Politikai területre tévedt, saját magát és a transzszexualitást reklámozza, túl megosztó, diszkriminálja a fehér férfiakat(!) - kritikák, amelyeket Meghan sussexi hercegnő kapott a brit és nemzetközi sajtótól, amiért a szeptemberi British Vogue összeállításában vendégszerkesztőként vett részt. De milyen is az újság valójában?
Kalandos úton jutott el hozzám a British Vogue szeptemberi száma. Az újság augusztus 2-án jelent meg, és én már előző nap körbejártam a budapesti, nemzetközi lapokat is árusító üzleteket, hátha tudják, mikor érkezik meg hozzájuk. Mindenhol azt mondták, hogy hónap végén keressem az újságot. Végül egy kedves, Londonban élő ismerősöm révén jutott el hozzám a lap néhány nappal ezelőtt, mert Budapesten ugyan meg nem kaptam.
Tudom, hogy már eltelt egy hónap a megjelenés óta, de nem akartam csupán a sajtóban megjelent infók alapján írni valamiről, amit még nem fogtam a kezembe. Már a szeptemberi példány megszerzése is elég sokat elmondott arról, mennyire fontos ez a kiadás. Ugyanis miután ismerősöm megvette az újságot, megrohamozták a lányok és asszonyok: volt, aki a többszörösét ígérte a lapért, mint amennyiért ő hozzájutott, de hősiesen és tántoríthatatlanul őrizte nekem az egyik utolsó londoni példányt. Ha valamin, akkor ezen a történeten át beleláttam kicsit, milyen jelentősége van az Egyesült Királyságban Meghan munkájának. Nem kétlem, hogy a hercegnő hazájában, az Egyesült Államokban éppen így megrohamozták az újságosokat a Forces for Change-ért.
A címlapra 15 inspiráló nőt fotóztak
A Vogue szeptemberi kiadásait amúgy is hatalmas felhajtás övezi világszerte. Mivel a szeptember a divat januárja - szokták mondani - ezért a kilencedik havi "divatbiblia" a szokásosnál is vastagabb, nehezebb és különlegesebb.
Meghan, mielőtt Harry jegyese lett, a színészkedés mellett saját életmód-blogját, a Tiget üzemeltette, tehát nem állt tőle teljesen távol az írás és szerkesztés világa. Engem is meglepett azonban, hogy milyen tehetséggel állította össze a Vogue-ot. Természetesen nem volt egyedül: a világ egyik legprofibb szerkesztői csapata állt a háta mögött. De mivel az egyszemélyes Tigen is nagyon jó érzékkel válogatta meg anno a témákat és az interjúalanyokat, gyanítom, hogy az általa szerkesztett Vogue-on is maximális erőbedobással dolgozott - az újságon egyértelműen érződik a kéznyoma, és mindaz, amiért küzd: a nők szerepének erősítése a világban.
Eddig is nagyon inspirálónak tartottam mindazt, amit tesz, de a címlappal, bevallom, levett a lábamról. A British Vogue főszerkesztője eredetileg Meghant szerette volna az újság főoldalán látni, de a hercegnőnek jobb ötlete volt: kerüljön oda inkább 15 olyan nő, akiknek globális inspiráló hatása tagadhatatlan. Szerintem ez bizonyítja annak ellenkezőjét, amivel rengetegen bírálják: nevezetesen azzal, hogy magamutogató, és mindenáron ő akar a középpontban lenni. Meghan színésznő (volt), aki természetesen vágyik és vágyott a rivaldafényre, de ha valóban igaz lenne, amit állítanak róla, hogy tipikus "attention whore", akkor vajon nem csapott volna le azonnal erre a gigantikus lehetőségre? Szerintem igen. Ehelyett másokat állított a középpontba. Róla az egész újságban mindössze két kicsi kép van, a vendégszerkesztői levélnél és a saját jótékonysági szervezetéről szóló cikk mellett.
Ráadásul szerintem az is zseniális ötlet volt, hogy a címlapon jutott hely egy 16. embernek is: az olvasónak. Üresen hagytak ugyanis egy téglalapot, ahová tükörszerű, ezüstszínű anyagot nyomtattak. Ugyan tükörként nem funkcionál tökéletesen, de nem is ez a lényeg, hanem az üzenet: mi, hétköznapi nők/férfiak is azok közé tartozunk, akik képesek változást előidézni a világban. Számomra ez felemelő gesztus.
