Megrázó történetet tárt fel A korona című sorozat negyedik évadának hetedik része, a Hereditary Principle: azt, hogy Erzsébet királynő két elsőfokú unokatestvére hosszú éveken át elmegyógyintézményben élt. Az epizód szerint az Anyakirályné, a lányok nagynénje,helyeselte Nerissa és Katherine mentális betegeket kezelő intézetbe zárását, méghozzá azért, hogy ne vessenek rossz fényt a királyi családra, amikor ő beházasodik tagjai közé. A valóság azonban ezúttal elég távol esik az epizódban bemutatottaktól.
A két lány Elizabeth Bowes-Lyon, vagyisaz Anyakirályné 14 évvel idősebb bátyja, John Bowes-Lyon és felesége, Fenella Hepburn-Stuart-Forbes-Trefusis gyermekei voltak. Nerissát és Katherine-t orvosi tanácsra, és addigra megözvegyült édesanyjuk beleegyezésével zárták intézménybe 1941-ben. A Surrey megyében található redhilli Royal Earlswood Hospitalba szállították őket, ekkor Nerissa 22 éves, Katherine pedig mindössze 15 éves volt. Róluk fellelhető források szerint szellemi színvonaluk olyan volt, mint egy hároméves gyereké.
Egykori ápolójuk, Onelle Braithwaite azt mondta a testvérekről, hogy ha a királynő vagy az Anyakirályné jelent meg a tévében, akkor pukedliztek, méghozzá nagyon mélyen. „Nyilvánvalóan voltak valamiféle emlékeik. Olyan szomorú volt… Ha az ember arra gondol, milyen életet élhettek volna! Szeretetreméltóak voltak, nem tudtak beszélni, de rámutattak dolgokra, és kiadtak hangokat. Ha az ember ismerte őket, akkor értette, mit akarnak mondani. Ma már valószínűleg beszédterápiára járnának, és sokkal jobban kommunikálnának” – idézte fel Braithwaite egy 2011-es, Channel 4 által készített dokumentumfilmben, amelynek címe A királynő elrejtett unokatestvérei (The Queen’s Hidden Cousins).
Édesanyjuk, Fenella, 1966-ban bekövetkezett haláláig látogatta lányait, de a kórház szerint azóta a családból senki nem járt náluk. Azt nem tudni, hogy Margit hercegnő valóban kutatott-e a testvérek után, mint az epizódban, és hogy amikor tudomást szerzett róluk, valóban odaküldte-e bizalmasát és barátját, Derek 'Dazzle' Jennings-t. Arról viszont van feljegyzés, hogy az Anyakirályné csak 1982-ben szerzett róla tudomást, hogy Nerissa és Katherine még élnek. Ekkor jelentős adományt küldött az intézménynek, habár arról nem tudni, hogy meg is látogatta volna unokahúgait.
A nagyközönség csak öt évvel később szerzett tudomást a testvérekről, amikor 1987-ben a The Sun brit bulvárújság kirobbantotta az ügyet. Ennek nyomán számos sajtótermék utánament a sztorinak, a többi között egy kanadai hírmagazin, a Macleans is. Ennek archívumában találtam egy 1987-es cikket, amely felfedi, hogy Nerissa 1986-ban hunyt el, és temetésén csak néhány ápoló volt jelen. A magazin azt írja: a 66 évesen elhunyt Nerissát a kórház közelében temették el, és a sírt nem jelölte sem fejfa, sem sírkő, mindössze egy néhány centiméteres műanyag lap.
Lady Elizabeth Anson, a két testvér unokahúga bevallotta az újságnak, hogy „el volt keseredve”, amikor ez kiderült, és megfogadta, hogy valódi, rendes sírkövet állíttat nagynénjének, ami a következő évben meg is valósult.
Törölték őket a brit arisztokrácia bibliáiból
A testvérek létezése valószínűleg azért is maradt olyan sokáig titokban, mert a lányok anyja, Fenella titokzatos módon töröltette őket a brit arisztokrácia két „bibliája”, a Burke’s Peearage és a Debrett’s lapjairól. Ez a két kiadvány a nemesség tagjait lexikonszerűen tartja számon, ezt forgatták annak idején az anyák, hogy fiaiknak, lányaiknak kellően előkelő házastársat találjanak. Fenella azonban - sokakat megtévesztve - azt jelentette lányairól a kiadványok szerkesztőinek, hogy elhunytak.
A Burke’s Peerage készítői úgy tudták, hogy Nerissa 1940-ben, Katherine pedig 1961-ben halt meg, annak ellenére, hogy Nerissa 1986-ig élt, Katherine pedig 2014-ig. Egyébként ezzel kapcsolatban van is egy jelenet az epizódban: amikor Margit hercegnő kideríti, hogy unokatestvéreik még élnek, annak ellenére, hogy ők úgy tudták, már meghaltak, a királynő és húga azonnal a windsori kastély könyvtára felé veszik az irányt, ahol lehalásznak a polcról két hatalmas Burke’s Peerage-et.Amiben az áll, hogy a lányok már meghaltak.
A Macleans archívumában fellelhető cikk szerint a Burke’s egyik szerkesztője, Harold Brooks-Baker meg volt lepődve, amikor kiderült az igazság. Azt állította: „Ha a Bowes-Lyon-család ezt mondta volna nekünk, akkor ezt tettük volna bele a könyvbe. Nem normális dolog kételkedni a királyi család tagjainak szavában.”
A Debrett’s szerkesztői már az 50-es években kitörölték a két nevet a családfáról – olvasható a Vanity Fair cikkében.
Az ügy 1987-es kirobbanását követően a kiadvány egy szerkesztője azt mondta az újságnak: “Nekem úgy tűnt, hogy édesanyjuk többé-kevésbé elutasította őket mint lányait. Öt lánya volt, és ez a kettő sajnos mentális zavarral született, ő pedig kizárta őket a tudatából.”
Valóban a királyi családdal való kapcsolataik miatt zárták őket mentális intézménybe?
A The Crown azt sugallja, sőt, az Anyakirályné szájába is adja, hogy amiatt volt szükség a lányok bezárására 1941-ben, mert már eleve vékony szálon függött a királyság sorsa, miután 1936-ban VIII. Edward az őt érintő botrány mentén lemondott a trónról, és attól féltek, hogy ha az ő terhelt unokahúgairól tudomást szerez a publikum, a nép végképp kétségbe vonja a királyi család jogosultságát a trónra, amikor ő beházasodik tagjai közé. A logikai bukfenc azonban ott van a történetben Garreth Russel történész szerint, hogy Elizabeth Bowes-Lyon 1923-ban ment hozzá az akkor még „csak” yorki herceghez, míg a két lányt 1941-benvitték intézetbe, vagyis a elhelyezésük 18 évvel a beházasodás után történt. Sőt, öt évvel azután, hogy a yorki hercegi pár trónra lépett 1936-ban. Ráadásul – hívja fel a figyelmet a történész - nincs semmilyen arra vonatkozó bizonyíték, hogy a jövőbeni Anyakirályné (aki ekkor még Erzsébet brit királyné volt, VI. György feleségeként) 1941-ben részt vett volna a lányok intézetbe zárásában, vagy hogy egyáltalán tudta volna pontosan, mi történt velük.
Szakértők azt is kiderítették, hogy habár a Bowes-Lyon családnak voltak kapcsolatai a Windsorokkal, az örökletes betegség még csak nem is az Anyakirályné rokonai, hanem sógornője, Fenella felmenői révén került a famíliába. Az értelmi visszamaradottságot okozó hibás gént az intézetbe zárt lányok közös anyai nagyapja, Clinton báró hordozta, ami csak a nőrokonokra öröklődött tovább.
A The Crownban azt is megemlítik, hogy Fenella nővérét, Harrietet, valamint három lányát, Idoneát, Rosemary-t és Ethelredát is ugyanabba az intézetbe zárták. Ők is örökölték a hibás gént, és az egyértelmű, hogy ez az ág semmilyen vérségi módon nem kapcsolódott a királyi családhoz.
Katherine Bowes-Lyon 2014-ben halt meg, anélkül, hogy akár a királyi család, akár a Bowes-Lyon família megmagyarázta volna, mi szükség volt arra, hogy zárt intézménybe küldjék őt, majd halottnak nyilvánítsák a világ számára.
Miről szól ez az epizód valójában?
A társadalmi vitában, amely aThe Crown negyedik évada körül zajlik arról, hogy szabad-e ennyire a közelmúltban játszódó eseményeket, például Diana hercegnő és Károly szerencsétlen házasságát nem dokumentumfilmes szinten boncolgatni, hanem drámaként feldolgozni, eddig annak a pártját fogtam, hogy szabad. De szerintem ez az epizód félrecsúszott. Azzal, úgy vélem, nincs baj, ha az eseményeket egy rendező, író a saját szűrőjén keresztül ábrázolja, esetleg hozzátesz olyan drámai elemeket, amelyek nem biztos, hogy megtörténtek, de az események sorrendiségén és valóságtartalmán nem változtatnak; párbeszédeket alkot, amik nem történtek meg, annak érdekében, hogy a nézőnek jobban átjöjjön a lényeg - ez rendben van. De azt történelemszerető emberként nehéz elfogadni, hogy konkrét csúsztatások vannak ebben a részben. Arra is gondoltam, hogy talán maga az epizód sem feltétlenül arra próbált kilyukadni (vagy nem pont arra kellett volna kilyukadnia), mennyire kegyetlen a királyi család, hanem arra, hogy a rokonok intézménybe zárásaévszázadokig, sőt, még a 20. században is bevett szokás volt, és hogy mennyire szomorú volt ez a gyakorlat.
Gyakorlatilag a legutóbbi évtizedekig stigma övezte a mentális betegségeket, amire természetesen a királyi családban is volt több példa - elég csak III. György megőrülésére vagy Fülöp herceg édesanyjának, Alíz hercegnőnek az intézménybe záratására gondolni. Az epizódban megemlítik János herceget, VI. György öccsét, Erzsébet királynő nagybátyját is, aki súlyos epilepsziától szenvedett, és akit a királyi család gyakorlatilag eldugott a világ szeme elől. (Róla már nagyon rég készülök egy bejegyzéssel.)
Talán ez ennek az epizódnak a mélyben húzódó, igazi lényege, amit kevésbé sikerült megragadniuk a készítőknek: hogy a társadalmi elvárások miatt és a kor divatjának megfelelően milyen szomorú sors jutott még néhány évtizede is az akár kisebb, akár nagyobb mentális problémákkal küszködő rokonoknak.
Arra ébredt II. Erzsébet 1982. július 9-ének reggelén, hogy egy vadidegen férfi van a hálószobájában. Michael Fagan már másodszorra tört be a Buckingham-palotába, ám aznap hajnalban el is érte célját: sikerült találkoznia a királynővel. A megtörtént esetet dolgozza fel a The Crown (A korona) című Netflix-sorozat negyedik évadának ötödik része, amely, bevallom, nekem a kedvencem az évadból a The Balmoral Test mellett. Szeretem ugyanis azokat az epizódokat, amelyek kicsit "ellépnek" a királyi család tagjaitól, és betekintést adnak abba a korba, amiben játszódnak. Márpedig a Fagan című rész tökéletesen megmutatja, milyenek voltak az angliai '80-as évek hétköznapjai. De lássuk, hogyan jutott be a férfi a hálószobába, és mi igaz abból, amit megfilmesítettek! (Tudom, hogy ígértem egy második elemzést a negyedik évadról, hamarosan ez is érkezik.)
A filmbéli Fagan a jobb, az igazi a baloldalon látható
Az epizód elején a 31 éves Fagan, aki egy állástalan szobafestő, Margaret Thatcher rádióból áradó hangjára ébred lepusztult, londoni lakótelepi lakásában. A nyilvánvalóan depressziós férfi első útja gyerekei üres szobájába vezet, majd rágyújt, miközben Thatcher helyett már a The Cure Boys Don't Cry című száma szól. Elindul otthonról, buszra száll, ami a Buckingham-palota előtt halad el, majd beáll a sorba a munkaügyi központban, ahol a falklandi hadjárat híreit sugározzák a hangszórók. Ebben a néhány snittben a sorozat készítői gyakorlatilag bemutatták az angliai kora '80-as évek hétköznapjait, amit a munkanélküliség, Thatcher és a falklandi háború jellemzett. (Később kocsmajelenet is van, ami még ma is elengedhetetlen része a hétköznapoknak arrafelé. Egyébként a zenék zseniálisak ebben a részben.)
Az epizód főleg Faganre koncentrál, lassan kibontja összeomlásának hátterét: felesége elhagyta, magával vitte két gyerekét (valójában négy csemetéjük volt), már mással él, és Fagan labilitása miatt (vagy ki tudja, miért) nem engedi volt párját a közelükbe. Ez végképp az idegösszeomlás szélére sodorja az állástalan szobafestőt, aki munkaügyi központba tett látogatásainak egyikén már James Bondként mutatkozik be az ügyintézőnek, majd kifakad, hogy kinek tudna panaszt tenni. Ekkor kapja az ötletet, hogy forduljon a parlamenti képviselőjéhez.
Mindeközben a királynő is néha megjelenik: egyszer Margaret Thatcher miniszterelnökkel egyeztet a falklandi háborúról, másszor Fülöp herceg kíséretében kerti partin fogadja alattvalóit. A királynő előtt sorban álló, szépen öltözött emberek és a munkaügyi központban kígyózó sorban látható, lepusztult munkásosztálybeliek közötti különbség szembeszökő.
"Épp most mondták be a hírekben, hogy egy férfit találtak a királynő hálószobájában. A negyedik műsor közölte, hogy a férfi egy betolakodó volt, és a királynő sohasem látta azelőtt. Apa azt morogta: - Reméljük, beveszi a királynő férje."
- Részlet Sue Townsend Adrian Mole újabb kínszenvedései című, éppen erről a korszakról szóló (szerintem) zseniális könyvéből.
Fagan egyébként el is megy a képviselőhöz, akinek hozzáállásával azonban nem elégedett, ezért ott is azután érdeklődik: ki az ő főnöke, akivel beszélni tudna. Itt azt a tanácsot kapja, hogy forduljon Thatcher-höz, vagy ha ez nem felel meg, akkor a királynőhöz. Miután sokadjára keveredik el a bürokrácia útvesztőjében, lakását felújíttatni nem tudja, ezért továbbra sem engedik hozzá a gyerekeit, egyik júniusi este leszáll a buszról a Buckingham-palotánál, átugrik a kerítésén, felmászik egy ereszcsatornán, benyom egy ablakot, és már bent is van a királyi rezidencián. Végigmegy a folyosókon, a trónszobában leül a királynő trónszékére, megiszik egy üveg bort, lever egy vázát abban a teremben, ahol a világ minden részéről érkező ajándékokat tartják, végül eljut a királynő és Fülöp herceg privát lakosztályához is. Itt azonban vesztére egy komorna meglátja. Azonnal rohan az őrökhöz, akik már csak Fagan hűlt helyét találják. A királynő ebben az időpontban éppen Windsorban tartózkodott.
A Buckingham-palota legismertebb, keleti szárnya - Fotó: Wikimedia Commons
Az epizódnak ezen része szinte teljesen hitelesen ábrázolja a történteket, bár a BBC History Revealed szerkesztője, Charlotte Hodgman megjegyzi erről szóló cikkében: Fagan nem elég, hogy megitta a fél üveg bort, de mivel nem talált vécét, és nem akarta a szőnyeget megtisztelni, a corgik (a királynő kutyái) etetőtáljába pisilt. Ezt a mozzanatot A koronából kihagyták, talán nem véletlenül. Fagan egyébként körülnézett a képtárban is, ahol felbecsülhetetlen értékű műremekek lógnak a falon, és csak ezután hatolt be abba a terembe, ahol azokat az ajándékokat tárolták, amelyeket Vilmos herceg a közeljövőben várható születése miatt küldtek. Itt megitta a fél üveg bort, amiről már szó volt, majd hazament.
A következő hetekben a The Crown szerint Fagan eléri a mélypontot: gyerekei előtt, a játszótéren összeverekszik volt felesége jelenlegi barátjával, ezért teljesen elveszik tőle a láthatási jogot. Majd rácsodálkozik, hogy az emberek ünnepelnek, amikor kihirdetik a brit győzelmet a falklandi hadjáratban, amiről ő azt gondolja, hogy egy felesleges és drága háború, a ráköltött pénznek pedig jobb helye is lenne.
Fagan filmbéli volt feleségének elege van volt férjéből
A sorozat szerint 1981. július 9-én Fagan felbátorodva előző sikerétől, reggel 7 óra körül ismét átmászik a Buckingham-palotát körülvévő kerítésen, valamint felkapaszkodik egy ereszen, és egyenesen a királynő hálószobájába megy, majd leül az ágyára, amelyben II. Erzsébet gyanútlanul alszik. A királynő felébred, amikor Fagan széthúzza a függönyt. Először azt hiszi, a komornája ébresztette fel túl korán, de aztán ráeszmél, hogy egy idegen férfi van a hálószobájában, és - érthető módon - igencsak megijed. Fagan leül az ágya végébe, és azt mondja, csak azt szerette volna, ha a királynő találkozik valaki "normálissal". Imádom, ahogy erre a filmbéli Olivia Colman azt válaszolja, hogy: "And this is normal?" (És ez így normális?)
