: udvaroncai közül többen belehaltak, tanácsadóját, Wolsey bíborost pedig élete során többször is ledöntötte lábáról. A Tudor-udvar több jól ismert figuráját is magával ragadta: udvaroncokat és nemesembereket ölt meg, többek között a suffolki herceg (Henrik sógorának) két fiát is, valamint Mary Boleyn (Boleyn Anna nővére) első férjét.

Suffolk 2. hercege, Henry Brandon órákkal öccse előtt halt meg 16 éves korában - itt ifjabbik Hans Holbein miniatűr festményén látható még gyermekként

Sőt, egyes történészek szerint VIII. Henrik bátyja, aki eredetileg a trón örököse volt, Artúr wales-i herceg szintén ebben a betegségben halt meg 1502-ben. Ezzel a trón Henrikre szállt, aki Artúr özvegyét, Aragóniai Katalint is elvette feleségül. 

Boleyn Anna bátyja, George és apja, Thomas is megfertőződött, de mindketten kigyógyultak. Később George-dzsal a hóhér bárdja végzett, amikor kegyvesztetté vált.

Még a széltől is óvták Henrik egyetlen törvényes fiát

VIII. Henrik egyetlen törvényes fia, a Jane Seymourtól született későbbi VI. Edward egészségéért is remegett: külön palotában nevelték, távol az udvartól, és a szolgáknak minden nap, padlótól a plafonig le kellett csutakolniuk a falakat, amelyek között a féltve óvott herceg élt. Ezenkívül mindent, amihez hozzányúlt, előbb meg kellett mosni. Csak olyanok járulhattak színe elé, akiknek legalább lovagi fokozatuk volt, és nekik is jó egészségnek kellett örvendeniük. De ha nemrégiben érintkeztek beteggel, akkor ők sem találkozhattak Edwarddal, még akkor sem, ha ők maguk egyébként jól voltak. Fenti óvintézkedések a mai koronavírus-járvány fényében nem is tűnnek annyira túlzónak, igaz? Ha pedig hozzávesszük, hogy a Tudorok korában a gyermekek milyen nagy arányban haltak meg, mielőtt még elérték volna a felnőttkort, illetve azt, hogy VIII. Henrik 28 éven át várt fiúörökösre, rögtön teljesen érthetőnek tűnnek. VI. Edwardot egyébként röviden egy másik posztomban is megemlítettem már, ide kattintva érhető el a bejegyzés. 

 A betegség egyszer csak eltűnt

Az angolizzadás olyan hirtelen tűnt el, mint ahogy megjelent: az utolsó járvány 1551-ben tombolt. A jelenlegi kutatók csak az adott kor elég kezdetleges egészségügyi dokumentációjára, illetve levelekre, naplóbejegyzésekre hagyatkozhatnak, amikor megpróbálják ennek a kórságnak az eredetét, pusztításának mértékét felkutatni. A mai orvosok szerint hantavírus válthatta ki az angolizzadást, de többen vitatják ezt a feltevést, mondván a hantavírus általában állatról állatról terjed, nem pedig emberek között. 

Ami pedig az áldozatok számát illeti: az egyértelmű, hogy több ezren, egyes források szerint több tízezren meghaltak a betegség miatt, de a pontos szám máig ismeretlen az akkori hiányos dokumentáció miatt.