"Szeplőket akarok látni!" - A címlap a nem rég elhunyt legendás fényképész, Peter Lindbergh egyik legutolsó munkája
A 15 nő portréját a múlt hét kedden elhunyt Peter Lindbergh készítette, akinek ez volt az egyik legutolsó befejezett projektje. A német fényképész a British Vogue azóta legendássá vált 1990 januári címlapjával lett ismert, amelyen az akkori szupermodellgeneráció tagjai - többek között Cindy Crawford, Linda Evangelista, Naomi Campbell - pózoltak. Meghan és a főszerkesztő azért döntöttek Lindbergh mellett, mert a német fotós a természetes szépség híve volt: "Gyűlölöm a retusálást, utálom a sminket" - írta a szeptemberi számban (...) "Ha elmondanám, hány gyönyörű nő kérte tőlem, hogy hosszabbítsam meg a lábait, vagy hogy mozgassam távolabbra egymástól a szemeit... el sem hinnék! Őrült ez a kultúra."
A címlapképeket júniusban készítették el három kontinensen. A világ legbefolyásosabb női közé tartozó címlapsztárok időbeosztását összehangolni önmagában hatalmas feladat volt, ezért New Yorkban és Londonban is rendeztek egy-egy fotózást. Az amerikai fényképezkedés reggelén Meghan felhívta Lindberghet, hogy megkérje valamire...
"A hercegnő utasítása világos volt: szeplőket akar látni!" - írja Lindbergh jegyzetében. "Ez olyan volt, mintha tárt kapukat döngetne. Imádom a szeplőket!"
Két nőről különleges körülmények között készültek el a portrék: a Vogue egyik legfiatalabb címlapszereplője, a svéd környezetvédelmi aktivista, Greta Thunberg ugyanis nem volt hajlandó repülőre ülni, ezért Lindberghnek kellett Stockholmba repülnie.
Az új-zélandi miniszterelnököt, Jacinda Ardernt pedig videókapcsolaton keresztül tudták csak lefotózni - Londonban szombat este 11 óra volt ekkor a stúdióban, Aucklandben pedig vasárnap reggel 10 óra.
A főszerkesztő nem hitte, hogy megéri a napot, amikor egy félvér nő beházasodik a királyi családba
A British Vogue főszerkesztője, Edward Enninful szerkesztői levelében azt írja, Meghan e-mailjét egy lehetséges együttműködésről éppen akkor kapta meg, amikor Ausztriában nyaralt, és először nem akart hinni a szemének. Meghan iránt "mély tiszteletet érez" - vallja- , és valódi aktivistának tartja, akinek már a brit királyi családban való megjelenése is alakítja a közbeszédet bizonyos témákról, például arról, mennyire szeretné egy ismert nő magánügyként kezelni szülését, vagy hogy miként bánik az érdeklődés középpontjában állókkal a média és a kommentelők.
Azt is hozzáteszi: nem tudja kifejezni, mennyire sokat számított neki, hogy látta, Harry herceg egy félvér amerikai nőt vett feleségül. "Sosem gondoltam volna, hogy valaki még az én életemben az én közösségemből a királyi család legfelsőbb szintjére tud emelkedni" - írja. Ezután részletezi, hogyan jutottak el odáig, hogy a női aktivizmus legyen a szeptemberi magazin témája, és miként zajlott a közös munka.
"Te is részese vagy ennek a közösségnek"
A sussexi hercegnő vendégszerkesztői levelében azt írja: egy hideg januári napon találkozott Enninfullal először, amikor még csak egy lehetséges együttműködésről beszélgettek. Ezután össze kellett szednie a bátorságát, hogy feltegye a kérdést: el tudná-e képzelni, hogy a szeptemberi Vogue vendégszerkesztője legyen, ahelyett, hogy a címlapon szerepelne? A válasz természetesen igen volt...
Meghan azt írja jegyzetében: "Ez a kiadás a közösség erejéről szól. Azzal, hogy a saját erősségeinket beazonosítjuk, ráébredünk, hogy együtt még erősebbek vagyunk. Ennek a szelleme érződik a címlapon is: különböző korú, bőrszínű, származású, nemzetiségű és tapasztalattal bíró nők kerültek oda, akiknek megkérdőjelezhetetlen az inspiráló erejük.(...) És mindezen erős nők között ott van egy tükör - neked, az olvasónak, hogy önmagad lásd benne. Mert Te is a része vagy ennek a közösségnek."