Aztán arról lamentál, hogy mivel senkihez nem fordulhat, ezért jött ide, és Erzsébet megmentheti az országot azzal, ha megszabadul Margaret Thatchertől, főleg mert - szerinte - elpusztít mindent, ráadásul a királynő "állására" is pályázik.
Az uralkodó eleinte még fél a férfitől, de amint elkezdenek beszélgetni, visszanyeri hidegvérét, és végighallgatja Fagant, aki arról beszél, hogy először a munkáját vesztette el, majd az önbizalmát, végül a felesége szerelmét, most pedig már mentális problémákkal küzd. Azt is megemlíti, hogy milyen lepusztult a palota, és ráférne egy festés.
Párbeszédüket az szakítja félbe, hogy egy szolgáló behozza a reggeli teát, aki amint felméri a helyzetet, természetesen azonnal szalad a rendőrökért, Fagant elfogják, és később letartóztatják. Amint elviszik, a királynőn kijönnek az előző percek izgalmai, és remeg az őt ért sokktól.
Fagan azért mászott fel egy ereszcsatornán (ami a magyar közélet legforróbb témája volt a héten), mert sikertelenül próbálkozott egy földszinti ablak kinyitásával. Miután felmászott az ereszen és bemászott egy nyitva hagyott ablakon, levette cipőjét és zokniját. Később bevallotta, hogy több pohár whiskey-t megivott, hogy legyen bátorsága tettéhez. Egyébként egy riasztó megszólalt, amikor a férfi behatolt a palotába, de a szolgálatban lévő rendőr azt hitte, hogy téves riasztás, és kikapcsolta a jelzést. Fagan a királynő hálószobájához közel, az inasok szobájában összetört egy üveg hamutálat. Később azt vallotta, hogy az ebből származó üvegdarabbal akarta volna felvágni ereit a királynő előtt. Végül ezt nem tette meg, de véletlenül megvágta magát, és még akkor is vérzett a keze, amikor behatolt a királynő hálószobájába.
Fagan később az általa adott interjúkban többször is megváltoztatta történetét, de a BBC szakértője kiderítette: a férfi reggel 7 óra 15 körül hatolt be a szobába, mezítláb és spiccesen. Eleinte Fagan azt mondta, hogy a királynő 10 percig beszélgetett vele és cigarettával kínálta, később azonban kiderült: valójában nem beszélgetett a királynővel, mert amint Erzsébet meglátta a betolakodót, kiszaladt a szobából.
"Kiugrott az ágyából, át a szobán, és kiszaladt az ajtón. Meg voltam lepve, milyen kis törékeny. Úgy futott, mint egy kislány. Az egész alig telt harminc másodpercbe" - írja Ingrid Seward A királynő és Diana című könyvében arról, Fagan mit nyilatkozott később.
II. Erzsébet azonnal segítségért telefonált, ugyanis a rendőrt, akinek hálószobája előtt kellett volna strázsálnia, nem találta a posztján, mert még azelőtt távozott, hogy megérkezett volna a váltás. Fülöp herceg aznap külön aludt tőle, komornyikja, Paul Whybrew pedig a corgikat sétáltatta. A királynő hívására senki nem felelt. Ekkor keresett egy szobalányt az uralkodó, akivel együtt betessékelték Fagant az inasok szobájába, ahol megkínálták cigarettával, majd a megérkező Whybrew töltött neki egy pohár whisky-t.
Az állítólag egyre idegesebb Fagan addig ottmaradt, amíg a rendőrség megérkezett. A Scotland Yard jelentése szerint a királynő ágyában egy darab üveget és vérfoltokat találtak, amik Fagan kezéről származtak.
Az ügy utóélete
A zavarodott férfit nem vádolták meg birtokháborítással, sem magánlaksértéssel, "csak" lopással a júniusi betörésekor megivott bor miatt. A vádakat azonban ejtették, miután pszichiátriai szakvélemény kimutatta: súlyos mentális problémákkal küzd. Édesanyja valamivel később azt nyilatkozta: "Olyan sokat gondol a királynőre, el tudom képzelni, hogy egyszerűen csak beszélgetni akart vele a problémáiról."
Egy 1993-as rádióinterjúban Fagan azt állította, hogy a királynő számára mindazt képviselte, ami miatt nem tudott előrejutni az életben, és azt akarta, hogy érezze II. Erzsébet, milyen átlagos embernek lenni.
Fagan az eljárás lezárulta utáni három hónapot egy pszichiátriai klinikán töltött, majd 1983 januárjában szabadon engedték.
Ingrid Seward, aki az egyik legtekintélyesebb királyi szakértő, azt írja A királynő és Diana című könyvében, hogy az emberek körében az terjedt el: a királynő hidegvérrel kezelte a helyzetet. Valójában azonban az uralkodót mélyen megrázta az eset, és hónapokba telt, míg visszanyerte lelki egyensúlyát. Életében először kellett szakemberhez fordulnia, aki megtanította neki a jógalégzést, ez segített neki feldolgozni a történteket.
Az eset úgy vonult be a történelembe, mint a királyi családot érintő legsúlyosabb biztonsági kihágás a 20. században. (Bár Anna hercegnő elrablási kísérlete is versenyben van ezért a címért, bejegyzésemért ez utóbbi esetről kattints!) Valószínűleg ez volt az akkor 58 éves királynő uralkodásának egyik legbizarrabb és legsokkolóbb eseménye. Egyébként Viktória királynő idejében 1838. és 1841. között egy tinédzser fiú többször is belógott a Buckingham-palotába, és a többi között ágyneműt lopott onnan.
Az esetnek földrengésszerű hatása volt: a belügyminiszter, Willie Whitelaw felajánlotta lemondását a királynőnek, aki azt nem fogadta el, Thatcher pedig személyesen kért bocsánatot az uralkodótól. A Scotland Yard jelentése feltárta, hogy a királynő biztonságával megbízott rendőrök nem viselkedtek és kommunikáltak egymással megfelelően, de a riasztók sem működtek jól a palotában, valamint a királynő szobáját az őrszobával összekötő vezeték éppen akkor csak részben volt kész.
A sokak által átkozott Margaret Thatcher, akit a sorozatban Gillian Anderson alakít:
Fagan két évvel az eset után rátámadt egy rendőrre egy wales-i bárban, emiatt néhány hónapos felfüggesztett börtönre ítélték. Egyébként valóságos celeb lett belőle: 1983-ban egy punkbandával közösen feldolgozta a God Save the Queen című Sex Pistols-slágert, 2011-ben pedig a 4-es csatorna egy dokumentumfilmjében tűnt fel, amelyben olyan emberekről van szó, akik furcsán viselkednek nyilvánosan.
1997-ben négy évre bebörtönözték kábítószerrel való kereskedés miatt.
Gyakorlatilag társadalmi vita kezdődött arról - nyilván főleg az Egyesült Királyságban –, hogy a The Crown (A korona) című Netflix-sorozat múlt hét vasárnap debütált negyedik évada mennyire jeleníti meg hitelesen az általa bemutatott sorsokat, történeteket, és hogy van-e joga a II. Erzsébet életéről szóló sorozat készítőinek ilyen fájdalmas emlékeket ilyen „hamar” feldolgozni. A negyedik évadot sokan tűkön ülve várták világszerte, hiszen ezek az epizódok főleg a '80-as években játszódnak, amikor megjelenik a színen Lady Diana Spencer, a későbbi Diana hercegné, valamint Margaret Thatcher volt brit miniszterelnök is, akit rengetegen gyűlöltek ellentmondásos politikája miatt.
Több brit magazin is arról ír, hogy az udvar bennfenteseit, királyi tudósítókat, sőt, magukat a királyi család tagjait is felháborította, sokkolta ez az évad. Nem értek egyet azokkal, akik ennek a sorozatnak azt róják fel, hogy nem tökéletesen és szolgaian követi az eseményeket, hiszen rengeteg párbeszéd zárt ajtók mögött játszódik (a többi között a királynő és a kormányfő közötti titkos megbeszélések is, amelyek az egész sorozatnak az alapját jelentik, és amelyekből az Audiencia című darabot írta Peter Morgan, A korona megalkotója), ráadásul ez nem egy dokumentumfilm-sorozat. Az alkotók rengeteg energiát fektettek abba, hogy hűek maradjanak az alapeseményekhez, az már más kérdés, hogy ezt egy sorozatban milyen eszközökkel érik el.
Az például szerintem nem zavaró, hogy egy, több forrás által is megerősített, valóban elhangzott párbeszéd nem pont olyan körülmények között zajlik a sorozatban, mint ahogyan a valóságban megtörtént (lásd lejjebb Károly és Diana első hosszabb beszélgetése), az azonban már zavarna, ha nagyobb volumenű tényeket ferdítenének el. A sorozat készítői egyébként többször is megjegyezték, hogy fontos észben tartani: a produkció nem követi minden esetben szolgahűen a valóságot, és hogy néhány jelenetben a drámai elemek a szórakoztatás céljából íródtak. Olyanokat is olvasni rajongói oldalakon, illetve királyi tudósítóktól, hogy a sorozat cseppet sem hízelgő színben tünteti fel a királyi család tagjait. Tény, de az is tény, hogy rengeteg dolog igaz azok közül, amit róluk forgattak. Például tudni, hogy Károly időről időre valóban magából kikelve üvöltött Dianával (ahogyan az egyik legtekintélyesebb királyi tudósító, Ingrid Seward meg is jegyzi egy könyvében: a Windsor-férfiak híresek dühkitöréseikről), és az is igaz, hogy Diana sokszor hisztérikusan és irracionálisan viselkedett, ez akár tetszik az utókornak, akár nem.
Ezek a tények engem nem hogy nem zavarnak, hanem sokkal emberibbé, sőt, izgalmasabbá teszik számomra a királyi család tagjait. Azt viszont meg tudom érteni, hogy azokat az embereket, akikről, vagy akiknek szüleiről, felmenőiről, még élő rokonairól szól a sorozat, nem érinti mindez kellemesen. Hiszen Károly és Camilla, ráadásul Vilmos, Harry és a királynő életének is nagyon fájdalmas, máig ható történéseit eleveníti meg A korona, ráadásul nem is a főszereplők halála után (Diana hercegné és Margit hercegnő kivételével). Aki a családtagok, királyi tudósítók és bennfentesek felháborodásának részleteiről bővebben szeretne olvasni, kattintson ide, a többiek folytassák az olvasást! Egyelőre a negyedik évad harmadik epizódjáig jutottam ebben a bejegyzésben, hiszen még ezt is nagyon munkás volt feldolgozni. Természetesen rengeteg apró részlet van, ami még tűrné a magyarázatot, de egyelőre ezekből az epizódokból is „csak” a legfontosabb, legérdekesebb dolgokat emeltem ki. Aki még nem látta a negyedik évadot legalább az elsőtől a harmadik epizódig, az kérem, csak akkor olvasson tovább, ha nem bánja a spoilereket! A következő két hétben még két bejegyzéssel jelentkezem a további hét epizódról.
Mountbatten gróf meggyilkolása és az a bizonyos levél
"Elérték azt, amit két világháborúnak, és német, valamint japán katonák ezreinek sem sikerült.”
A jelenetsorozat, amely Mountbatten gróf meggyilkolása előtt látszódik, amellett, hogy gyönyörűen van filmezve, jól meg is mutatja, a királyi család mivel tölti a szabadidejét: Károly Izlandon horgászik (valóban ott volt ebben a történelmi pillanatban), Anna hercegnő és a királynő cserkészni (cserkelni?) mennek, Fülöp herceg vadászik, a családja által csak Dickie-nek becézett Mountbatten gróf pedig homárhalászatra indul. „Dickie” általában egy kis tengerparti faluban, az északnyugat-írországi Mullaghmore-ban található Classiebawn-kastélyban vakációzott. A falu mindössze 20 kilométerre van az észak-írországi Fermanagh megyétől, amely ismert IRA-fészek volt akkoriban. Mountbatten 1979. augusztus 27-én kihajózott a Shadow V nevű hajóján, amelynek fedélzetén vele tartott idősebb lánya, Lady Brabourne, férje, Lord Brabourne, ikerfiaik, Nicholas és Timothy Knatchbull, Lord Brabourne édesanyja, az özvegy Brabourne grófné, és egy Paul Maxwell nevű matróz. A hajón egy IRA-tag, Thomas McMahon helyezett el távirányításos bombát előző este. Akkor robbantotta fel, amikor a társaság már messze járt a parttól.
A 79 éves Mountbatten még élt, amikor halászok kihúzták a vízből, de mire partra értek vele, már meghalt. Lábai csaknem leszakadtak a testéről. A robbanásban meghalt a gróf 14 éves unokája, Nicholas, valamint a 15 éves matrózfiú is. A 83 éves özvegy grófné másnap halt bele sérüléseibe.
A túlélő unoka, Timothy Knatchbull könyvet írt később arról, mi történt pontosan aznap. Károly herceg pedig azt írta a naplójába a számára szinte pótnagyapa szerepét betöltő „Dickie” meggyilkolása után: “Az élet már soha nem lesz ugyanolyan, most, hogy ő távozott, és attól tartok, nagyon sokáig fog tartani nekem, míg megbocsátok azoknak az embereknek, akik ma elérték azt, amit két világháborúnak, és német, valamint japán katonák ezreinek sem sikerült.”
A Classiebawn- kastély Fotó: Ken Wang/Flickr.com
Mindezidáig A korona hiteles jeleníti meg a történteket. Sokan azonban felróják Peter Morgannek, az írónak, hogy mielőtt meggyilkolják Mountbattent, a sorozat szerint levelet írt Károly hercegnek, amelyben azt kéri tőle, hagyja abba afférját a házas Camilla Parker-Bowles-zal, és vegyen el egy szelíd, jó természetű lányt, akinek nincs múltja. Ilyen levél nem létezett, bár tény, hogy Louis Mountbatten sokszor látta el tanácsokkal Károly herceget nőügyekben, sőt, több kalandja helyszínéül rendelkezésére bocsátotta vidéki otthonát, valamint megpróbálta alkalmas feleségjelöltekkel is összehozni, többek között a saját unokájával is. A sorozat alkotója megvédte döntését. A Tatler magazin szerint Peter Morgan közölte, hogy bár ilyen tartalmú levél nem íródott, úgy véli, hogy a képzeletbeli levél tartalmának megfelelő érzések zajlottak le Mountbatten grófban, ezt pedig arra alapozza, hogy számos más dokumentumot elolvasott ebből az időszakból, és rengeteg olyan emberrel beszélt, akik az események tanúi voltak.
Diana és Károly megismerkedése, valamint az autós jelenet
„Innentől kezdve nem szállt le rólam egész este, úgy követett, mint egy kiskutya.”
Az a titokzatos jelenet, amelyben Diana nimfának öltözve bujdosik Károly elől az Althorp-kastély (a Spencer-család ősi otthona) előtermében, sajnos nem történt meg valójában, pedig nagyon hangulatos. A 16 éves Diana és a 29 éves trónörökös először egy vadászaton találkozott 1977-ben, aki akkoriban Sarah nővérének udvarolt. Andrew Mortonnak erről a találkozásról Diana azt mondta: "Emlékszem, hogy Althorpban láttuk vendégül. A labradorjával jött. A nővérem teljesen rámászott. Arra gondoltam: Te jó ég, ezt biztos utálja! Ezért inkább távol maradtam tőlük. Emlékszem rá, hogy dagadt voltam, tömör, nem viseltem sminket, és nem voltam elegáns hölgy, de nagy zajt csaptam, ez pedig tetszett neki. Odajött hozzám vacsora után, megtáncoltatott, és megkérdezte, hogy megmutatnám-e neki a képgalériát. Egy 16 évesnek bármilyen figyelem csodálatos volt. "Miért is érdeklődne irántam olyasvalaki, mint ő?" Mindenesetre ezután két évig nem találkoztunk."
Az a párbeszéd valóban megtörtént, amikor a sorozatban Diana Károly herceg autója mellett áll, de nem ilyen körülmények között – miután Károly szakított Diana nővérével, Sarah-val, egy 1980-as házibuliban találkozott újra a herceg és a fiatal Diana. Az egyik kazettán, amely a szintén Netflixen elérhető Diana: In her Own Words (Diana: Saját szavaival) című dokumentumfilm alapja, a néhai wales-i hercegné azt mondja: "Beszélgettünk Mountbattenről és a barátnőjéről, és azt mondtam neki ‘Nagyon magányos lehet’ és azt is mondtam ‘Szomorú volt nézni Önt, ahogyan Mountbatten koporsója mögött lépdelt, szörnyű, szüksége van valakire, aki Ön mellett áll.‘ Ekkor rámhajolt, elkezdtünk csókolózni, és arra gondoltam, ez így nincs rendjén. Innentől kezdve nem szállt le rólam egész este, úgy követett, mint egy kiskutya.”
Nem tudni, ez pontosan így történt-e, de tény, hogy Károly hercegnek ekkor tetszett meg igazán Diana, mert abban a pillanatban éppen azt kapta tőle, amire szüksége volt: támogatásra.
Udvarlás királyi módra
„A királyi családnak egyedi a humora”
A Diana igaz története című Andrew Morton-könyv szerint Diana nagyanyja, Lady Fermoy valóban elkísérte Károlyt és Dianát gardedámként az Albert Hallba, ahol Verdi Requiemét nézték meg. A sorozatban igazából nem a Requiem, hanem egy másik Verdi-darab, a Traviata zenéje hallatszódik. Ezután valóban együtt vacsoráztak a palotában. A további események viszont kissé másképp zajlottak: Lady Fermoy, Diana nagyanyja, aki az Anyakirályné belső köréhez tartozott, a sorozat szerint megpróbálja rávenni unokáját arra, hogy nagyon igyekezzen elnyerni a királyi család tetszését Balmoralban, a királynő skóciai birtokán, ahol nyaranta az uralkodó két hónapot tölt. Több forrás is alátámasztja azonban, hogy az idős hölgy valójában arra figyelmeztette Dianát, hogy a királyi családnak egyedi a humora, és nem biztos, hogy jól kijön majd velük. Diana ekkor nem foglalkozott az intelmekkel. Saját bevallása szerint fülig szerelmes volt Károly hercegbe.
Visszatérve a zenére – leesett állal néztem azt a jelenetet, amelyben Dianát a fotósok elkezdik üldözni, nem csak azért, mert a színésznő, Emma Corrin tökéletesen jeleníti meg az elhunyt hercegnét, hanem azért is, mert az egyik kedvenc operám a Traviata, és nyitányának felcsendülése szó szerint katartikus élményt okozott. A La Traviata azt jelenti: az útról letért, tévútra került nő, és az opera maga egy haldokló kurtizán és egy arisztokrata férfi szerelméről szól. Ez már lehet, hogy belemagyarázás a részemről, de erős szimbolikát érzek abban, hogy a „megtévedt nő” témáját választották ehhez a jelenethez, hiszen Diana voltaképpen eltévedt a saját életében, amikor úgy döntött, hogy hozzámegy Károlyhoz. Egyébként a színésznő bizonyos szempontból nem hasonlít Dianára, mert kicsit filigránabb alkat, viszont a hangja… ha lehunyom a szemem, olyan, mintha a néha wales-i hercegnét hallanám.
Balmoralban Diana tényleg jól teljesített
"Kikapcsolódás helyett az év legstresszessebb ideje”
Az igaz, hogy a balmorali hétvégén, amelyen Margaret Thatcher felsült, Diana kitűnőre vizsgázott, de a körülmények kicsit mások voltak: érdekesség, hogy azon a bizonyos hétvégén mind Camilla, mint férje, Andrew Parker-Bowles a skóciai birtokon vendégeskedtek. Amint az egyébként a sorozatban látszik is, Diana nem a nagy házban volt elszállásolva, hanem egy cottage-ban a birtokon testvérével, Jane-nel és annak férjével, Robert Fellowes-zal, aki akkor a királynő magántitkárhelyettese volt.
Diana nagyon meg akart felelni, és ez nem is volt nehéz neki: habár nem szeretett vadászni, egész életében részt vett vadászatokon, és tudta, hogyan kell öltözködni és viselkedni ezekben a helyzetekben.
Habár Diana ezúttal kitűnőre vizsgázott a teszten, későbbi látogatásait kevésbé élvezte. Azt mondta Andrew Mortonnak, az elhíresült Diana-könyv szerzőjének, hogy, a kastélyban „negatív hangulat” uralkodott, és hogy "kikapcsolódás helyett ez az év legstresszessebb ideje” számára.
Diana és Károly mézesheteik egy részét is a skóciai birtokon töltötték, és itt adtak is egy rövid interjút újságíróknak, amikor a hercegné azt mondta az nekik, hogy elbűvölőnek találja Balmoralt, pedig valójában utálta az elzártságot. Penny Junor, a wales-i herceg életrajzírója szerint a mézeshetek katasztrofálisan sikerültek, "csupán arra voltak jók, hogy megvilágítsák, milyen kevés közük volt egymáshoz. Diana utálta a vidéket, utálta azt, hogy a királyi család mennyire odavan a lovakért és a kutyákért, utálta az esőt, ami állandóan zuhogott, és úgy érezte, hogy a férje elkerüli vele a bensőséges érintkezést."
Egyébként bármilyen furcsának is tűnhet az, amikor Diana cserkelés közben arról mesél Fülöp hercegnek, hogy szeret takarítani, ez igaz: Diana valóban vállalt háztartási munkákat Sarah nővérénél, ráadásul még szerette is csinálni, ezt ő maga mondta Andrew Mortonnak. A bölcsődei munkáját sem azért vállalta anno, mert nem volt miből élnie, hiszen Londonban kapott 18. születésnapjára lakást, és ahogy minden hasonló hátterű Lady-nek, neki is volt állandó bevétele családjától.
Margaret Thatcher és a királynő, valamint a férjek
"Két klimaxoló nő... Sétagalopp lesz!”
Miután Thatchert 1979-ben kormányfővé választották, a brit történelemben először fordult elő olyan, hogy egy királynő ült a trónon, miközben nő volt a miniszterelnök is. Annak ellenére, hogy két, magas pozícióban ülő, csaknem azonos korú asszonyról volt szó, II. Erzsébet és Thatcher nem igazán jöttek ki egymással eleinte. Nagyon nevettem a filmbéli Dennis Thatcher megjegyzésén, aki azt mondja: "Két klimaxoló nő... Sétagalopp lesz!”
Illetve Fülöp herceg sem tett lakatot a szájára, mondván: „Az utolsó dolog, amire ennek az országnak szüksége van, hogy két nő vigye a boltot.” Természetesen nem tudni, valóban elhangzottak- e ilyen megjegyzések, én mindenesetre jól szórakoztam rajtuk. Fülöp hercegből egyébként kinézem, hogy mondott ilyet, hiszen ismert éles nyelvéről. Egyébként mindkét férj kősziklaként állt felesége mellett egész életében, attól függetlenül, ezek a megjegyzések valósak-e vagy sem. Ha már itt tartunk, az is nagyon vicces, amikor Margaret Thatcher azt mondja az első audienciáján a királynőnek saját férjéről, hogy: „Nem fog zavarni minket.”
A Balmoral-teszt
„Mintha a purgatóriumban lennék.”
Talán nem ez a legfontosabb Margaret Thatcherrel kapcsolatban, de fantasztikusan életszerű az a többször is ismétlődő apró részlet a sorozatban, ahogyan leveszi az egyik klipszét, amikor telefonál. Ez annyira '80-as évek! Habár gyerek voltam akkoriban, de még emlékszem rá, hogy mekkora divatja volt a klipszeknek, hiszen édesanyám és barátnői is hordtak ilyet. És ha már itt tartunk, imádom azt is, amikor Thatcher egy kiló hajlakkot fúj a frizurájára, ezzel szintén megtestesítve a '80-as éveket, ami a szörnyű tupírfrizurák ideje volt. Mellesleg nagyon hangulatosak azok a jelenetek is, amelyekben Thatcher nem egy világhatalom kormányának fejeként, hanem hétköznapi asszonyként jelenik meg: érdekes módon főzés, vasalás közben is erőteljes a jelenléte.
De a lényegre térve: a Harper’s Bazaar cikkében megemlíti, hogy az úgynevezett Balmoral-teszt valóban létezik. Azt persze nem tudni, hogy a királyi család célzottan és olyan kegyetlenséggel vizsgáztatja-e a vendégeit, mint ahogyan az a sorozatban ábrázolva van, de tény, hogy számos hagyományuk van, és elvárják, hogy azokat mások is ismerjék. Köztudott, hogy Margaret Thatcher soha nem vitt magával kint is használható cipőt balmorali tartózkodására, és mindig kölcsönöznie kellett Wellington-csizmát – írja a The Guardian. (Egyébként ez engem arra emlékeztet, amikor Anthony Eden miniszterelnöknek az első évadban ugyanígy gumicsizmát adtak Sandringhamben, amikor VI. Györggyel akart beszélni, aki éppen madarakra lövöldözött, és egyszer Balmoralban is arra kényszerítették, hogy Wellington-csizmát húzott fel, amikor a királynő vitte magával sétálni.)
Egy parlamenti tisztviselő arról számolt be, hogy Thatcher „nagyon furcsán” viselkedett egy balmorali látogatáskor. „Az uralkodó és férje virslit sütöttek a zavarban lévő miniszterelnöknek és férjének egy szélfútta hegyoldalban, miközben mindkét pár megpróbált kétségbeesetten informálisnak látszódni” - mondta. Thatcher életrajzírója, Charles Moore szerint bár a sorozat egyes jelenetei nem pontosan úgy történtek a valóságban, a kép, amit mutatnak, igaz. A Harper's Bazaar cikkéből az is kiderül, hogy a volt munkáspárti miniszterelnök felesége, Cherie Blair, és a jelenlegi kormányfő, Boris Johnson sem „mentek át” a királyi család vizsgáján.
Itt egy személyes megjegyzés tennék: habár a skóciai Felföld fenséges, gyönyörű és lenyűgöző, el nem tudom képzelni, hogy a tengerpart helyett valaha is ezt választanám vakációképp. Egy hetet el tudnék képzelni zord körülmények között, de ember legyen a talpán (vagy a királyi család tagja), aki ennél többet kibír ott az állandó esőben, ködben, rossz időben. Természetesen mindenkinek más az elképzelése arról, hogyan tölti a szabadidejét…
A skót Felföld Fotó: Juan Martinez/Flickr.com
A Balmoral-teszt
Omid Scobie királyi tudósító ezt írja róla a Harper’s Bazaarban megjelent cikkében
“Ha valakit meghívtak, az frissítse fel a tudását a királyi protokollról, legyen számos olyan dolog a fejében, amiről lehet beszélgetni, ruhája MINDEN létező alkalomra (vadászattól a black tie-ig) és, ami a legfontosabb, hogy mindig viselkedjen megfelelően. A társasági etikettet muszáj tudni! Ha nem tetszik az étel, akkor is meg kell enni. Ha nem szeret a Felföldön kutyagolni a szélben és esőben, az szívás! Hallottam olyan vendégekről, akik annyira meg akartak felelni balmorali tartózkodásuk alkalmával, és annyira aggódtak, hogy majd rossz lesz a megítélésük, ha valamit elrontanak, hogy vadiúj pizsamát, fehérneműt, tisztálkodószereket csomagoltak el, hogy amikor a személyzet kicsomagolja a bőröndjüket, egyáltalán semmi felett ne tudjanak ítélkezni, és egyetlen negatív szó se jusson vissza a királynőhöz. Ennek ellenére a királynő a balmorali nyarakon a legoldottabb, és Őfelsége mindent megtesz azért, hogy a vendégei otthon érezzék magukat. A vendégeket el fogja vinni a családi grillezésekre, minden étkezésre hivatalosak lesznek, és ha valaki elég szerencsés, még a kutyákkal is játszhat."
Thatcher úgy írta le a balmorali hétvégéket (amelyek kötelezőek, vagy inkább melegen ajánlottak a miniszterelnök és hitvese számára évente egyszer), mintha a purgatóriumban lenne. Mint utóbb kiderül: habár Thatcher az állatok legyilkolása körüli tevékenységeket nem élvezte, önmaga szeretett mészárlást rendezni a politikai színtéren- amint azt a királynő kicsit epésen meg is jegyzi, amikor később, már Londonban audiencián fogadja a miniszterelnököt: „Hallom, hogy itt is volt egy kis vérontás”, ezzel arra utalva, hogy Thatcher kormánya több tagjától is megvált közben.
Még egy apróság: aki túlzásnak érezné mély meghajlásait a királynő előtt, ne tegye: valóban megvolt ez a furcsa szokása, annak ellenére, hogy kapcsolata – főleg eleinte – nem volt felhőtlen az uralkodóval.
Érdekesség, hogy a Vaslady (The Iron Lady) című filmben, amelyben Meryl Streep alakítja Thatchert, a volt miniszterelnök lányát, Carolt Olivia Colman játssza, aki a sorozatban a királynőt alakítja.
Diana és Camilla
Ménage à trois
Valaki rajtam kívül még biztos észrevette, hogy Diana és Camilla a Ménage à Trois (nagyjából: Édeshármas) nevű étteremben találkoznak a harmadik epizódban. Ez egy már bezárt, de korábban valóban létező étterem volt Londonban, amely tényleg csak előételeket és süteményeket szolgált fel, mint a sorozatban is.
Az is igaz Andrew Morton Diana-könyve szerint, hogy Camilla levelet küldött Dianának, amiben arra kérte, hogy ebédeljenek együtt. Az ebéden – legalábbis Diana elmondása szerint – Camilla arról faggatta, vajon fog-e vadászni (ahogy az a sorozatban is van), ha már Highgrove-ban fognak élni. Diana akkor még saját elmondása szerint nem egészen értette, miről van szó, de később leesett neki, hogy arról: Camilla kereste a módját, hogyan tud továbbra is Károllyal kettesben lenni, Diana nélkül. Az ifjú menyasszony így is gyanakodni kezdett az ebéd után, főleg, amikor megtalálta a karkötőt, amiről a sorozatban is szó van.
Igazából Diana a valódi karkötőt találta meg, rajta a GF kezdőbetűkkel, nem csupán a rajzokat róla, mint a sorozatban. De az igaz, hogy az inas, aki hozta az ékszert tartalmazó csomagot, nem volt hajlandó válaszolni Diana kérdéseire, mint ahogyan a wales-i herceg magántitkára sem a sorozat szerint.
Az új évad megjelenése után sokan nekiestek Károlynak és Camillának a közösségi oldalakon, ami számomra azért döbbenetes, mert ezek az események köztudott dolgok, igaz, talán nem annyira egyértelműek azok számára, akik nem foglalkoznak napi szinten a királyi család körüli történésekkel. Ettől függetlenül furcsa, hiszen Diana élete és halála közbeszéd tárgya évtizedek óta. Habár nagyon sajnálatos, ahogy titkolták előle a részleteket, és belevonták ebbe a házasságba, anélkül, hogy valóban tudatában lett volna annak, hogy 19 évesen mit vállal magára, érdemes meglátni a tragédiát abban is, ahogyan másik két ember, Camilla és Károly élete is jó időre tönkrement. Nekik sem volt éppen ideális a helyzetük.
A Buckingham-palota magányában
"Girls on Film"
A harmadik epizódban Diana az esküvő előtti időszakra átköltözik a Buckingham-palotába, amely ekkorra biztonsági okokból fontossá vált. Arról, hogy tényleg görkorcsolyázott a palota folyosóin, ellentmondásos információkat találtam. Van, ahol azt olvasni, hogy nem görkorcsolyázott a palotában, csak biciklizett, de A korona egyik producere, Oona O'Beirn azt nyilatkozta a Vogue Indiának, hogy Diana valóban görkorcsolyázott a palotában.
Ingrid Seward azt írja ezekről a hónapokról A királynő és Diana című könyvében, hogy a fiatal Diana valóban magányosnak érezte magát, és megpróbált összebarátkozni a személyzettel, akikhez sokszor leszaladt. De ezzel kimerítette őket, és amikor már túl sokat látogatott a konyhába, az üveg és porcelán őre az ajtóra mutatott, és azt mondta neki: "Ott kint, az ajtón túl van az Ön lakrésze, itt bent pedig az enyém!" Diana elmenekült, és abba a konyhába nem ment többé.
Seward azt is írja, hogy a királynő többször invitálta Dianát ebédelni, de a leendő hercegné mindig kibújt ez alól – tehát az valódi csúsztatás a sorozatban, hogy a királynő nem foglalkozott Dianával, és hogy a fiatal menyasszony többször is hiába próbálkozott, hogy kapcsolják be az uralkodóhoz telefonon. A könyvben az áll: a királynő egy idő után feladta a próbálkozást. Talán ez az egyetlen nagyobb igazságtalanság, amit eddig a sorozatban felfedeztem.
Arra is felkaptam a fejemet, hogy ebben az epizódban azt ábrázolják: Diana mintegy kiképzést kapott saját nagyanyjától, hogyan kell viselkedni wales-i hercegnéként. Ugyanis Diana több interjúban is hangsúlyozta, mennyire magára hagyták, és hogy semmiféle hasonló útmutatással nem látták el, bár szüksége lett volna rá.
Az a jelenet, amikor Diana megérkezik, Margit hercegnő pedig éppen egy Imelda Marcosról szóló sztori közepén van, Diana pedig elfelejt pukedlizni, majd kínjában rossz sorrendben hajol meg mindenki előtt, igen kellemetlenül hat, de valószínűleg túlzás, hiszen a Spencer-gyerekek rendszeresen töltöttek időt a királyi családdal, főleg karácsonykor, hiszen a Sandringham-birtokon nőttek fel, amíg apjuk meg nem örökölte a grófi címet. Kicsi gyermekkoruktól beléjük nevelték a királyi protokollt, és Diana mindkét nagymamája, anyai oldalról Lady Fermoy 1956-1993-ig, apai oldalról pedig Spencer grófné 1937-1972-ig az Anyakirályné udvartartásába tartozott. Azt tudni, hogy Diana bátyja, Károly (Charles Spencer) hasonló hibát vétett egy partin: mindenki előtt meghajolt, akit csak látott, és véletlenül egy pincér előtt is fejet hajtott.
A negyedik évad harmadik része az első, amelyben megjelenik Diana bulimiája, ami a néhai wales-i hercegné elmondása szerint egy héttel eljegyzésük után kezdődött, miután Károly herceg egyszer a derekára tette a kezét, és „kissé pufóknak” nevezte. Diana július végi esküvőjére annyira lefogyott, hogy a híres ruhát többször is igazítani kellett egyre vékonyódó alakjára.