Testpozitív üzenet a strandról
A sussexi hercegnő kedvenc verse és a mellékelt kép két egész oldalt foglalnak el a szeptemberi lapban. A költemény Matt Haig-é, aki angol regényíró és újságíró, a címe: Levél a tengerparttól. Az alkotásban a tengerpart szólítja meg az emberiséget, mondván: ne törődjenek a testükkel, ne aggódjanak azon, kockás-e a hasuk vagy hogy mekkora a testtömegindexük, és mások véleményével se foglalkozzanak. Nekem kicsit bizarr ez a vers, de illik az újság narratívájához.
"Húzd ki azonnal az ősz hajszálaidat, amint megjelennek, hogy senki ne tudja meg, merészeltél 30 évesnél idősebb lenni"
Hasonló szellemben szól az olvasóhoz a címlap egyik szereplője, Jameela Jamil színésznő "Come as you are"- vagyis "Gyere, ahogy vagy" című véleménycikkében. A szókimondásáról híres Jameela azt részletezi, hogy a nőknek milyen lehetetlen elvárásoknak kell megfelelniük 2019-ben: ugyanolyan keményen kell dolgozniuk, mint a férfiaknak (általában kevesebb pénzért), ráadásul mindig gyönyörűnek és vékonynak kell lenniük, valamint soha nem szabad megöregedniük. Ahogy írja: "Húzd ki azonnal az ősz hajszálaidat, amint megjelennek, és azonnal fesd be a hajadat, hogy senki ne tudja meg, hogy merészeltél 30 évesnél idősebb lenni. (...) Ez biztos valami vicc - egy kegyetlen tréfa?" Teszi fel a költői kérdést. Aztán meg is válaszolja: sajnos nem az, szerinte már annyira normálisnak érezzük ezeket a teljesítehetetlen elvárásokat, hogy titokban már magunkévá tettük. "Nehéz a nőknek változásokat elérniük, amikor olyan kimerültek, depressziósok, túledzettek és alultápláltak vagyunk... Képzeljék el, mi mindent tudnánk kezdeni a pénzzel és idővel, amit arra költünk és azzal töltünk, hogy "megjavítsuk" magunkat! A vakációk, amelyekre elutazhatnánk! A terápia, amire járhatnánk!"
Arról is ír, tudja, milyen furcsán hathat ez éppen a Vogue-ban, de gyorsan meg is magyarázza: szereti a divatot, a szép ruhákat és a sminket is, amelyeket önkifejezési eszközöknek tart. Azért harcol, hogy a nőket ne csakis és kizárólag a külsejük alapján ítéljék meg, ahogyan az a férfiaknak megengedett. "Az ő teljes értékük nem a külsejükön múlik. Ezt akarom magunknak is"
Bemutatkozik két, Meghan által támogatott jótékonysági szervezet
A Luminary Bakery nevű cukrászda jó példa arra, Meghan milyen árnyalt és nem feltétlenül túl népszerű ügyeket karol fel - nem bírom megállni az összehasonlítást: anno Diana is éppen ezt tette a '80-as években az AIDS-betegekkel kapcsolatban, később pedig a taposóaknák elleni küzdelme során.
Ez a kelet-londoni sütöde és cukrászda olyan nőknek kínál második esélyt, akiket kizsákmányoltak szexuálisan, börtönben ültek vagy hajléktalanként élnek. Hathónapos gyakornoki programjuk a legtöbb náluk megforduló nőre terápiás hatással van. Volt már ügyfelük olyan hajléktalan, aki azért nem kért segítséget a "szokványos" hajléktalanokat segítő szervezetektől, mert ott nagyon kevés nő fordult meg, és ettől kellemetlenül érezte magát, de olyan asszony is, akit Nigériában eladtak rabszolgának.
A sérült lelkű nők itt hat hónap alatt megtanulják a sütés és a cukrászat alapjait, majd használható szaktudással lépnek ki az életbe, ráadásul a legtöbben barátságokra és hasznos kapcsolatokra tesznek szert itt.
Emlékszem, hogy amikor az első olyan fodrászatról olvastam évekkel ezelőtt, talán a Marie Claire-ben, amely hajléktalan és munkanélküli nők frizuráját igazította meg ingyen, arra gondoltam: milyen remek kezdeményezés! Hasonló a profilja a Smart Works Charity-nek, amelynek Meghan januárban lett a védnöke. Sok nőnek a frizurája rendben tartása, vagy akár az, hogy elfogadhatóan öltözzön fel egy állásinterjúra, kifizethetetlen összeget jelent munkanélküliként.