Eljegyzési videó és esküvő
"Whatever in love means"
Az már a negyedik évad harmadik epizódjában szerepel, hogy Károly a windsori kastély gyerekszobájában kéri meg Diana kezét – ez valóban így történt, annyi különbséggel, hogy a herceg féltérdre ereszkedett Diana előtt, és nem egészen értem, a sorozatban ezt miért másították meg.
Diana és Károly eljegyzésének hivatalos bejelentésekor készült velük egy interjú, ami a sorozatban is megjelenik, és bármilyen furcsa, ez szóról szóra így történt. Amikor a riporter megkérdezte őket: szerelmesek-e, Károly zavartan és elég furcsán válaszolt: "Bármit is jelentsen az, hogy valaki szerelmes." Diana pedig azonnal rávágta: "Persze".
Habár ő saját bevallása szerint el volt ragadtatva Károlytól, és fülig szerelmes volt belé, a wales-i herceget inkább az vette rá a házasságra Ingrid Seward királyi szakértő szerint, hogy szülei megkérték: ha nem gondolja komolyan Dianával való kapcsolatát, akkor hagyja abba az udvarlást. Addigra a trónörökös már 32 éves volt, és több potenciális feleségjelöltet is elfogyasztott. Szülei türelme pedig fogyott, hiszen a trón jövőjét biztosítani kellett. Károly eleinte kellemesnek találta Diana társaságát, de ahogy jobban megismerte, egyre jobban elhatalmasodott rajta a kétely, vajon boldogok lesznek-e együtt. Dianáról ezen a ponton még a legtöbben azt gondolták, hogy tökéletes hercegné lesz, hiszen ismerte a játékszabályokat, maga is a legfelsőbb körökben mozgott, fiatal volt, szép, és - ami akkoriban még sokat számított - szűz, így a sajtó nem tudott korábbi botrányos férfiügyeiről sem cikkezni. Ezt a lemaradást aztán később persze behozták, amikor már szolgáltatott az újságíróknak épp elég alapanyagot.
Az esküvő előtt azonban elhatalmasodott a kétely mindkettejükön, de Diana félelmeit nővérei azzal hessegették el, hogy „már késő, az arcod a konyharuhákon van”. Engem minden alkalommal megdöbbent, amikor erről a történetről olvasok, nézek dokumentumfilmet vagy akár csak egy játékfilmet is, hogy egy ember sem volt egyikőjük környezetében sem, aki egyszer is leült volna velük, hogy őszintén mondják el, mit éreznek és gondolnak az egésszel kapcsolatban. Mindenki akarta ezt a házasságot, kivéve a házasulandók, és ebből tragédia lett. Arról nincsenek feljegyzések, hogy Margit hercegnő valóban megosztotta a friggyel kapcsolatos kételyeit, mint a sorozatban.
Az esküvőt nem reprodukálták, csak Diana híres, Emmanuel's által készített ruháját, de abból sem látszik sok. A sorozat készítői erről interjúkban úgy vallottak: az eseményről annyi kép és videó készült, hogy nem érezték szükségesnek az újraalkotását, hiszen maga az esküvői szertartás a történetet nem vitte előre, és mindenki tudja, mi és hogyan történt aznap, valamint hogy ki mit viselt.
Szívszorító élményről számolt be Meghan sussexi hercegné a The New York Times számára írt véleménycikkben: arról, hogy elvesztette második magzatát. A hercegné azt reméli, hogy soraival másoknak is segíthet hasonló helyzetben. A 39 éves egykori színésznő a lap szerdai számában megjelent cikkben kiemeli, hogy erről a csaknem "elviselhetetlen gyászról, a veszteség fájdalmáról, amelyet sokan átélnek", csak kevesen beszélnek.
A "The Losses We Share" vagyis a "A veszteségek, amelyekben osztozunk" címen megjelent cikkben Meghan arról ír, hogy idén júliusban úgy kezdődött a napja, mint bármikor: reggelit készített, megetette a kutyákat, bevette a vitaminjait, felkötötte a haját lófarokba, majd kiemelte másfél éves fiát az ágyából. Miután kicserélte pelenkáját, éles fájdalmat érzett, és lerogyott a padlóra. Akkor már tudta, hogy épp vetélést él át.
Kórházba került, ahol férjével együtt sírtak az elszenvedett veszteség miatt.
A személyes élményekről áttér arra, hogy ez az év sokakat vitt a szakadék szélére. "A veszteség érzése fertőzte meg a 2020-as mindennapokat. Van, aki egy "normális" nap kezdete után idős édesanyjáról kapott hírt, aki elhunyt a koronavírus miatt kialakult betegségben" -írja Meghan. De nem csak azokról beszél, akik átélték a gyászt, hanem a magányosokról is - hiszen, mint írja, a járvány miatti közösségi távolságtartás "magányosabbá tett bennünket, mint bármikor ezelőtt."
Kiemeli, hogy 100 nő közül 10-20 életében előfordul a vetélés, de annak ellenére, hogy milyen gyakran következik be, még mindig tabunak számít, indokolatlan szégyen tapad hozzá, és elszenvedői magukra maradnak gyászukkal. Ezért arra kéri olvasóit, hogy ezen a hálaadáson (idén az Egyesült Államokban ez november 26-a csütörtök) kérdezzük meg egymástól: hogy vagy?
Királyi tudósítók szerint a sussexi hercegné cikkének nyíltsága teljesen szokatlan a brit uralkodói családban, amelynek tagjai alig árulnak el valamit magánéletükről. Jól példázza a helyzetet, hogy a BBC push alertet (mobilokra küldött értesítést) küldött a cikkről szerda délelőtt, ilyet csak a legfontosabb breaking news helyzetekben szokott tenni. Amikor megkaptam az értesítést a mobilomra, és megláttam, hogy Meghanről van szó, azt hittem, valami történt velük.
A királyi család mottója: a "Never complain, never explain", vagyis a "Ne panaszkodj, ne magyarázkodj". Nyilvánvaló, hogy Meghan és Harry nem követik ezt az alaptételt, és részben éppen ez az, ami szakadáshoz vezetett a család és köztük.
II. Erzsébet királynő, Harry herceg nagyanyja 68 éves uralkodása alatt sohasem beszélt a médiának magánéletéről. Egyébként már az az interjú, amit Meghan cikkében említ, amikor tavaly Dél-Afrikában Tom Bradby megkérdezte őt, hogy van, hatalmas vihart kavart az Egyesült Királyságban, mivel Meghan a szokásoktól eltérően, akkor még a brit királyi család hivatalos tagjaként őszintén válaszolt a kérdésre - és ebből ki is derült, hogy bizony, nincs jól. (Erről szóló blogbejegyzésemért kattints!)
Bevallom, nálam megint betalált Meghan véleménycikke, mint ahogyan anno az a cikke is betalált, amit arról írt az Elle magazinnak, milyen nehézségekkel jár az, ha valaki félvér nőnek születik. Ez az időszak engem is megviselt, én is elvesztettem egy idős szerettemet a koronavírus miatt, és el sem tudom képzelni, micsoda fájdalom lehet, ha valaki a gyermekét, akit a szíve alatt hord, veszíti el. Az egyik kommentelő azt írta a blog Facebook-oldalán, miután közzétettem az alaphírt, hogy amióta Meghanék Amerikába költöztek, többet hall róluk, mint eddig, pedig arról volt szó, hogy elvonultan, médiafigyelemtől mentesen fognak élni. Én azt válaszoltam neki, hogy még egyet is értenék vele, de most egy olyan fájdalmas és tabutémáról van szó, amelyben ha egy közszereplő, ismert ember nyilvánul meg bátran, nyíltan, az több száz vagy ezer nőre hathat felszabadítóan, és segíthet a gyászukban. Teljesen mindegy, hogy ez Meghan vagy más, a lényeg, hogy az üzenet, miszerint nem vagyunk egyedül a veszteségeinkkel, eljusson az emberekhez. És habár nem mindenki élt át ugyanakkora fájdalmat ebben az évben, a veszteség érzetében mindannyian osztozunk. Nekem jólesett olvasni, természetesen nem a tragédia részét, hanem jólesett belegondolni abba: nem vagyunk egyedül veszteségeinkkel, legyenek azok bármekkorák is, és érintsék az életünk bármilyen területét is. Amióta a cikk megjelent, sokan, köztük több királyi tudósító is a közösségi médián osztja meg egymással elszenvedett vetéléseik fájdalmát.
Meghan és Harry januárban döntöttek úgy, hogy visszalépnek a brit királyi család magas rangú tagjaként betöltött pozíciójuktól, és hogy elsőszülött fiukkal, Archie-val az Egyesült Államokba költöznek. A kaliforniai Montecitóban vettek tek egy házat, és az utóbbi hónapokban csak viszonylag ritkán lehetett róluk hallani.
A Buckingham-palota szerdán a cikkel kapcsolatban közölte, hogy a sussexi hercegnő, Meghan írása, amelyben elárulta, hogy elvetélt, "olyan mélyen személyes téma, amelyhez a palota nem fűz kommentárt".
Harry herceg jelenleg a hatodik helyen áll a brit trónöröklési sorrendben édesapja, Károly trónörökös, valamint bátyja, Vilmos herceg és Vilmos három gyermeke mögött. Harry és Meghan tavaly májusban született fia, Archie Harrison Mountbatten-Windsor a hetedik a trónutódlási sorban, közvetlenül édesapja után.
A család életéről szóló A korona című sorozat negyedik évada múlt hét vasárnap debütált a Netflixen, hamarosan elemzéssel jelentkezem az évadról.
Olyan érzés Pallavicini Zitát hallgatni, mintha az ember kinyitna egy rendkívül érdekes történelemkönyvet, amelynek lapjait nem rideg évszámok uralják, hanem valódi, régen élt emberekről szóló anekdoták. Az őrgrófnővel a harcias Pallavicini-családról, a jótékonyság fontosságáról és egy évszázadokon átívelő történelmi jóvátételről, Mindszenty József bíboros kiszabadításáról is beszélgettünk az 1956-os forradalom évfordulója előtt.
Fotó: Pallavicini Zita jóvoltából
Royal Sztorik
– Egy korábbi interjúban azt mondta: az, hogy Ön őrgrófnő, sokaknak úgy tűnik, mintha egy foglalkozás lenne, pedig nem ez tölti ki az életét. Van-e elvárása önmaga felé vagy a társadalomnak Önnel szemben amiatt, hogy arisztokrata?
Pallavicini Zita
– Érdekes a kérdés, van is az a mondás, hogy „Noblesse oblige” ( a nemesség kötelez- a szerk). Persze, hogy van elvárás, de rájöttem, hogy ez az elvárás nem szabad, hogy agyonnyomjon engem. A családom és az igazi arisztokrácia soha semmit nem várt el tőlem, csak azok, akik nem arisztokraták, csak tudtak a származásomról. Egy kis időbe tellett, amíg rájöttem, hogy nekem az én saját bensőmhöz, az énemhez kell visszatérnem, és hogy nem kell megfelelnem. Az egyetlen elfogadható dolog, az, amit hiszek, és ezért teszek is, sőt, ha kell, akkor vásárra is viszem a bőrömet. De ez köszönőviszonyban sincs azzal, amit a rendszerváltás utáni újgazdagok elvártak volna az arisztokráciától. Tehát én eléggé idejében el tudtam attól határolódni, hogy ki mit vár el tőlem. Az pedig, hogy mi az, amit a többiek szeretnének, azt először beszéljék meg saját magukkal.
Royal Sztorik
– Azt mondja, ha kell, vásárra is viszi a bőrét. Már abban is van erő, hogy valaki közszereplőként felvállalja, elmeséli az élete tragikus eseményeit, mint ahogyan azt többször is megtette. Bevallom, nekem Margit hercegnőt juttatja az eszembe. Lehet, hogy nem jó a hasonlat… Margit Erzsébet királynő húga, aki szintén egy cseppet sem konvencionális arisztokrata hölgy volt.
Pallavicini Zita
– Margit hercegnő… Jártam Mustique szigetén, láttam az otthonát, ugyanakkor nem tudnám magamat összehasonlítani vele, mert ő igazán boldogtalan volt. Akkoriban kezdődött a paparazzi-jelenség, akik üldözték őt. Nehéz a királynő testvérének lenni. Hálátlan szerep. Az valóban elvárás! Szerintem szegény Margit ebből akart kitörni, hogy ő is létre tudjon hozni valamit. És a probléma, ami az arisztokráciával nagyjából mindig megtörténik, hogy ilyenkor megjelennek azok az emberek, akik ebből hasznot akarnak húzni. Margitnak a problémája az is volt, hogy oly' sok ember megjelent a környezetében, aki konkrétan kihasználta.
– Visszatérve a magyar viszonyokra és arisztokráciára – arról beszéltek Batthyányi- Schmidt Margittal a múlt héten a Trend FM-en, hogy nem igazán láthatóak a magyar főnemesség leszármazottai jelenleg a magyar közéletben, nem használják ki az ebben a rétegben rejlő potenciált. Önök pedig szeretnék, ha a jövőben nagyobb szerepet játszanának, ahhoz hasonlóan, ahogyan régen. Milyen módon képzelik ezt el?
Pallavicini Zita
– Az általam képviselt Pallavicini, Andrássy, Zichy és Wenckheim család nevében – nem arról van szó, hogy szeretnénk fontos szerepet betölteni. Batthyányi Margóval szerintem pont a társadalmi felelősségvállalásunkról beszéltünk. Hogy mennyire fontos, hogy példát tudjunk mutatni a nem létező elitnek, hátha elitté tudna alakulni igazából, ami már főnyeremény lenne. Én a tettek embere vagyok. Nem az a lényeg, hogy nekem még nem tudom, hány kitüntetésem legyen, meg hogy őrgrófnő vagyok, hanem hogy mindenki tegye a dolgát. Szeretnénk az új, még nem létező elitet arra tanítani, hogy adjanak. Ők fiatalabbak nálunk. Én soha nem tagadtam, 50 leszek, és van most egy 45 és 60 közötti nőkből álló generáció, akik azt mondtuk, hogy na most itt van a legjobb 30 év előttünk. Én most egyébként sokkal jobban érzem magam 49 évesen, mint 42 vagy 39 évesen. A példakép fontos, de hogyan mutassunk példát? Nem a nevünkkel, hanem úgy, hogy cselekszünk. Teszünk, nem beszélgetünk.
Létrehoztam egy jótékony civil mozgalmat Bánffy Szilviával, az Invisible Hands-et, vagyis a Láthatatlan Kezeket, ami nem azt jelenti, hogy valamit láthatatlanul lenyúlunk, hanem hogy segítünk. Úgy indult az egész, hogy egy idősebb asszony kutyáját kellett sétáltatni, hiszen aki beteg, az a kutyáját sem tudja levinni. Majd valakinek mosógép kellett, szereztünk neki, másnak pedig laptop. Nem mindenkinek van számítógépe. Az a helyzet, hogy nagyon sok embernek vidéken nincs meg az az infrastruktúrája, hogy be tudjon rendezkedni távoktatásra. Magánkezdeményezésből indult az egész, én is adtam bele pénzt. Később sokan jelentkeztek tárgyi adományokkal: rengeteg ruhát, játékot, tartós élelmiszert, laptopot kaptunk. Most pedig már az ország egész területére el tudjuk juttatni az adományokat a Vitézi Rendnek köszönhetően.
Royal Sztorik
– Ezek szerint azt hiányolja úgymond az elitből…
Pallavicini Zita
– Nincs elit. Manapság már nincs elit. Van az „old money” meg az újgazdagok. Sok gazdag ember van, de ők nem számítanak elitnek, és addig nem is lesznek azok, amíg nem adnak vissza a magyar embereknek. Sok gazdag ember van, de ők nem számítanak elitnek, és addig nem is lesznek azok, amíg nem adnak vissza a magyar embereknek. Ezt csinálta a Festetics, Eszterházy, Andrássy, Károlyi család. A magyar főnemesség sok bajtól megvédte Magyarországot, mégis Habsburg-hű lett. Legfőbb szponzorai voltunk a Habsburg-családnak. Az arisztokrácia egy régi görög szó: azt jelenti, hogy kiváltságos, nemes. Az őrgrófi cím például egy katonai rang. A családunk tagjai mindig az első sorban harcoltak a csatában. Én is olyan ember vagyok, aki az első a csatasorban, vállalom a véleményemet.
Royal Sztorik
– Akkor Ön harcias.
Pallavicini Zita
– Igen, harcias ember vagyok. A Pallavicini-család a 900-as évekig vezethető vissza, el is meséltek a rokonok egy anekdotát arról, amikor az Andrássy dédnagyanyámat elvette Pallavicini György – akkor a család azt mondta: te jó ég, mit fogunk kezdeni ezekkel a liberális Andrássyakkal? Sokkal keményebb a Pallavicini-család, mint az Andrássy.
Pallavicini család
A Pallavicini család első írásos említése 960-ból származik. A família 1360-ban kapott őrgrófi rangot, amelynek magyarországi és ausztriai használatát 1868-ban erősítette meg Ferenc József. Ez az egyetlen főúri család, amely az idegen (olasz) eredetű őrgrófi címmel élt huzamosabb ideig Magyarországon.
A Pallavicini család címere - Fotó: Viennevi/Wikimedia Commons
A hazánkban jelentős birtokossá vált Pallaviciniek a család genovai ágából származtak. Az őrgróf (vagy francia változatban a márki) Nyugat-Európában, illetve a volt gyarmatokon használt, örökletes nemesi cím. A nemesi címek rangsorában a hercegi cím alatt, de a grófi cím felett helyezkedik el. Régies magyar formája a markoláb volt. A magyar királyok őrgrófi címet csak kivételes esetben adományoztak, azt többnyire Magyarországon letelepedett külföldi családok viselték. Manapság egyedül két magyar őrgrófi család él még: az őrgróf Pallavicini család és a körösszeghi és adorjáni őrgróf Csáky-Pallavicini család.
A család első tagja, aki kapcsolatba került Magyarországgal, Sforza Pallavicini volt, aki az 1540-es erdélyi hadjáratot vezette, és részt vett a Fráter György elleni merényletben.
1551-ben I. Ferdinánd Erdélybe küldött hadainak egyik alvezére volt. Giambattista Castaldo tábornok, az erdélyi császári csapatok parancsnoka ekkor kapott utasítást Ferdinándtól Fráter György érsek, bíboros meggyilkolására. Castaldo a feladat elvégzésével Sforza Pallavicinit bízta meg. A kapitány olasz és spanyol bérgyilkosokból különítményt szervezett. Társaival 1551. december 17-én behatolt a bíboros alvinci kastélyába, és végrehajtotta a gyilkosságot.
Royal Sztorik
– Hogyan ápolja ezt az örökséget? Úgy tudom, alapítványt hoz létre, és le szeretné védetni az Andrássy nevet.
Pallavicini Zita
– Bizonyos dolgokra igen. Nem akarom a kormányt megfosztani a név használatától. De olyan szempontokból le szeretném védetni, hogy ne lehessen az Andrássy név alatt csak úgy összevissza például egy bordélyházat nyitni, vagy nem tudom, egy szabóságot. Nem haltunk ki, és létezik az egyenes ág. A Magyar Tudományos Akadémia szabályai szerint akkor lehet csak a nevet használni, ha bizonyítottan kihalt az egyenes ág. Akkor 70 év múlva bármit lehet, ez egy létező jogszabály. De mindenkinek megadom a lehetőséget – ha valaki jóra akarja használni, azt természetesen lehet.
Royal Sztorik
– Október elején például egy jótékonysági lovaspóló-kupa viselte az Andrássy nevet.
Pallavicini Zita
– Az Andrássy család mindig minden lovaseseményt támogatott. Már csak azért is, mert a szépnagyapámnak, Andrássy Gyulának, amikor a Monarchia külügyminisztere volt, a legjobb ötletek mindig lovaglás közben jutottak az eszébe. Az osztrák hivatalnokok pedig dühöngtek – a legnagyobb hivatalnok maga Ferenc József volt, aki reggel hatkor odaült az íróasztala mellé, és délután öt órakor kelt fel –, hogy az én szépnagyapám elment lovagolni. Aztán visszament, és Orczy bárónak lediktálta, hogy ezt meg ezt kell csinálni. A monarchiabeli hivatalnokok meg azt mondták, hogy ez az Andrássy gróf nem dolgozik, mert nekik a dolgozás az volt, hogy hattól ötig üljenek egy íróasztal mögött. Ő pedig éppen a Rigó nevű lován hozta a legnagyobb döntéseket. Andrássy Gyula Angliában telivéreket tartott, és már ott megismerkedett a lovaspólóval. Áthozta a sportot a kontinensre, és szponzorálta, főképp unokaöccsét, Andrássy Gézát és fiait, Tivadar üknagyapámat és ifj. Andrássy Gyulát. Ezért is hoztuk létre az Andrássy Memorial Charity Cup-ot. Én egyébként a pólót a bátrak sportjának nevezném. A magyarok az 1936-os olimpián meg is verték ebben a sportágban a németeket, ezért aztán Hitler dühében betiltotta a pólót.
Royal Sztorik
– Mire gyűjtöttek támogatást az Andrássy Memorial Charity Cup-on?
Pallavicini Zita
– Ez a család által rendezett kupa Etyeken zajlott október 3-án, a La Estancia pólóklubban a Zimmermann-házaspár segítségével. Terveink szerint a jótékonysági kupát minden évben meg fogjuk rendezni. Idén a La Estanciában volt, jövőre pedig úgy tervezzük, hogy a La Ballena pólóklubban lesz Budakeszin. Az idei kupán befolyt bevételből a Láthatlan Kezek mélyszegénységben élő családoknak segít. Természetesen nem olcsó mulatság pólózni, de aki pólózik, vagy aki pólóra jön, az adni is tud. Legyenek a játékosok jótékonyak, akik pedig eljönnek pólómeccset nézni, szintén – tanulják meg itt, milyen az elit viselkedés! Az Andrássy Memorial Charity Cup-on nem voltak hoszteszek, hogy ezzel is spóroljunk, helyettük a régi családok gyerekei dolgoztak – a lányom és a fiam, valamint a Bánffy-lányok és Maximillian Zimmermann ment körbe a tombolával. Egyébként az etyeki vállalkozások példamutatóak voltak: a jótékonysági rendezvényre tekintettel egy helyi cukrászda adta a tortát, egy étterem küldött harapnivalót, amiért nagyon hálásak voltunk. Abból, ami befolyt, a Dankó utcai hajléktalan óvodát támogatjuk.
Az Andrássy Memorial Charity Cup nézőközönségének egy része - Fotó: Uwe Zimmermann jóvoltából
Royal Sztorik
– Főleg tárgyi adományt visznek vagy inkább pénzzel támogatják az óvodát?
Pallavicini Zita
– Főképpen tárgyi adománnyal. Nagyon sokan jelentkeznek, egyre többen, ruhát adnak, játékot, tisztálkodószereket. Ezt kérik. A fél könyvtáramat odaadtam már. A fiam 19, a lányom 13, csak egy kedvencét tartottam meg. Annyira örülnek, és milyen jó adni!
Royal Sztorik
– Örökségét a kultúra révén is ápolja – készítettek egy filmet Fabricius Gáborral egyik felmenőjéről, a vörös grófnőről, illetve most zajlanak az Andrássy Gyuláról szóló A szép akasztott című sorozat előkészületei.
Pallavicini Zita
– Fabricius Gábor Eltörölni Frankot! című filmjében, ami a Kádár-korban játszódik, a 80 éves Károlyi Mihályné Andrássy Katinkát alakítom, aki a keresztanyám volt. Az első napon, képzelje el, hogy július vége volt, 40 fok, de a sztori decemberben játszódik. A Haris közben forgattunk, azt hittem, elolvadok. Zajlanak az előkészületei A szép akasztott című, Andrássy Gyuláról szóló sorozatnak is, nemzetközi koprodukcióban. Büszke vagyok rá, főképp arra, hogy beleszólhatok. Vannak nálunk eredeti kellékek is, például Erzsébet királyné (Sisi) fátyla.
Royal Sztorik
– Ezek szerint Sisi is benne lesz a filmben, de hiszen ez nem is lehetne másképp, ha Andrássy Gyuláról van szó. Családja és felmenői története azonban régebbre nyúlik vissza a 19. századnál, és sokszor igen traumatikusan alakult. Egy korábbi interjújában azt mondta: úgy érzi, az a feladata, hogy elvarrja a szálakat azokkal a családi tragédiákkal kapcsolatban, amelyek a régmúltban történtek.
Pallavicini Zita
– Ezt éppen ma is mondtam Erdő Péter bíborosnak és a pápai nunciusnak is. (Találkozónk előtt Zita a Jeruzsálemi Szent Sir Lovagrend avatási ünnepségén járt - a szerk.) Amikor avattam a nagypapám szobrát Nógrádban, akkor arra gondoltam: mi okosat tudok én mondani?
Az avatáson nagyon hideg volt, és a reformátusok rengeteget tudnak beszélni, szörnyű, én már-már azon voltam, hogy akkor tegyenek oda jégszoborként, hiszen már lefagytam. Végül egy mondatban elmondtam a lényeget. Nagypapámat, Pálinkás-Pallavicini Antalt felakasztották, ami gyalázat, hiszen egy valódi katonának fejbelövés jár. 1849-ben így lettek meggyalázva az aradi vértanúk is.
Nagypapám 1956-ban eldöntötte, hogy kiszabadítja Mindszenty hercegprímást, aki a felsőpetényi Almásy–kastélyban volt Rétságtól nem messze. Nagypapám vitte el a balhét, hogy így mondjam. Felhozta Mindszenty bíborost az amerikai követségre. (1956. október 31-én reggel Pálinkás őrnagy menetoszlopot szervezett, amelyen Budapestre szállította Mindszentyt- a szerk.)
Nálam vannak a fantasztikus levelek, amikben azt írták neki, hogy Antal, ezek ki fognak végezni. Azt válaszolta, hogy lesz ügyvédje. Azt hitte, hogy lesz per, és hogy ő a peren belül meg tudja magát védeni. Az lett, hogy se per nem lett, se semmi, csak kötél általi halál.
Mindszenty József bíboros és őrgróf Pálinkás-Pallavicini Antal magyar honvéd őrnagy és mártír - Fotó: Pallavicini Zita jóvoltából
A nagyapám a fiától sem tudott elbúcsúzni, mert nem engedték. Az első igazi Pallavicinit, Sforza Pallavicinit I. Ferdinánd küldte Erdélybe, hogy ölje meg Fráter György bíborost. Az én nagyapám meghalt a bíborosért, és ezzel bezárult a kör.
(1551-ben az erdélyi császári csapatok parancsnoka utasítást kapott I. (Habsburg) Ferdinándtól Fráter György érsek, bíboros meggyilkolására A császári hadak egyik alvezére Sforza Pallavicini volt, akinek megparancsolták, hogy ölje meg a bíborost. Pallavicini társaival 1551. december 17-én behatolt a bíboros alvinci kastélyába, és végrehajtotta a gyilkosságot -a szerk.)
Royal Sztorik
– Mondta korábban, hogy a Pallaviciniek milyen harcias, bátor emberek voltak, nagyapjában ezek szerint megmutatkozott ez a mentalitás, hősiesen kiállt valakiért.
Pallavicini Zita
– Igen. Bocsánat, de ezt megkönnyeztem.
Royal Sztorik
– Hiszen a nagyapjáról van szó. Ez egy családi trauma és teher.
Pallavicini Zita
– Nekem nem úgy teher. Én büszke vagyok erre. Azért könnyeztem meg, mert így zárul be egy kör: Sforza megölte, mi meghaltunk érte.
Pallavicini Zita – névjegy
1971. január 5-én született Budapesten. Édesapja őrgróf Pallavicini András. Apai felmenői révén számos főnemesi család vére csörgedezik ereiben. Apai nagyapja volt őrgróf Pálinkás-Pallavicini Antal magyar honvéd őrnagy és mártír, akinek szülei őrgróf Pallavicini György és gróf csíkszentkirályi és krasznahorkai Andrássy Borbála voltak, ezáltal Zita a grófcsíkszentkirályi és krasznahorkai Andrássy család egyik képviselője Magyarországon.
Édesanyja Tamara Papulajova cseh származású nő. Anyai nagyapja, Josef Papulaj diplomata volt, majd 65 éves korában felszentelték görög katolikus pappá: élete végén Torontóban élt, és ott vezette a helyi egyházközséget.
Korai éveit Bagdadban töltötte, majd a családja visszaköltözött Prágába. Sokáig szertornázott, majd 10 éves korában felvették az Állami Balettintézetbe. Ezután tanult meg magyarul. A táncot egy lovasbaleset után hagyta abba. 2012-ben súlyos autóbalesetet szenvedett, emiatt sokáig jobb karját nem tudta használni.
1995-ben házasodott össze első férjével, Harald Weidlerrel. Második férjéhez, Olivier Tondolóhoz, aki Wass Albert Albert unokaöccse, 2015-ben ment hozzá. Két gyermek, Eduárd és Lavínia édesanyja.
Dolgozott a Magyar Televízióban szerkesztőként, Kanadában légiutaskísérőként, eladónőként és a torontói Cseh Színházban színésznőként. Jelenleg jótékony szervezeteket támogat, filmeken dolgozik, és első ruhakollekcióját tervezi, aminek bemutatója a tervek szerint jövő márciusban lesz Bécsben.
Hét nyelven beszél folyékonyan: magyarul, csehül, angolul, franciául, németül, olaszul és oroszul.
2011-ben kiadta első könyvét, az Egy őrült őrgrófnő naplója címmel.
2017-ben szerepelt a Ázsia Expressz nevű műsorban.
Mindenkinek megvan a maga kedvenc sportága a királyi családon belül: Katalin és Meghan a teniszt szeretik, a királynő a lóversenyt, Zara Tindall (Anna hercegnő lánya) a lovastusát. Van azonban egy sportág, amivel kapcsolatban az egész család közös nevezőn van: a lovaspóló. A bejegyzéshez az adta az ötletet, hogy meghívtak az október 3-i BMW Count Andrássy pólókupára, és ekkor jöttem rá, hogy ezt a területet még egyáltalán nem érintettem a királyi családdal kapcsolatban. Pedig számos beszédes pillanatot kaptak el a fotósok az évek során: szerelmek, megcsalások, drámák bontakoztak ki objektíveik előtt. Arról nem beszélve, milyen érdekes hagyományai vannak ennek a sportágnak, és milyen keveset tudni róla, pedig a póló már a 19. század óta jelen van Magyarországon is.
Fotó: a Magyar Polo Club engedélyével
Egyszer Károly wales-i herceg azt mondta: a póló “egy nagyon extravagáns dolog", amire felnőtt élete jelentős részét áldozta. Abban minden bizonnyal igaza van, hogy a póló különleges, nem mindenki számára elérhető hobbi, nem véletlenül nevezik a sportok királyának, a királyok sportjának - többek között a perzsa sah, a kínai császár, és indiai maharadzsák is lovaspólóztak annak idején. A 19. században, amikor a sport meghonosodott Európában is, még csak arisztokraták űzték, hiszen a több ló tartása (egy mérkőzésen több hátasra is szüksége lehet a játékosnak, hogy ne hajtsák túl az állatokat), a felszerelés, az edzések mind-mind költséges dolognak számítanak, márpedig a legutóbbi időkig a nemességen és a királyi családok tagjain kívül nem sokan engedhettek meg maguknak hasonló fényűzést. Azóta ez is lazult, hiszen mint azt a hétvégén megtudtam a Magyar Polo Clubban, Tabajdon, ma már nem ragaszkodnak hozzá, hogy egy versenyző saját lovat lovagoljon a pólómeccseken. (További infók a keretes írásban.)
A játékosok a Count Andrássy kupa első "chukker"-e előtt
Ezt a dinamikus sportot az Indiában állomásozó angol lovastisztek fedezték fel 1850 körül, és hozták vissza magukkal a szigetországba. Az első angol pólóklubot 1859-ben alapították, ennek ellenére a sport felvirágzását valójában Fülöp hercegnek és nagybátyjának köszönheti. Már II. Erzsébet édesapja, VI. György is pólózott, de a sportágat Fülöp herceg tette népszerűvé Angliában, miután visszatért Máltáról, és el kellett magát foglalnia valamivel, hiszen kénytelen volt feladni tengerésztiszti karrierjét felesége trónra lépése miatt. A Poloweekly.com pólómagazin szerint Fülöpöt nagybátyja, Louis Mountbatten gróf tanította meg játszani, aki annyira bele volt bolondulva ebbe a sportba, hogy az egyik leghíresebb könyvet is ő írta róla: "An Introduction to Polo” - Bevezetés a pólóba címmel "Marco" név alatt. A hagyományt továbbadta unokaöccsének, aki megalapította a Windsor Park nevű csapatot, majd a Guards Polo Club-ot is - ez utóbbi jelenleg a világ egyik leghíresebb klubja. Fülöp egészen 50 éves koráig játszott, amikor ízületi fájdalmak miatt abba kellett hagynia a pólózást. Ezután kocsihajtásba kezdett.
Károly herceg 15 éves korában kapta első pólómezét apjától, de csak négy évvel később kezdett játszani. Annál lelkesebb pólójátékos vált belőle, és számos sérülést is szenvedett a meccseken. Diana hercegné egyszer epésen megjegyezte Andrew Mortonnak (aki az elhíresült Diana igaz története című könyvet írta), hogy Vilmos születését úgy időzítették, hogy az ne ütközzön Károly pólóbeosztásával. (Az igazsághoz hozzátartozik, hogy máskor Diana azt állította: amiatt kellett a szülést elindítani, mert már nem bírta tovább a sajtófigyelmet.)
Végül Károly 2015-ben vonult vissza, 67 éves korában, számos sérülés után.
A pólóról az terjedt el, hogy a meccseket nagy felhajtás övezi, pedig ez nem mindig igaz: Angliában például gyakran kíséri őket családias hangulatú piknik, amikor a hölgyek sokszor még kalapot sem vesznek fel, (pedig ez egyébként elvárt lenne), és csinos, de laza ruhában leheverednek a fűre egy pokrócra, gyermekeiktől körülvéve, így figyelik a meccset. Egyébként a szombati kupa is hasonló, inkább laza esemény volt, sokan nyugágyakból, pokrócokról figyelték az összecsapást.