Az angliai szervezet célja, hogy ruhákkal és tanácsokkal segítse az éppen állástalan nőket. Meghan azt írja a Smart Worksről, hogy azért vonzotta a védnökség, mert számára nagyon fontos a közösségi élmény, amelyet ez a szervezet megad az itt megforduló nőknek, akik egymást támogatják a karriercéljaik elérésében.
Az állásinterjúra készülőket stylist segítségével felöltöztetik - ami már önmagában önbizalmat ad -, majd egy tanácsadó felkészíti őket a beszélgetésre. Ezután addig öltöztetik őket, amíg az első fizetésüket kézhez nem kapják. Meghan azt írja: sokszor a média félreértelmezi a Smart Worksöt, és úgy tekintenek rá, mint egy átváltoztató show-ra. De szerinte ha mindenképpen címkét kell aggatni a dologra, akkor "felejtsük el Hamupipőkét - ez a Wonder Woman története, aki készen áll a világ meghódítására képletes és valódi értelemben is."
"Úttörő szellemben"
Két interjú is készült a szeptemberi British Vogue-nak két nagyformátumú nővel: Harry herceg Jane Goodall világhírű főemlőskutatóval beszélgetett, Meghan pedig Michelle Obamával. A Jane Goodall-interjúban a 85 éves tudós arról beszél, mennyire fontos, hogy felismerjük: mindenkinek van hatása arra, ami a bolygóval történik. Szó esik Roots and Shoots nevű ifjúsági szervezetéről, és amikor a gyerekvállalásra térnek rá, Harry bevallja, hogy legfeljebb két csemetét szeretnének Meghannel.
Meghan a volt amerikai First Lady-vel, Michelle Obamával folytatott beszélgetése eggyel bensőségesebb: a gyereknevelésről társalognak, és szóba kerül, vajon a 15 éves Michelle mit mondana mostani önmagának.
Bírálatok tömkelege
Rengetegen támadták Meghant a Vogue vendégszerkesztése miatt, például a Sun, amely szerint a hercegnő politikai területre tévedt azzal, hogy olyan ismert személyiségeket választott a címlapra, akik közismert bírálói az amerikai elnök, Donald Trump politikájának.
Meghan egyik elszánt kritikusa, a Daily Mailnek író Piers Morgan szerint "Me-Me-Meghan Markle szégyentelenül álszent" Vogue-ja azt bizonyítja, hogy saját maga reklámozásával többet foglalkozik, mint a királyi családdal vagy Nagy-Britanniával. Piers Morgan egyébként minden létező felületen és dolog miatt támadja Meghant. Eléggé kilóg a lóláb: anno bepróbálkozott nála, de az akkor még színésznő egy idő után nem válaszolt az üzeneteire, és ezen úgy megsértődött, hogy azóta személyes vendettát hirdetett ellene.
A The Times újságírója, Melanie Phillips azzal támadta Meghant, hogy olyan embereket választott címlapra, akik "mélyen megosztó ügyekkel társíthatóak", köztük az amerikai Laverne Cox. Az újságíró szerint a transzszexualitás ellentmondásos terület, amelyről úgy tartják egyes kutatók, hogy a gyerekeknek állandó sérüléseket okoz.
Melanie Phillips lehet, hogy nem olvasta Laverne Cox életrajzát, amelyből kiderül, hogy Cox 11 éves korábban öngyilkosságot kísérelt meg, amikor ráébredt, hogy valójában fiútestben élő lány.
"Azon gondolkodom, vajon Meghan tudatában volt-e elfogultságának, amikor kiválasztotta a 15 címlapszereplőt, akik mind nők, és közülük csak ketten fehérek."- ezt írta a Telegraph királyi tudósítója, Camilla Tominey. "Ha én most fehér, férfi és idősebb lennék, eléggé diszkriminálva érezném magam."
Az újságíró téved, mivel a címlapon a 15 nőből öt fehérbőrű nő van, nem csupán kettő: Jane Fonda, Sinead Burke, Greta Thunberg, Christy Turlington és Jacinda Ardern. Ráadásul egyelőre még nem tartunk ott, hogy a fehérbőrű férfiaknak szükségük lenne arra, hogy valaki pozitívan diszkriminálja őket, az etnikai hátterű nőknek azonban igen.
A Daily Mail publicistája, Sarah Vine is beszállt a kórusba, mondván: "az inspiráló nők feléről soha senki nem hallott, sokan közülük csak hírességek.(...) Van különbség aközött, hogy valaki a divatvilág hercegnője vagy valódi hercegnő, ami mellesleg éppen olyan kemény munka."