A póló arra is jó, hogy a wales-i herceget vagy Vilmost és Harry-t (főleg ez előbbit) nehéz máskor olyan oldott körülmények között lencsevégre kapni, mint egy-egy pólómeccsre való készülésük alkalmával. Ezen a 17 évvel ezelőtt készült videón például Harry, miközben egy lenyitott kombi csomagtartóján ül, szekálja Vilmost, amiért az elfelejtette magával hozni a csizmáját. Még az a szó is elhangzik, hogy "idiot".
A két fiú apjukhoz hasonlóan szenvedélyes játékos, bár több, egymástól független forrás is azt állítja, hogy Harry a jobb pólós, és ő az, aki nem kíméli magát a meccsek közben.
Egyébként már felkészül a következő generáció: György herceg, aki most a harmadik a trónöröklési sorban, már meg is kapta első pólómezét ötéves korában - nem mástól, mint Barack Obama volt amerikai elnöktől.
A pólósport gyökerei Perzsiában keresendők, egyes kutatók szerint Mongóliában. Idővel a mai Irán területén nemzeti sporttá vált a póló, később pedig elérte Arábiát és Indiát is, ahonnét az angol tisztek hozták magukkal a szigetországba. Iránban igen büszkék erre a hagyományra, gyakran adnak ajándékba olyan kézzel festett, gyönyörű dobozt, mint amit én egy perzsa ismerősömtől kaptam - lovaspólózó férfiak láthatóak rajta:
Magyarországon egyébként úgy kezdődött a pólóélet, hogy az európai kontinensen elsőként, 1875-ben Batthyány Elemér gróf a Magyar Lovaregylet igazgatósági tagjaként bemutatót tartott a ”labdázás lovon” elnevezésű sportról. Az 1880-as évek elején végül Andrássy Géza grófnak köszönhetően virágzott fel a póló Magyarországon. A Count Andrássy Polo Cup-ot az ő emlékére rendezik meg minden évben ősszel Magyarország legnagyobb pólóklubjában, Tabajdon, ami Budapesttől mintegy 30 kilométerre található. Idén október 3-án, gyönyörű időben zajlott a Count Andrássy Polo Cup BMW Wallis Tournament.
A tabajdin kívül az etyeki La Estancia Polo Club jelentős központja a magyar pólóéletnek, amely 1998-ban nyitotta meg kapuit. Itt egy pólópálya és egy gyakorlópálya várja a játékosokat, akiknek barátai, hozzátartozói a klubházban hűsölhetnek a meccsek idején. Október 3-án itt is zajlott egy kupa: a Count Andrássy Memorial Polo Cup.
Budapesten először egyébként a mai Puskás Stadion helyén, később pedig a Margitszigeten folyt a pólózás. A Magyar Polo Clubot1927-ben alapították, tehát jelentős hagyományokkal bír. A második világháború természetesen véget vetett egy időre a magyar pólóéletnek: 1944-ben a náci csapatok internálták az angolszász érzelmű játékosokat, a kommunista hatalom pedig természetesen nem tűrt meg semmiféle úri sportot Magyarországon. Ezért csak a rendszerváltás után alakulhatott újra a sportág.
Nézők a Count Andrássy Memorial Polo Cup-on - Fotó: La Estancia Polo Club
A szép őszi időben a barátok, rokonok a szabadban élvezhették a klub vendégszeretetét - Fotó: La Estancia Polo Club
Az Etyektől nem messze fekvő tabajdi Magyar Polo Club vezetője dr. Ivanics György, a gazdasági hátteret az MPC Kft. biztosítja, amelynek vezetője Almásy Antal. Jelenleg itt edz a magyar válogatott, és az utánpótlás kerettagok is, valamint a női pólócsapat. A klubnak két öntözött, nemzetközileg elfogadott méretű pályája van.
Nagy Tamás, a Count Andrássy Cup nyertese, a VIP Parfüm csapatának játékosa, egyben "szponzora"
Egyszerre 4-4 játékos van a pályán és 4 chukker-es (negyedes) a mérkőzés, amelyekre általában legalább két, de van, hogy négy lovat használnak. Ezért nem számít olcsó sportnak, de ma már a pólót is el lehet kezdeni egy lóval, vagy akár a klubtól bérelt lóval is, ami a Magyar Polo Club újkori stratégiájának része. Egy chukker mindössze hét és fél percig tart, de valószínűleg ennyi is untig elég a játékosok és lovak számára. Bár a játékosoktól úgy hallottam, hogy a lovak kifejezetten élvezik az igénybevételt, a vágtákat, a gyors irányváltásokat.
Játékosok a Count Andrássy Memorial pólókupával - Fotó: La Estancia Polo Cup
Régi hagyomány a lovaspólóban, hogy a nézőket megkérik: egyengessék el a lovak által a chukker közben kitúrt füvet. Mi természetesen vállalkoztunk erre. Nagyon jó móka a lovaspóló, a hölgyek pedig megvillanthatják egyébként nem túl gyakran használt fejdíszeiket - barátnőmmel a Count Andrássy pólókupán
A nyertes csapatban egy hölgy is játszott, Grace Zsuzsanna, Choripan nevű lován
Nem csak az emberek, de a lovak is kaptak jutalmat a díjak kiosztásakor
A hercegnék az oldalvonalról figyelnek
A brit királyi család hölgytagjai ugyan nem pólóznak, de jelenlétükkel emelik a pólómeccsek fényét, miközben drukkolnak férjeiknek. II. Erzsébet, aki ismert lóbolond, rendszeresen megjelent régebben pólómeccseken, bár ő nem heveredett a fűbe, mint a család fiatalabb, és alacsonyabb rangú nőtagjai.
A Count Andrássy pólókupán az egyik argentin pólójátékos, miután megkérdeztem, melyik kupákon szokott játszani, elmesélte, hogy számos külföldi meccsen is részt vett már, a többi között a Queen's Cup nevű angliai pólókupán, ahol találkozott a királynővel is. Azt mondta nekem, hogy a királynő "amazing lady", és hogy "teljesen lóbolond", aki nagyon ért a lovakhoz.
Egyébként ez köztudott II. Erzsébetről, valószínűleg a The Crown című sorozatban fején találták a szöget azzal az epizóddal, amelyben az uralkodó bevallja, hogy ha nem az lenne, aki, akkor az tenné a legboldogabbá, ha lovakkal foglalkozhatna.
Diana hercegné sokszor volt jelen mérkőzéseken, hol elegánsan jelent meg, hol teljesen rendhagyó ruházatban, és több sajnálatos összeomlása közül az egyiket éppen egy pólómeccsen rögzítették 1981. július 25-én, néhány nappal esküvője előtt, amikor már hatalmas volt rajta a nyomás.
Diana terhességei alatt még alkalmazkodott a pólómeccseken elvárt dresscode-hoz, és elegáns ruhát és cipőt öltött, mint például az alábbi alkalommal is:
Nehézségekkel terhelt házasságuk ellenére azért voltak romantikus pillanatai Károlynak és Dianának is:
Később, amikor Diana már jobban beleszokott a királyi élettel járó örökös figyelembe, és magabiztosabbá vált, sokszor az elvárt ruha helyett nadrágban, sőt, volt, hogy kertésznadrágban jelent meg a pólómeccseken. Emlékezetes az a szettje, amikor egy olyan kötött pulcsit viselt, amely számos fehér és egyetlen fekete birkát ábrázolt - akkoriban sokat találgatták, vajon nem üzenni akart-e a szerelésével.
Később fiait is magával hozta, sok kép készült róluk, amikor közösen nézték Károly herceget pólózni. Itt Vilmos herceggel van, és a szerelése finoman szólva is rendhagyó. Egy jótékonysági szervezet pólóját viseli farmerral (!), lovaglócsizmát és baseball-sapkát. Egyébként az összeállítás stílusos, de még egy lazább hangulatú pólómeccsen is túl lezsernek számít.
Diana köztudottan viszonyt folytatott James Hewitt kapitánnyal, aki maga is pólójátékos volt, ezért a fotósok igyekeztek őket minden szögből lefotózni, amikor Diana adott át egy trófeát a férfinek (lapozható galéria).
A pólómeccseken jelen lévő fotósok sokszor kaptak el olyan jeleneteket, amelyek igen beszédesek voltak. Erről az 1975-ben készült képről - legalábbis szerintem - süt, hogy Károly és Kamilla mennyire odavoltak egymásért. Kamilla és Károly egy pólómeccs után beszélgettek a Cirencester Parkban. Ekkor Kamilla már férjnél volt. Viszonya a wales-i herceggel 1971-ben kezdődött.
És ha már az emlékezetes pillanatoknál tartunk: Meghan és Harry egyébként pár másodpercig tartó szájrapusziját 2018 júniusában az egész média felkapta, sőt, különböző mémeket is gyártottak abból, mert a kimerevített képeken úgy tűnt, mintha Nacho Figueras (a világ egyik legismertebb pólójátékosa) mellettük szerencsétlenkedne a trófeával, miközben ők belemerülnek a romantikus pillanatba.
Az elegánsabb, bizonyos szponzorok nevével fémjelzett jótékonysági meccsek körül nagy a felhajtás, ilyenkor illik felöltözni, kalapot, fejdíszt ölteni, de amikor csak a sportról van szó, akkor Angliában a nézők leparkolnak a pálya köré autóikkal, és pikniket rendeznek, pokrócra heverednek, és habár a nők ruhát öltenek, ez alapvetően inkább egy laza, családias eseménynek számít. Az alábbi kép Katalinról és három gyermekéről egy hasonló pikniken készült 2019 nyarán, akkor, amikor Meghan egy khakizöld ruhában jelent meg a pólómeccsen, karján kisfiával, Archie-val.
Megjegyzem, nekem itt kivételesen jobban tetszett Katalin öltözéke, Meghanen az a zsákruha teljesen stílustalan. Az is igaz, hogy ekkor még szoptatott, és valószínűleg a lehető legkényelmesebb megoldást akarta választani.
Talán ezen, a 2018 júniusi képen jön át a legjobban a pólómeccseket kísérő piknikek hangulata. Katalin itt egy szinte bárki számára elérhető árú Zara-ruhát viselt.
Jótékonyság és póló
A póló jótékonysági sportként híresült el, hiszen a meccsekre látogató közönség a legutóbbi időkig az elit köreiből került ki. 2007. óta Vilmos és Harry több mint tízmillió dollárt gyűjtöttek össze különböző jótékonysági pólómeccseken. Különösen emlékezetes a 2018-as Sentebale Pólókupa, amelyen Harry is játszott saját alapítványa javára - itt egymillió dollár folyt be a HIV-vel fertőzött afrikai gyermekek gyógyítására.
Harry egyébként baráti kapcsolatot ápol az argentin Nacho Figueras-szal, akiről fentebb már esett szó. Nacho számos alkalommal játszott együtt Harry herceggel jótékonysági meccseken.
Elköszönés kalaplengetéssel a Count Andrássy pólókupa végén
Többéves szerződést írt alá a Netflix-szel a sussexi hercegi pár, vagyis Meghan és Harry - adta hírül a The New York Times szerdán. Sussexék egyelőre meg nem nevezett produkciós cége dokumentumfilmeket, dokusorozatokat, egészestés filmeket és gyerekprogramokat fog készíteni.
A hercegi pár azt írja közleményében: "Arra fogunk koncentrálni, hogy olyan tartalmat állítsunk elő, amely informál, egyszersmind reményt is ad. Új szülőkként fontos számunkra, hogy inspiráló családi programokat készítsünk."
Az olyan társadalmi üzenetekre koncentráló tartalom, mint például a rasszizmus, a nemek közti egyenlőség, a környezetvédelem, már egy ideje menőnek számít Hollywoodban, Harryék pedig éppen ezen a területen tevékenykednek.
A The New York Times cikke szerint a pár valószínűleg megjelenik majd a dokumentumfilmekben- és sorozatokban, de az egykor a Briliáns elmék sztárjaként ismertté vált Meghan nem fog színésznőként visszatérni a kamera elé. Az amerikai újság azt írja: a Netflix szóvivője nem volt hajlandó kommentálni, mekkora összegű szerződést kötöttek. Hozzáteszik ugyanakkor: a streamingszolgáltató arról híres, hogy hajlandó nagy összeget áldozni a magas profilú sztárokra, különösképp, ha azokért más vállalatok is versengenek. Harryék a Disney-vel és az Apple-lel is tárgyaltak az utóbbi időben. Ezekről a megbeszélésekről kiszivárgott, hogy a pár közel 100 millió dolláros összegről tárgyalt.
"Hihetetlenül büszkék vagyunk rá, hogy a Netflixet választották kreatív otthonuknak, és alig várjuk, hogy velük együtt dolgozhatunk történetek megalkotásán, amelyek majd növelik a nézők tudását és lelkierejét világszerte" - a Netflix tartalomért felelős társigazgatója, Ted Sarandos ennyi mondott a szerződéssel kapcsolatban.
A 39 éves Meghan és a 35 éves Harry egyéves fiukkal, Archie-val azután költöztek Los Angelesbe, hogy márciusban kiléptek a brit királyi család dolgozó tagjai közül. Nemrégiben házat vettek a Los Angelestől mintegy 110 kilométerre fekvő Montecitóban, amely számos sztár otthona.
Már voltak arról korábban spekulációk, a pár vajon hogyan képzeli önálló, a királyi családtól független életét Amerikában, a válaszok pedig az utóbbi hetekben-hónapokban sorra érkeznek: Meghan például egy elefántokról szóló dokumentumfilmhez kölcsönözte a hangját, amelyet a Disney+-on vetítettek. Ezért kapott fizetését jótékony célra fordította.
Harry herceg a múlt héten debütált a Netflixen egy dokumentumfilmben, amely paralimpikonok küzdelmeiről szól. A hercegnek már régóta szívügye a sérült veteránok támogatása, külön "olimpiát" is létrehozott számukra.
Harry mentális egészségről szóló sorozata, amelyet Oprah Winfrey amerikai televíziós sztárral közösen készített, jövőre fog megjelenni az Apple TV+ -on.
Ezenkívül valószínűleg a pár a jövőben beszédeket is fog tartani, erre utal, hogy szerződést kötöttek a New York-i Harry Walker ügynökséggel, amely olyan nagyágyúkat képvisel, mint Michelle és Barack Obama vagy Hillary és Bill Clinton.
Tragikus körülmények között, 23 éve, 1997. augusztus 31-ére virradó éjjel halt meg Diana wales-i hercegné. A mindössze 36 éves asszony halála olyan váratlan és megdöbbentő esemény volt, hogy a legtöbben emlékeznek rá, éppen hol voltak, amikor meghallották a hírt, hiszen Diana a '90-es évek globális szupersztárjának számított. Egyik barátom, aki akkor kilenc éves volt, arról számolt be nekem, hogy onnan tudta: valami nem stimmel augusztus 31-ének reggelén, hogy nem kapott reggelit, mert az édesanyja elfelejtette elkészíteni neki, annyira megrázta Diana halálhíre. Én furcsa módon nem tudom felidézni, milyen körülmények között értesültem a tragikus hírről, de Diana temetésére már emlékszem. Egy barátnőmmel és édesanyjával néztük közösen a szertartást, és ami a leginkább beleégett az emlékezetembe, az, ahogyan Diana két fia, a bátyja, Spencer gróf, valamint Károly és Fülöp herceg milyen lesújtva lépdeltek koporsója mögött. Sok hasonlóan ikonikus kép jellemzi Diana viharos és ellentmondásos életét, amelyek révén bejegyzésemben igyekszem elmesélni ennek a különleges asszonynak a történetét.
A későbbi hercegné Diana Frances Spencerként született 1961. július 1-jén, egy olyan családban, amelynek kapcsolatai a brit királyi családdal több évszázadra nyúlnak vissza. A Spencerek közül sokan álltak az udvar szolgálatában, például Diana mindkét nagyanyja az Anyakirályné udvarhölgyeként szolgált, apja pedig VI. György és II. Erzsébet udvaroncaként. Diana John Spencer legfiatalabb lányaként a sandringhami birtokon álló Park House-ban látta meg a napvilágot, egy tíz hálószobás viktoriánus udvarházban, amely 200 méterre van a sandringhami kastélytól, és amit édesapja a királynőtől bérelt.
Diana saját gyerekkorát nagyon boldogtalanként jellemezte, sokkolta, hogy szülei 1969-ben elváltak. Anyjától, Frances-tól, aki hamarosan újraházasodott, és családnevét Shand Kydd-re változtatta, elvették gyermekei felügyeleti jogát.
Diana saját bevallása szerint magányosan nőtt fel, nővérei, Sarah és Jane négy és hat évvel idősebbek voltak nála, emiatt éppen mindig más életszakaszban tartottak. Gyerekkorában ágyán 20 plüssfigurát tartott, mindegyiknek saját neve volt, Diana szerint ők voltak a "családja". (A lapozható galéria utolsó képén.)
Diana gyerekként gyakran játszott András és Edward hercegekkel, a királynő két fiatalabb fiával, amikor azok a sandringhami birtokon tartózkodtak. Miután apja 1975-ban megörökölte a grófi címet, Dianából 14 évesen "Lady" lett. Ekkor a család a norfolki Sandringhamből Althorp-ba, a Spencerek ősi családi otthonába költözött.