Voltak, akik megvédték Meghant
Omid Scobie, az ABC News és a Harper’s Bazaar királyi tudósítója ezekre a kritikákra csak annyit reagált: “Őszintén, életemben nem láttam még ennyi tanult és állítólag érett, felnőtt embert ilyen szinten felháborodni egy divatmagazin miatt."
Az Independent magazin lifestyle-szekciójának szerkesztője, Harriet Hall szerint a kiadás "brilliáns", és nagyon bölcs volt Meghan döntése, hogy nem akart a címlapon szerepelni. "Nagyon megoszlanak a vélemények, és ezért kár, mert csak pozitív reakciókat kellene kapnia.(...) Valóban azt próbálja tenni, amit a királyi család tagjaitól várnak, vagyis: jótékonyság, filantrópia, és éppen ezeket a dolgokat helyezi előtérbe ebben a kiadásban."
Egyébként rengetegen bírálták amiatt Meghant, hogy egyáltalán azt képzelte: lehet vendégszerkesztője a Vogue-nak. Pedig valójában a királyi család több tagja is szerepelt már címlapokon, és vendégszerkesztettt újságokat. Anna hercegnő például már háromszor szerepelt a British Vogue címlapján, Diana wales-i hercegnő négyszer, Katalin cambridge-i hercegnő pedig egyszer, a 2016 júniusi kiadványon.
Eddig mindenkinek a hasonló megmozdulásait dicsérték, csak Meghanre zúdult rengeteg bírálat. Katalin például 2016 februárujában a Huffington Post UK-ben a gyermekek mentális egészségét domborította ki vendégszerkesztőként, Károly hereg pedig a Country Life című kiadvány összeállításában segédkezett 2013 és 2018 novemberében, és ő sem zárkózott el a politikai témáktól, mint például a klímaváltozás, vagy a fenntarthtató mezőgazdaság.
Maga Harry herceg is belekóstolt az újságíróskodásba: 2017 decemberében a BBC Radio 4 népszerű Today nevű programját vendégszerkesztette: a háromórás reggeli műsorban olyan témákat világított meg, mint a mentális egészség és a veteránok segítésének fontossága. Barack Obama volt amerikai elnökkel, valamint Károly herceggel is készített interjút.
Akkor a Guardian szerkesztőségi levélben dicsérte Harry-t, ma ugyanezért támadják Meghant.
Csak Meghan tudott rávenni, hogy ismét Vogue-ot vegyek a kezembe
Egy időben, amikor még Nyugat-Európában éltem, rendszeresen olvastam a francia és az amerikai Vogue-ot, de egy idő után besokalltam tőle. Azt hiszem, akkor, amikor az egyik példányt fellapozva tudatosodott bennem, hogy a 86. oldalig csak reklámok voltak benne. Egész egyszerűen nyomasztónak éreztem azt a rengeteg hirdetést, amelyek egy átlagos pénztárcával rendelkező embernek teljesen elérhetetlen termékeket mutogattak, és annak ellenére, hogy az írások és interjúk színvonalasak voltak, úgy véltem, szinte önkínzás Vogue-ot olvasnia egy átlagmagyarnak, de még egy jó életszínvonalon élő budapestinek is. Jó hangulatot mindenesetre nem csinált soha.
Amikor egy beszélgetés során kifakadtam egy barátomnak, hogy nem értem a hasonló magazinokat, ő érdekes szempontot vetett fel nekem: a férfiak is olvassák az autós újságokat, annak ellenére, hogy az ott bemutatott járgányok többségét nem tudják megvenni. Bevallom, ez elgondolkodtatott, és jogosnak éreztem a meglátását, mert valóban el tudok merülni én is egy-egy szépen fotózott, álomszerű divatanyagban, és ettől inkább jobban érzem magam, mint rosszabbul, hiszen csak az esztétikai élmény számít. Engem inkább az zavar(t), hogy a Vogue által közvetített életszínvonalat, luxustermékeket és ingatlanokat csak egy rendkívül szűk réteg engedheti meg magának. Plusz nem szimpatikus, hogy Anna Wintour a mai napig nem hajlandó az állati szőröket száműzni oldalaikról.