Diana 16 évesen találkozott először a királynő legidősebb fiával, Károllyal, aki akkoriban Sarah nővérének udvarolt. Andrew Mortonnak erről az 1977 novemberi találkozásról azt mondta: "Emlékszem, hogy Althorpban láttuk vendégül. A labradorjával jött. A nővérem teljesen rámászott. Arra gondoltam: Te jó ég, ezt biztos utálja! Ezért inkább távolmaradtam tőlük. Emlékszem rá, hogy dagadt voltam, tömör, nem viseltem sminket, és nem voltam elegáns hölgy, de nagy zajt csaptam, ez pedig tetszett neki. Odajött hozzám vacsora után, megtáncoltatott, és megkérdezte, hogy megmutatnám-e neki a képgalériát. Egy 16 évesnek bármilyen figyelem csodálatos volt. "Miért is érdeklődne irántam olyasvalaki, mint ő?" Mindenesetre ezután két évig nem találkoztunk."
Diana közben felköltözött Londonba, ahol egy ideig kisebb háztartási munkákat vállalt főleg Sarah-nál és baráti körénél, később egy óvodában, valamint babysitterként dolgozott egy amerikai családnál. Amikor 18 éves lett, anyai nagyanyja örökségéből vettek neki egy lakást az angol fővárosban, amelyet megosztott három barátnőjével. Időközben Diana különböző eseményeken össze-összefutott Károly herceggel, akinek egyre jobban tetszett a fiatal nő, és ezeket az alkalmakat újabb és újabb meghívások követték Balmoralba, valamint a királyi jachtra, a Britanniára is. Ekkor még az egész család meg volt elégedve Diana viselkedésével, aki lépést tudott tartani a napi négyszeri átöltözéssel, és a vadászattól sem irtózott, ami igen jó ajánlólevél volt királyi körökben.
Idővel a sajtóba is átszivárgott, hogy Károly herceg komolyan udvarol valakinek. Az alábbi képet a Sun ma már legendás fotósa, Arthur Edwards készítette, aki így idézte fel az alkalmat: "Az volt a feladatom, hogy kiderítsem: kit fog elvenni Károly herceg. A forrásom azt mondta, egy Lady Diana Spencer nevű lánnyal jár, aki óvodában dolgozik. Négy vagy öt óvodában jártam, és érdeklődtem, ott dolgozik-e Lady Diana Spencer. Az egyikben azt mondták: Igen. Erre megkérdeztem: Vajon kijönne-e egy fotóra? Pózolt nekem, és feleidőtájt a nap kisütött. Ez egy címlapos kép volt, azt írták rá: Ő Karcsi kedvese. Diana teljesen elborzadt." Nyilvánvalóan attól, hogy a nap átsütött áttetsző szoknyáján, és kirajzolta lába vonalát. Mindezek után elkezdődött a fotósok kérlelhetetlen üldözése. (Az alábbi galéria lapozható, az utolsó kép az említett címlap.)
A házassági ajánlatot Károly 1981 februárjában tette a Buckingham-palotában, Londonban. Diana 300 éve az első angol nő volt, aki a trón várományosának jegyese lett, és ő volt a legelső olyan királyi menyasszony, akinek volt fizető állása eljegyzése előtt. Az alábbi interjú eljegyzésük alkalmából készült, és amikor a riporter megkérdezte őket: szerelmesek-e, Károly zavartan és elég furcsán válaszolt: "Bármit is jelentsen az, hogy valaki szerelmes." Diana pedig azonnal rávágta: "Persze".
Habár ő saját bevallása szerint el volt ragadtatva Károlytól, és fülig szerelmes volt belé, a wales-i herceget inkább az vette rá a házasságra Ingrid Seward királyi szakértő szerint, hogy szülei megkérték: ha nem gondolja komolyan Dianával való kapcsolatát, akkor hagyja abba az udvarlást. Addigra a trónörökös már 32 éves volt, és több potenciális feleségjelöltet is elfogyasztott. Szülei türelme pedig fogyott, hiszen a trón jövőjét biztosítani kell. Károly eleinte kellemesnek találta Diana társaságát, de ahogy jobban megismerte, egyre jobban elhatalmasodott rajta a kétely, vajon boldogok lesznek-e együtt.
Dianáról ezen a ponton még a legtöbben azt gondolták, hogy tökéletes hercegné lesz, hiszen ismerte a játékoszabályokat, maga is a legfelsőbb körökben mozgott, fiatal volt, szép, és - ami akkoriban még sokat számított - szűz, így a sajtó nem tudott korábbi botrányos férfiügyeiről sem cikkezni. Ezt a lemaradást aztán később persze behozták, amikor már szolgáltatott az újságíróknak épp elég alapanyagot.
Az alábbi galéria lapozható, több olyan összeállítás is látható benne, amelyeket Diana viselt eljegyzése idején, és amelyek révén egycsapásra divatikon lett belőle már az esküvőjük előtt. Az Egyesült Királyságon eluralkodott a Diana-mánia, mindent azonnal elkapkodtak, amit az ifjú menyasszonyon láttak, a nők hasonló frizurát vágattak maguknak a szalonokban, mint amilyen az övé volt. Mai szemmel nézve a fidres-fodros összeállítások nem túl ízlésesek, de az már ezeken a képeken is látszik, hogy Diana jó érzékkel társította a korszak divatjának megfelelő ruhadarabokat. Csak néhány évvel később váltott letisztultabb stílusra.
A sötét felhők már az eljegyzés után elkezdtek gyülekezni Diana feje felett. Furcsállta, hogy Károly nem közeledett hozzá fizikailag, és rájött, hogy jövendőbelije korábban viszonyt folytatott Camilla Parker-Bowles-zal, egy pólópartnere feleségével. Dianában rendkívüli féltékenység ébredt, valószínűleg nem teljesen ok nélkül, bár egyes királyi szakértők szerint igen, mert ebben az időszakban Károly nem folytatott viszonyt Kamillával. Ekkor Diana már a Buckingham-palotában lakott, de magányosnak érezte magát, mert Károly külföldön volt, a királyi család nőtagjai elég fagyosan bántak vele (kivéve a királynőt, aki megpróbált közeledni Dianához, aki azonban Ingrid Seward szerint az uralkodó többszöri ebédmeghívását is elutasította), és a fiatal menyasszony nem igazán tudta, mivel múlassa az idejét. Ezekben a hónapokban hatalmasodott el rajta bulimiája is.
Az alábbi galériában Diana és Kamilla közösen láthatóak különböző eseményeken:
Valahogyan mégis eljutottak az 1981. július 29-i esküvőig, habár addigra elég erős kételyek gyötörték mindkettejüket, hogy vajon jól döntöttek-e. Diana megosztotta félelmeit testvéreivel, akik annyit mondtak neki: "Nincs szerencséd, már a Te arcod van a konyharuhákon, szóval késő visszalépni." Az alábbi galéria ritkán látható, a színfalak mögött készült képeket mutat be a házaspár esküvői szertartást követő perceiről, amelyeket a Buckingham-palotában, rokonok gyűrűjében töltöttek.
Habár kedves képek jelentek meg a mézesheteik második részét a királynő skóciai birtokán, Balmoralban töltő wales-i hercegi párról, Diana valójában szörnyen érezte ott magát. A hercegnő ugyan azt mondta az újságíróknak, hogy elbűvölőnek találja Balmoralt, valójában utálta az elzártságot. Penny Junor, a wales-i herceg életrajzírója szerint a mézeshetek katasztrofálisan sikerültek, "csupán arra voltak jók, hogy megvilágítsák, milyen kevés közük volt egymáshoz. Diana utálta a vidéket, utálta azt, hogy a királyi család mennyire odavan a lovakért és a kutyákért, utálta az esőt, ami állandóan zuhogott, és úgy érezte, hogy a férje elkerüli vele a bensőséges érintkezést."
Körülbelül egy évvel később megérkezett Vilmos herceg, akinek az egész család nagyon örült. Diana sok nyomasztó mentális problémájához ekkor még szülés utáni depresszió is társult. Vilmos 1982. augusztus 4-én megtartott keresztelőjéről később azt mondta, hogy senki nem kérdezte meg őt, mikor lenne a legalkalmasabb időpont a kisded számára, és a kijelölt 11 óra a lehető legrosszabb volt. Azt is nehezményezte, hogy érzése szerint őt teljesen félreállították, és csak a királynővel, az Anyakirálynéval, Károllyal és Vilmossal foglalkozott mindenki.
A wales-i hercegi pár életében fontos külföldi út volt az 1983-as ausztráliai turné, ahová a királyi család történetében először fiukat is magukkal vihették. Egyikük sem akarta magára hagyni a néhány hónapos csecsemőt, és az ausztrál miniszterelnök volt olyan figyelmes, hogy levelében azt írta: ha szeretnék, hozzák magukkal Vilmost is. Negyedmillióan várták őket Brisbane-ben megérkezésükkor. Az utazás, a hőség és az állandó figyelem kiszívta Diana minden erejét. Az is zavarta, hogy az emberek, akikkel találkozott, szerinte túl személyes kérdéseket tettek fel. Károly herceg pedig egy idő után elkezdett feszengeni, amiért a figyelem nagyrészt feleségére irányult, mindenki őt akarta látni.
Diana bevallása szerint Károllyal Harry herceg érkezését megelőzően volt a legjobb a kapcsolata. Szerinte részben azért romlott meg utána a viszony köztük, mert Károly lányt szeretett volna második gyermeknek, emiatt Diana - saját bevallása szerint - el sem mondta, hogy fiút hord a szíve alatt. A hercegné úgy érezte: a szülés után férje újrakezdte a viszonyt Kamillával.
Azt még a Dianát legjobban szeretők és a hozzá közelálló hűséges barátok sem tagadják, hogy a hercegné nem volt könnyű személyiség számos mentális problémája miatt, de hihetetlen empátiája, jótékonysága és az a leereszkedésmentes természetesség, ahogyan a társadalom legelesettebb tagjait kezelte, még bírálóiból is elismerést váltott ki. A '80-as évek közepén, amikor az AIDS még ismeretlen és félelmetes betegségnek számított, Diana rengeteget tett a HIV-fertőzöttek és az AIDS-betegek elfogadásáért. 1987 áprilisában megnyitotta az Egyesült Királyság első olyan központját, amelyben HIV-fertőzötteket és AIDS-betegeket kezeltek. A világsajtó szeme láttára kesztyű nélkül fogott kezet egy beteggel, ezzel oldva a stigmát, ami az ebben a betegségben szenvedőket sújtotta akkoriban. A legtöbben akkor még úgy vélték: a HIV érintéssel terjed. Dianának elképesztő hatása volt - amilyen ügy mellé odaállt, oda tódult a pénz, a támogatás, és ez élete végéig így maradt.
Diana és Károly házasságának problémái az ötödik évben már teljesen egyértelműen megjelentek: a pár teljesen eltérő személyisége, érdeklődési köre, afférjai, valamint a 13 év korkülönbség miatt a házasság megromlott. Károly ekkor már bevallottan ismét Kamillával folytatott viszonyt, Diana pedig James Hewittal, aki katonatiszt és lovasoktató volt. Róla egy ideig az a pletyka terjedt, hogy valójában ő Harry herceg édesapja, mivel Harry vörös haja az övére hasonlított, de ezt mindenki, még Hewitt is tagadta, pedig később leleplező könyvben teregette ki a világ előtt Dianával folytatott viszonyát. Harry egyébként két évvel azelőtt született, hogy Hewitt és Diana elkezdték volna románcukat.
Diana megpróbálta Vilmost és Harry-t úgy nevelni, hogy találkozzanak a való világhoz tartozó emberekkel, és ne csak a királyi paloták aranyozott világát lássák. McDonald's-ba vitte őket, vidámparkban szórakoztak együtt, és amikor Vilmos már elég nagy volt hozzá, megmutatta neki, hol és hogyan élnek a hajléktalan emberek. Ragaszkodott ahhoz is, hogy fiait ne magántanárok tanítsák, és viszonylag - a körülményekhez képest - normális életet tudjanak élni. Azt azonban felróják Dianának, hogy a gyerekeket majdnem minden érzelmi viharába beavatta, Vilmos például, amikor már elég nagy volt hozzá, számtalanszor vigasztalta neki panaszkodó édesanyját.
Diana és Károly 1991-ben különköltöztek, ezzel elismerve házasságuk kudarcát. Az 1995 novemberi elhíresült BBC Panorama-interjút - amelyben Diana arról beszélt, hogy hárman voltak a házasságban - követően a királynő azt tanácsolta a párnak: váljanak el.
Az alábbi ruhát Diana azután vette fel 1994 júniusában egy fogadásra, hogy Károly bevallotta egy dokumentumfilmben: hűtlen volt hozzá. A mélyen kivágott és térd felett végződő Christina Stambolian-ruha "Bosszúruha" néven vált ismertté. Diana a '90-es évektől kezdve egyébként is egyre merészebben öltözött, amint az a galériában is látható. Mélyebben kivágott, testhezálló, érett nőhöz illő gardróbra váltott, amiben megmutatta pompás alakját. Az utolsó képen az a gyűrű van Dianán, amit Harry Meghannek ajándékozott, és amelyet az újdonsült menyasszony 2018 májusi esküvőjük vacsorapartiján viselt.
Úgy tűnt, Diana éppen életének utolsó évében, 1997-ben találta meg igazán önmagát, vagy legalábbis az utat, amit követni kívánt az elkövetkező években. Ismét egy olyan ügy mellé állt, amelynek a világ vezetői nem szenteltek túl nagy figyelmet: az alattomosan gyilkoló, lábakat-karokat letépő, és még a háborúk után évekig áldozatait szedő taposóaknák eltüntetését tűzte ki célul. Boszniában és Angolában járt, ahol rengeteget tett azért, hogy felhívja a világ figyelmét az ilyen jellegű fegyverek jelentette veszélyre. Az alábbi kép Szarajevóban készült, ahol Diana megállíttatta konvojukat, mert mindenképpen meg akarta látogatni a boszniai háború áldozatainak temetőjét. A sírok között sétálva találkozott egy asszonnyal, aki a fiát vesztette el. A hercegné magához vonta az asszonyt, akit szavak nélkül vigasztalt.
A tragikus és váratlan halálához vezető eseménysorozatról egy korábbi, egy évvel ezelőtti bejegyzésemben írtam részletesen. Habár Diana évekig egy pakisztáni szívsebésszel, Hasznat Khannal folytatott viszonyt, vagy inkább volt vele kapcsolatban, a férfi egyértelművé tette, hogy nem bírja elviselni az asszonyt övező felhajtást. Ő nem vágyott a reflektorfényre. Kapcsolatuk egyes források szerint már véget ért, amikor Diana elfogadta a milliárdos egyiptomi playboy, Dodi al-Fayed és apja meghívását a Földközi-tengeren cirkáló luxusjachtjukra, más források szerint azonban Hasznattal még kapcsolatban álltak akkor, de már tudni lehetett, hogy nincs értelme a folytatásnak. Ez a kép azon a bizonyos, végzetes nyaraláson készült, rengeteg újság címoldalán megjelent. Szembeszökő Diana magányossága, amint Dodi al-Fayed luxusjachtja ugródeszkájának végén ücsörög. Diana barátai szerint az asszony egyáltalán nem vette komolyan Dodit, mindössze szórakozásra vágyott, és élvezte, hogy a Fayed-családot nem zavarja az őt övező felhajtás. Fayedék talán maguk sem tudták mit vállalnak: rengeteg fotós vette üldözőbe Dianát azon a nyáron, hiszen az, hogy lekaphatják új partnerével, aranybányának bizonyult számukra. Motorcsónakot, helikoptert bérelve követték a jachtot mindenhová. Az itt készült képek mindegyikéért vagyonokat fizettek az újságok. Részben ez lett Diana veszte, hiszen 1997. augusztus 30-án, amikor a pár úgy döntött, hogy mielőtt visszatérnek Londonba, még eltöltenek egy napot Párizsban, itt még a szokásosnál is ragadozóbb fotósok vették őket üldözőbe.
1997. augusztus 30-án Diana felhívta Vilmost és Harry-t, akik Balmoralban töltötték nyári szünidejüket nagymamájuknál, a királynőnél. A fiúk épp a kertben voltak, amikor a hívás befutott. Nem tudták, hogy ez lesz életükben az utolsó alkalom, amikor beszélhetnek édesanyjukkal. Vilmos herceg a Diana halálának 20. évfordulója alkalmából készült dokumentumfilmben bevallotta: "Harry és én alig vártuk, hogy elköszönhessünk tőle...Ha tudtam volna, mi fog történni, akkor nyilvánvalóan nem lettem volna annyira közömbös. Az a telefonhívás még mindig kísért." Harry herceg pedig azt mondta erről: "Elképesztően nehéz visszatekinteni erre, ezzel egész hátralévő életemben meg kell majd küzdenem. Azzal, hogy milyen másképp zajlott volna az a beszélgetés, ha akár csak a leghalványabb fogalmam is lett volna arról, hogy még aznap éjjel életét veszti."
Az egyik legutolsó fotó, amely Dianáról életében még készült a párizsi Ritz-hotel liftjében, ahonnét - senki nem tudja, hogy miért - éjnek évadján indultak el Dodival és egy testőrrel a férfi Champs Elysées-n lévő lakásába.
Diana és Dodi egy testőrrel 0 óra 20 perckor szálltak be egy fekete Mercedesbe a Ritz hotel hátsó kijáratánál. Sofőrjükön, Henri Paul-on, akiről később kiderült, hogy a vezetéshez megengedett alkoholszint háromszorosa volt a vérében, ráadásul gyógyszereket is szedett, nem látszott, hogy ivott volna. A kamerafelvételeken az látszik, hogy mozgása cseppet sem bizonytalan. A paparazzók már vártak rájuk, legalább öt motor - három BMW, egy Honda és egy Yamaha - szegődött azonnal a nyomukba, hátsó ülésükön fotósokkal. A tragédia három perc múlva következett be: Henri Paul 118 és 155 km/óra közötti sebességgel közeledett az Alma alagút bejárata felé, ami az itt megendett 50 km/órának a többszöröse. 0 óra 23 perckor autójuk a 13. pillérnek csapódott.
Abu Dzabiban van János Károly volt spanyol király - jelentette pénteken az ABC spanyol lap. Az exuralkodó hollétéről egész héten ment a találgatás a spanyol médiában, miután hétfőn bejelentette, hogy elhagyja Spanyolországot, de azt eddig nem lehetett tudni, hová távozik. János Károly egy, a nevéhez fűződő pénzügyi botrány miatt utazott el az országból.
Az újság szerint János Károly az észak-spanyolországi Vigóból repült a Közel-Keletre, ahol az abu dzabi Emirates Palace Hotelben tartózkodik. Az ABC úgy tudja, hogy hétfőn egy Madridból induló magángép vette fel a korábbi királyt Vigóban négy testőrrel és még egy emberrel együtt. Innen Abu-Dzabiba repültek, ahol a reptéren helikopter várta őket, amely az ottani kormány tulajdonában álló szállodába vitte őket.
Egyelőre sem az Egyesült Arab Emírségek kormánya, sem a hotel nem reagált a sajtó megkeresésére. A Tatler magazin szerint a hotelben a volt uralkodó az elnöki lakosztályt foglalja el, amely éjszakánként 10 ezer fontba, vagyis mintegy hárommillió kilencszázezer forintba kerül.
Az ABC szerint az abu dzabi koronaherceg, Sejk Mohamed bin Zayed al Nahjan gondoskodott arról, hogy a hotel "paparazzi-mentes" legyen a volt uralkodó nyugalma érdekében.
A luxusszálloda az Etihad-tornyokból nézve - Fotó: Chris Down, Creative Commons
János Károly hétfőn jelentette be, hogy elhagyja Spanyolországot. A királyi család internetes oldalán jelent meg a levél, amelyben fiát, VI. Fülöp jelenlegi uralkodót tájékoztatta a szándékáról. Ebben azt írja, hogy a döntést érzelmek közepette, de egyúttal nagy nyugalommal is hozta meg, és azzal indokolta a lépését, hogy ez szolgálja Spanyolország érdekeit, és fia államfői tevékenységének megkönnyítését. Azt nem közölte, hogy hová távozik. A hét elején felreppentek hírek arról, hogy a Dominikai Köztársaság egyik luxusszállójába vagy Portugáliába ment, ahol fiatalkora nagy részét töltötte, de mindegyik ország tagadta, hogy a voltspanyol királyott lenne. A királyi udvar hivatalosan azt állítja, hogy nem tudja, hol van János Károly. Sem ügyvédje, sem a madridi kormány nem nyilatkozott arról, hogy hol lehet az egykori államfő.
A kormány mentegeti az exuralkodót
Carmen Calvo spanyol miniszterelnök-helyettes szerdán újságírók előtt azt bizonygatta, hogy nem az igazságszolgáltatás elől menekült külföldre I. János Károly volt király. "Semmi elől nem menekült, a volt uralkodót nem vádolják semmivel" - hangoztatta a politikus.
János Károly nyilvánvalóan azért távozott Spanyolországból, mert a spanyol legfelsőbb bíróság júniusban bejelentette: előzetes vizsgálatot indít, amely a volt uralkodót is érinti egy szaúdi vasútépítési ügyben, miután a svájci La Tribune de Geneve című lap arról írt, hogy I. János Károly még uralkodóként 100 millió eurót kapott a Abdalláh egykori szaúdi királytól. Az ügyben Svácjban is vizsgálat indult. A hatóságok azt akarják kideríteni, hogy János Károly 2008-ban kapott-e jutalékot azért, mert az ő közvetítésével nyerte el egy spanyol konzorcium a Medinát és Mekkát összekötő nagysebességű vasútvonal építésének második fázisát Szaúd-Arábiában. Az összeget a király állítólag Svájcban helyezte el. Ez a hatóságok gyanúja szerint a pénz eltüntetésére irányuló próbálkozás lehetett. János Károly ügyvédje közölte, hogy a volt király a hatóságok rendelkezésére áll az ügyben. A királyi ház szerint VI. Fülöp semmit sem tudott az esetleges pénzügyi szabálytalanságokról.
VI. Fülöp jelenlegi spanyol király és felesége, Letícia királyné, valamint két gyermekük, Leonóra, Asztúria hercegnője (a trónörökös) és Zsófia infánsnő - Fotó: Pool Moncloa / Borja Puig de la Bellacasa
Miután a botrány kipattant, és az is kiderült, hogy János Károly 65 millió eurót utalt barátnője, Corinna Larsen számlájára, hogy több bankszámlát is fenntart Svájcban, és hogy egy panamai alapítványban VI. Fülöpöt nevezik meg kedvezményezettként, a jelenlegi király lemondott a volt királytól várható személyes örökségéről, és bejelentették, hogy János Károly többé nem kapja közel kétszázezer eurós éves apanázsát, ami volt uralkodóként megillette.
Jól értesült sajtóforrások szerint a 82 éves volt uralkodó külföldre távozásáról a spanyol kormány és a királyi család közösen határozott. Míg Pedro Sánchez miniszterelnök úgy nyilatkozott, hogy tiszteletben tartja a volt uralkodó döntését az ország elhagyásáról, a kormányfő második helyettese, Pablo Iglesias "méltatlan szökésnek" nevezte a volt király külföldre távozását. Az észak-spanyolországi Gijón városban is inkább botrányosnak tartják az esetet, és máris bejelentették, hogy átnevezik a település I. János Károly nevét viselő sugárútját. A hírek szerint más városok és régiók is hasonló lépéseket fontolgatnak.
Nemzeti hősből bukott ember
A most 82 éves volt uralkodó csaknem 40 évig ült a trónon, és igen nagy szerepet játszott a modern, demokratikus Spanyolország békés felépítésében Francisco Franco diktátor 1975-ös halála után.
János Károly Franco tábornokkal - Fotó: Anefo
János Károly 1975-ben lépett trónra, Franco halálát követően, aki őt jelölte meg utódjaként. Az utolsó király János Károly nagyapja, XIII. Alfonso volt a monarchia 1931-es felszámolását megelőzően. Az uralkodói családot a II. Spanyol Köztársaság kikiáltása után száműzték. Francisco Franco diktátor megdöntötte a II. köztársaságot, de csak 10 év elteltével, 1947-ben nyilvánította Spanyolországot újra monarchiává, és további 22 elteltével nevezte meg János Károlyt utódaként.
Annak ellenére, hogy Franco saját maga választotta őt, amint a tábornok meghalt, János Károly felszámolta a Franco-rezsim maradványait - szabadon engedte a politikai foglyokat, enyhített a cenzúrán, később új alkotmányt hirdetett. A kezdetben emiatt rendkívül népszerű uralkodó felügyelte országa átalakulását demokratikus alkotmányos monarchiává.
A 2000-es években azonban számos botrány övezte a királyi házat, amelynek népszerűsége a 2008-as gazdasági világválság után csökkent drámaian. Spanyolok milliói vesztették el megélhetésüket, és még akkor is súlyos gondok közepette élt az ország nagy része, amikor 2012-ben a király azzal került a címlapokra, hogy egy botswanai szafarin csípőtörést szenvedett. Az akkor 74 éves király szeretőjével, Corinna Larsennel vadászott elefántra az afrikai országban.
Hatalmas felháborodást keltett, hogy a király barátnője is jelen volt az úton, ami több mint 40 ezer euróba került, és aminek költségét Mohamed Ejád Kajali, a szaúdi királyi család tanácsadója vállalta magára.
Az elefántvadászat híre az állatvédőket is felbőszítette. A WWF eltávolította a szervezet tiszteletbeli elnöki pozíciójából a királyt. A botrány annál is nagyobb volt, mivel az uralkodó a luxusszafari előtt mindössze néhány nappal azt nyilatkozta, hogy éjszakánként nem tud aludni, amikor arra gondol, hogy a fiatal spanyolok nem találnak munkát.
Az El Pais újság cikke szerint a felesége is büntette János Károlyt: Zsófia királyné csak a műtétet követő harmadik napon kereste fel lábadozó hitvesét.
"A Bourbon-ház minden tagja vadászott, és tartott szeretőket, de Spanyolország épp egy nagyon súlyos válságon ment keresztül, és a spanyolok új generációja nem tűrte azt, amit korábban még elnéztek" - magyarázza az akkori hangulatot az El Paísnak Laurence Debray történész, János Károly életrajzírója.
Habár a király később nyilvánosan bocsánatot kért, a spanyol sajtó már ekkor belengette a trónról lemondás lehetőségét.
Újabb csapás volt, hogy később a király lányára, Krisztina infánsnőre és férjére, Iñaki Urdangarinra is korrupciós vádak árnyéka vetült. Ez utóbbi börtönbe is került hatalommal való visszaélés miatt.
A palota hiába indított kampányt indított a megtépázott tekintély helyreállításáért, János Károly végül 2014-ben arra kényszerült, hogy lemondjon a trónról fia javára.
Meghan és Harry úgy érezte, hogy a királyi család tagjaiként panaszaikat nem vették komolyan, sőt, szerintük más családtagok szivárogtattak is róluk a sajtónak - a többi között ez áll a sussexi hercegi párról megjelenő új könyvben, ami azt ígéri, hogy feltárja Meghan és Harry királyi családból való távozásának okait. A kötetből néhány részlet meg is jelent a brit sajtóban.
A könyvből a The Times és a The Sunday Times közölt részleteket először, de azokat természetesen szemlézte számos másik lap is.
Fotó: A kiadó engedélyével A borítón Harry és Meghan látható, a kép akkor készült, amikor 2018 októberében Sussexbe látogattak - abba a dél-angliai megyébe, amelynek hercege és hercegnője a pár
Például a The Telegraph is, amiben megjelent egy cikk, miszerint a sussexi hercegnő, mielőtt elhagyta Angliát, könnyek között azt mondta egy barátjának, hogy "feladta az egész életét ezért a családért", és "készen állt arra, hogy bármit megtegyen", hogy egy élhető életet alakítson ki Angliában, de ez nem sikerült, és emiatt "nagyon szomorú".
A könyv Magyarországon a nemzetközi kiadással egyidőben, augusztus 11-én, vagyis jövő hét kedden jelenik meg. 'A szabadság nyomában. Harry és Meghan - egy modern királyi család' című könyv azt ígéri, hogy általa most először betekinthetünk a szalagcímek mögé, feltárva a pár közös életét, eloszlatva a sok pletykát és félreértést, melyekkel meg kellett küzdeniük. Én alig vártam az angol nyelvű kiadást, és nem is álmodtam róla, hogy lesz belőle magyar is. De szerencsére lett, nem mintha nem tudnék jól angolul, de mégiscsak pihentetőbb (és gyorsabb) a saját anyanyelvemen olvasni, így minél hamarabb szemlézhetem is nektek a könyvet! Amit egyébként meg is tudtok rendelni erre a linkre kattintva, és akkor nem csak az én véleményemre támaszkodhattok.
Viperák és a nyikorgó harmadik kerék
A könyv szerzői szerint Sussexék úgy érezték, hogy panaszaikat nem veszik komolyan, sőt, úgy gondolták, hogy más családtagok szivárogtattak is róluk a sajtónak. Az írók, Omid Scobie és Carolyn Durand azt írják: "Mindössze néhány emberben bízhattak meg a palota dolgozói közül. A pár egy barátja úgy hívta a régi gárdát, hogy viperák." Mindeközben a frusztrált alkalmazottak úgy írták le Sussexéket, mint akik "a nyikorgó harmadik kerék" szerepét töltötték be a palotában.
Scobie és Durand a brit királyi család programjairól tudósító újságírók, akik az új generáció tagjait követték a sajtóutakon és megjelenéseken. A két szerző azon kevés riporter közé tartozott, akik útjaira elkísérték a párt. Scobie arról ismert a brit sajtóban, hogy a kezdetektől Meghan táborába tartozik, valahogy úgy, ahogyan anno Andrew Morton Dianáéba. (Utóbbi egyébként azóta már Meghanről is írt könyvet Meghan, Hollywoodból a Buckingham-palotába címen, ami magyarul is megjelent.)
Scobie és Durand interjúkat készítettek a párhoz legközelebb álló emberekkel, de azt tagadják, hogy Meghan vagy Harry interjút adott volna nekik. A pár szóvivője útján azt üzente, hogy nem járultak hozzá a kötet tartalmához semmivel, és hogy nem adtak interjút a szerzőknek. Lehetséges, hogy így volt, bár anno a Diana igaz története című bestsellerről is kiderült utóbb, hogy a wales-i hercegnő segítségével íródott.
Mindenesetre A szabadság nyomábant úgy hirdetik, mint "ami egyedülállóan őszinte, közeli és lefegyverző portré egy magabiztos, befolyásos, forradalmi gondolkodású párról, akik nem féltek szakítani a hagyományokkal. Elhatározták, hogy a reflektorfénytől távolabb fognak élni, és az egész világon egyedülálló humanitárius örökséget hagynak hátra." A könyv azt az időszakot fedi le, amikor Meghan megjelent a színen Harry barátnőjeként, és a királyi családból való kiválásig tart.
Testvérháború
A szerzőknek beszámoló források szerint a sussexi és a cambridge-i hercegi pár között a viszony annyira megromlott idővel, hogy idén márciusban már alig beszéltek egymással, aminek az egyik legjobb példája a Westminster-apátságbeli megjelenés volt, amikor már a kamerák előtt sem leplezték a köztük jelen lévő feszültséget. Akkor én is árgus szemekkel figyeltem, hogyan fognak egymással viselkedni, egyes brit médiumok pedig még szájrólolvasókat is bevetettek (!) , hiszen ez volt Meghan és Harry utolsó hivatalos megjelenése a királyi család dolgozó tagjaiként, ráadásul a család legmagasabb rangú tagjai mind jelen voltak ezen az eseményen. A nyilvánvalóan elmérgesedett viszonyról szóló blogbejegyzésemért kattints!
A szerzők szerint azt csak kevesen tudták, Meghan mennyi mindent feláldozott azért, hogy a királyi család tagjává válhasson. A könyv a brit sajtóban megjelent részletek szerint feltárja, Meghannek és Harry-nek mennyi fejfájást okozott a palota és a sajtó, és az, hogy meggyőződésükké vált: a családtagok és a köréjük szerveződött "intézmény" nem támogatta őket.
Egyébként tényleg alig várom a könyvet, mert most már tényleg kíváncsi lennék, milyen magyarázattal szolgálnak Scobie-ék azokra a pletykákra, amik egy időben terjedtek Meghanről, nevezetesen, hogy nehezen kezelhető természet, követelőző, nem hajlandó alkalmazkodni, és ehhez hasonlók. Illetve hogy mit írnak arról: Katalin valóban elutasító volt-e Meghannel, vagy épp fordítva.
A Telegraph szerint a palota bennfentesei attól tartanak, hogy a könyv megtöri azt a szentséget, hogy soha nem szabad a királyi család privát beszélgetéseinek tartalmát továbbadni, mint ahogy a személyes kapcsolataikról szóló információkat sem.
Károly is megbántódott a párra még a legelején
A könyv szerint Károly wales-i herceg - Harry édesapja - csalódott volt amiatt, hogy Harry és Meghan kapcsolatát a sajtónak éppen akkor, 2016. november 8-án erősítette meg a Kensington palota (Harry akkori hivatala), amikor ő Bahreinbe érkezett, hogy megkezdje körútját az Öbölmenti országokban.
Károlynak nem tetszett, hogy a reflektorfény emiatt nem az ő és Kamilla diplomáciai útjára, hanem Harry-ékre vetődött. A szerzők szerint a wales-i herceg londoni hivatala, a Clarence House személyzete, akik hónapokig dolgoztak azon, hogy az utat tető alá hozzák, és abban reménykedtek, hogy széles körben tudósít majd róla a sajtó, össze voltak törve.
A könyv olyan romantikus részleteket is feltár, mint például azt, hogy Harry mondta először, kapcsolatuk harmadik hónapjában, hogy "Szeretlek".
Az avatáson nagyon hideg volt, és a reformátusok rengeteget tudnak beszélni, szörnyű, én már-már azon voltam, hogy akkor tegyenek oda jégszoborként, hiszen már lefagytam. Végül egy mondatban elmondtam a lényeget. Nagypapámat, Pálinkás-Pallavicini Antalt felakasztották, ami gyalázat, hiszen egy valódi katonának fejbelövés jár. 1849-ben így lettek meggyalázva az aradi vértanúk is. 
És ha már az emlékezetes pillanatoknál tartunk: Meghan és Harry egyébként pár másodpercig tartó szájrapusziját 2018 júniusában az egész média felkapta, sőt, különböző mémeket is gyártottak abból, mert a kimerevített képeken úgy tűnt, mintha Nacho Figueras (a világ egyik legismertebb pólójátékosa) mellettük szerencsétlenkedne a trófeával, miközben ők belemerülnek a romantikus pillanatba. 