Szóval azt, hogy én hajlandó voltam újra Vogue-ot venni a kezembe, csakis Meghan volt képes elérni, és csakis azzal, hogy nem az erre az újságra jellemző elitista stílust erőltette (persze a luxustermékek reklámjaitól nem szabadulhatott ő sem), hanem éppen ellenkezőleg: bepillantást enged abba, milyen a való világ azok számára, akiknek nem áll rendelkezésére korlátlan pénz, és a befogadást, a sokszínűséget, a gyengék és elnyomottak iránti szolidaritás fontosságát hangsúlyozza. Úgy érzem, éppen az a pozitív az általa szerkesztett kiadványban, amiért a brit média támadta: befolyását arra használja fel, hogy bátran kiálljon olyanok mellett, akiknek a hangját egyébként nem hallanák meg sokan.
Azért pedig, hogy nem saját magát rakta a címlapra, pedig megtehette volna, szerintem jár neki a hatalmas riszpekt...
A 15 inspiráló nő
A Forces for Change című kiadvány címlapszereplőinek egy kérdést tettek fel: "Milyen változást akarsz látni a világban?" Erre válaszolt a 15 nő, akik között van ismert és kevésbé ismert arc, Magyarországon néhányuk szerintem teljesen ismeretlen.
Laverne Cox - transznemű színésznő, aki rendszeresen szólal fel politikai ügyekben. Többször jelölték már Emmy-díjra.
Christy Turlington Burns - egykori szupermodell, Every Mother Counts nevű szervezete révén megróbálja biztonságosabbá tenni az anyaságot és a szülést az amerikai nők számára, ahol a szülés közbeni halálozások száma növekvő tendenciát mutat
Jameela Jamil - színésznő, testpozitív üzenetekkel próbálja formálni a szemléletet a szórakoztatóiparban
Gemma Chain - színésznő, szintén a szórakoztatóiparban küzd azért, hogy több, különböző hátterű embert foglalkoztassanak
Yara Shahidi - színész, aki Eighteen x 18 nevű kezdeményezésével szavazásra buzdítja az embereket
Greta Thunberg - 16 éves svéd diáklány, aki Fridays for the Future nevű akciójával lett világhírű. Arra buzdítja a diákokat világszerte, hogy péntekenként ne menjenek iskolába, inkább tüntessenek azért, hogy a politikai és gazdasági döntéshozók végre megmozduljanak klímaügyben.
Adwoa Aboah - modell és a mentális egészséget zászlajára tűző aktivista
Jane Fonda - színésznő és aktivista (Mellesleg ezzel a címlappal ő a Vogue eddigi legidősebb címlapmodellje)
Ramla Ali - szomáliai származású bokszoló. Családjával a 90-es évek elején menekültek el a háború elől Angliába, ahol egy kelet-londoni bokszteremben kezdte pályafutását. Sokáig szülei elől is titkolta, hogy bokszol. Úgy gondolja, több nőre lenne szükség a sportban, illetve a sportvezetőségben is.
Francesca Hayward - A Királyi Balett prímabalerinája, aki félvérként büszke arra, hogy sikereivel hasonló hátterű nőket inspirál.
Jacinda Ardern - új-zélandi miniszterelnök, az első kormányfő a világon 30 éve, aki hivatali ideje alatt adott életet gyermekének. Miután márciusban Christcurchben éppen imádkozó muzulmánokat mészároltak le, fejkendőt kötött, így látogatta meg az áldozatokat.
Sinead Burke - azért kampányol, hogy mindenkinek a hangját meghallják, a testi és szellemi fogyatékossággal élők szempontjait is figyelembe vegyék a döntéshozatalnál
Salma Hayek Pinault - színésznő, producer, nőjogi aktivista
Chimamanda Ngozi Adichie- szerző, aki szerint a kulturális normák megváltoztatásával is sokat el lehet érni, például azzal, hogy az alkotásokban az ambíciózus nőket nem karikaturisztikusan ábrázolják, ezzel szemléletváltást lehet elérni a társadalomban is
Adut Akech - dél-szudáni származású modell, aktivista, aki azért harcol, hogy az emberek ráébredjenek: a menekültek ugyanolyan emberek, mint ők, azzal a különbséggel, hogy rossz helyre születtek. Egy kenyai menekülttáborban nőtt fel, most New Yorkban él. Reméli, hogy története inspirálja a menekült nőket.
Mindeközben II. Erzsébet édesapja, Albert yorki herceg (későbbi uralkodói nevén VI. György) a haditengerészetnél szolgált, de ő nem karizmájával, hanem helytállásával vívott ki elismerést. Egészen más alkat volt, mint bátyja, dadogása mellett Jane Ridley történész szerint pánikrohamai is voltak, amelyek megnehezítették számára a nyilvános megjelenést.
